A rák kockázatát erősen befolyásolhatja a családi állapot: egy új kutatás szerint a soha nem házasodottaknál jóval magasabb az előfordulás.
Egy új tanulmány szerint azoknak, akik házasok vagy korábban házasok voltak, kisebb az esélyük a rák kialakulására. Ez arra utal, hogy a családi állapot a rák egyik erős, ám gyakran figyelmen kívül hagyott társadalmi meghatározója lehet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Miami Egyetem kutatói által végzett, a Cancer Research Communications (forrás: angol) folyóiratban megjelent tanulmány azt találta, hogy a soha meg nem házasodott embereknél lényegesen gyakoribb volt a rák előfordulása.
A soha nem házasodott férfiaknál 68 százalékkal magasabb volt a daganatos megbetegedések aránya, a nőknél pedig 85 százalékkal.
A kutatók megjegyezték, hogy az összefüggés az 55 év felettieknél volt a legerősebb, ami arra utal, hogy a családi állapotból fakadó különbségek az élet folyamán összeadódhatnak.
„Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a társadalmi tényezők, például a családi állapot fontos jelzői lehetnek a rák kockázatának népességszinten” – mondta Paulo Pinheiro, a tanulmány társszerzője, a Miami Egyetem Miller School Közegészségtudományi Tanszékének rákkutatási epidemiológus professzora.
Megoldás-e a házasság a rák elkerülésére?
A kutatók szerint az eredmények nem azt jelentik, hogy az embereknek ezért kellene megházasodniuk, és nem is azt, hogy a házasság önmagában valamilyen titkos megelőző mechanizmussal bírna.
„Ez azt jelenti, hogy ha nem él házasságban, akkor érdemes fokozottan odafigyelnie a rákkockázati tényezőkre, elvégeztetni a szükséges szűrővizsgálatokat, és naprakészen tartani az egészségügyi ellátását” – mondta a tanulmány társszerzője, Frank Penedo, a Miami Egyetem kutatója.
A kutatók szerint a családi állapotot gyakran csak háttér-demográfiai változóként kezelik.
Az eredmények azonban azt mutatják, hogy egyfajta társadalmi kitettségi tényezőként is működhet, amely a rák olyan vetületeit ragadja meg, amelyeket a faj, az életkor vagy a társadalmi-gazdasági helyzet önmagában nem magyaráz meg teljesen.
A vizsgálat során több mint 100 millió ember adatait elemezték az Egyesült Államokban, valamint több mint 4 millió, 2015 és 2022 között diagnosztizált daganatos eset adatait.
A kutatók minden, 30 év feletti felnőtteknél diagnosztizált rosszindulatú daganatos megbetegedést bevontak, ez nagyjából az az életkor, amikor az Egyesült Államokban átlagosan először házasságot kötnek.
A családi állapotra vonatkozó adatokat két csoportra osztották: azokra, akik soha nem házasodtak meg, és azokra, akik korábban házasok voltak, de már nem élnek házasságban, beleértve a különélőket, az elváltakat és az özvegyeket.
Minden ráktípusra érvényesek ezek az eredmények?
Összességében a soha nem házasodott felnőttek körében magasabb volt a rák kialakulásának aránya, bár az összefüggés egyes daganattípusoknál erősebbnek bizonyult, mint másoknál.
A soha nem házasodott férfiaknál csaknem ötször gyakoribb volt a végbélrák előfordulása, mint a házas férfiaknál. A nőknél a nem házas lét csaknem háromszoros méhnyakrák-kockázattal járt együtt, mint a házas nőknél, méhnyakrák esetén.
A nyelőcső-, máj- és tüdőrák előfordulása mindkét nem esetében nagyjából kétszerese volt a nem házas emberek körében azokhoz képest, akik jelenleg vagy korábban házasságban éltek.
Hogyan befolyásolja a házasság a daganatos megbetegedések arányát?
A szerzők emlékeztetnek rá, hogy a házasságot régóta jobb egészségi kimenetelekkel hozzák összefüggésbe, beleértve az alacsonyabb megbetegedési arányt, a hosszabb várható élettartamot és a magasabb önértékelt egészségi állapotot.
A házassághoz kapcsolódó előnyös tényezők közé tartozik a nagyobb társas támogatás, az egészségesebb életmód, például a kevesebb alkoholfogyasztás és dohányzás, kedvezőbb szexuális szokások, valamint a nagyobb anyagi stabilitás.
Egyes daganattípusoknál, például a HPV-fertőzéssel összefüggő végbél- és méhnyakráknál a különbségek részben az eltérő fertőzési kockázatot is tükrözhetik.
A rák kialakulásán túl korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy a házas betegek jellemzően korábbi stádiumban kapnak diagnózist, és nagyobb a túlélési esélyük.
Ezeket az előnyöket a tanulmány szerint gyakran a házastárs támogatásának tulajdonítják, aki ösztönzi a szűréseken való részvételt, segít a kezelésekben és eligazodni az összetett ellátási rendszerben.