Az újabb örök vegyi anyagok nem jelennek meg az óceánokban úgy, mint a korábbiak, és a tudósok nem értik, miért történik ez.
Az Észak-Atlanti-óceánban élő gömbölyűfejű (pilot) delfinekben mért „örök vegyi anyagok” koncentrációja az elmúlt három évtizedben több mint 60 százalékkal csökkent.
A Harvard kutatói 1986 és 2023 közötti bálnaszövetmintákat elemeztek, és megállapították, hogy a per- és polifluoralkil anyagok (PFAS) okozta szennyezés csökkent, annak ellenére, hogy a globális termelés nőtt.
A hír azzal egy időben érkezik, hogy Európa egyre szigorúbban lép fel a vegyi anyagokkal szemben, mivel bizonyítékok szerint a krónikus kitettség egyes daganatok kialakulását elősegíti, csökkenti a termékenységet és zavarokat okoz az immunrendszerben.
Ugyanakkor valóban van ok az ünneplésre, vagy az újabb PFAS-ek egyszerűen máshol halmozódnak fel?
Mik azok az „örök vegyi anyagok”?
PFAS több mint 10 000 szintetikus vegyi anyag csoportja, amely mára gyakorlatilag mindenhol jelen van a Földön. A tudósok a Mount Everest csúcsán, az emberi vérben, sőt az Új-Zéland partjainál élő mélytengeri delfinekben is kimutatták őket.
Gyakran használják víz- és zsírálló termékek előállítására, például tapadásmentes edényekhez és ruházathoz.
Természetes lebomlásuk azonban több mint 1 000 évig is eltarthat, innen ered az „örök vegyi anyagok” elnevezés.
Megszabadulhatnak a bálnák a PFAS-tól?
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány a PFAS-válságot a „vakondütős játékhoz” hasonlítja, mondván, hogy amint a kutatók megértik az egyik vegyi anyag kitettségét és egészségügyi hatásait, máris megjelenik egy új.
Ennek áthidalására a kutatók az egyes PFAS-ek helyett az összes szerves fluor szintjét mérték (amely a legtöbb PFAS-vegyületben jelen lévő fluort fogja át). Ezt a mérést a PFAS teljes koncentrációjának helyettesítőjeként használták, beleértve az újabb, önmagukban sokkal nehezebben azonosítható PFAS-típusokat is.
A kutatócsoport azért vizsgált bálnaszövetmintákat, mert a csúcsragadozókat a „tengeri szennyezés őrszemeinek” tekintik. Testük hosszú időn át megőrzi a vegyi anyagoknak való kitettséget, és a nyílt óceánban élnek, ami jól mutatja, miként terjednek a PFAS-ok a természetes környezetben.
Összességében az organofluor szintek főként négy, korábban széles körben használt PFAS-ból álltak össze; ezek mind a 2010-es évek közepén tetőztek, és 2023-ra több mint 60 százalékkal csökkentek.
„Az először önkéntes, később szabályozással kikényszerített gyártási kivezetések igen hatékonyan csökkentették e vegyi anyagok koncentrációját mind a forrás közelében élő közösségekben, mind a távolabbi ökoszisztémákban. Ez nagyon pozitív fejlemény, és fontos hangsúlyozni,” mondja Elsie Sunderland, a tanulmány vezető szerzője.
Hová kerülnek az újabb PFAS-ek?
A kutatók szerint a PFAS csökkenése meglepő, hiszen az új PFAS-ok gyártása valójában növekszik, így felmerül a kérdés: ha az újabb PFAS-ok többsége nem az óceánban halmozódik fel, akkor hová kerül?
„Általánosságban az óceánt tekintik a szárazföldi eredetű emberi szennyezések végső nyelőjének, ám a legújabb PFAS-ok jelentős felhalmozódását nem látjuk a nyílt óceánban,” teszi hozzá Sunderland.
„Bár eredményeink jó hírt jelentenek az óceáni szennyezés szempontjából, arra utalnak, hogy az újabb PFAS-ok viselkedése eltérhet a régebbi típusokétól.”
A tanulmány eredményei rámutatnak arra, hogy a folyamatban lévő PFAS-termelésre szigorúbb szabályozást kell bevezetni a jövőbeli hatások mérséklése érdekében.