Tudósok csaknem 30 évnyi adatot elemeztek, hogy feltárják, hogyan tanulnak meg az Atlanti-óceán északi részében élő bálnák együtt élni az egyre melegedő világban.
A növekvő hőmérséklet és az Észak-atlanti-óceánban zajló emberi tevékenység fokozódása „hirtelen változásokat” váltott ki a tengeri ökoszisztémákban, különösen a bálnák esetében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Frontiers in Marine Science című folyóiratban megjelent új tanulmány azt vizsgálta, hogy az éghajlatváltozás miként hat a Szent Lőrinc-öbölben (GSL) élő három barázdásbálna-faj táplálkozására. Ez a terület sok bálna számára szezonálisan fontos táplálkozóhely.
A kutatók 28 évnyi adat elemzése alapján azt találták, hogy a barázdás bálnák, a púpos bálnák és a csukabálnák körében nőtt az erőforrások megosztása. Ez egy olyan ökológiai stratégia, amelyben a fajok az olyan erőforrásokat, mint az élelem és az élőhely, felosztják, hogy minimálisra csökkentsék a versengést, és lehetővé tegyék az együttélést. Egyszerűbben fogalmazva: a bálnák egyre ügyesebben osztoznak.
Hogyan hat az éghajlatváltozás a bálnák étrendjére
A tudósok több mint 1 000 bőrmintát gyűjtöttek a háromféle bálnától, hogy kiderítsék, mit esznek, és milyen pozíciót foglalnak el a táplálékhálóban. Ezeket a mintákat három időszakban vették (1992-2000, 2001-2010 és 2011-2019), amelyek olyan „környezeti feltételekben bekövetkezett változásokhoz” kapcsolódnak, mint a melegebb hőmérséklet és a jég olvadása.
Az eredmények azt mutatják, hogy a GSL-ben a bálnák tápláléka apadóban lehet, de a bálnák képesek alkalmazkodni, és lehet, hogy már az elérhető zsákmányra igazították az étrendjüket.
Charlotte Tessier-Larivière, a tanulmány első szerzője úgy fogalmaz: „Az olyan nagy mozgékonyságú fajok, mint a sziláscetek, többféle stratégiát alkalmazhatnak a versengés csökkentésére, például eltolhatják a táplálkozás idejét vagy területét, illetve egy táplálkozóterületen belül eltérő zsákmányt választhatnak.”
Az idő múlásával a vizsgált valamennyi faj inkább a halalapú étrend felé mozdult el. A barázdás bálnák az 1990-es években elsősorban krillel táplálkoztak, a 2000-es években viszont a kapelán, a hering és a makréla került előtérbe, majd a 2010-es években a homokhal és az északi krill felé fordultak.
A csukabálnák főként pelágikus halfajokkal táplálkoztak, de a vizsgálat későbbi szakaszában egyre gyakrabban fogyasztottak krillet is, míg a púpos bálnák a teljes időszakban nagyrészt néhány halfajra, például a kapelánra, a heringre vagy a makrélára támaszkodtak.
A kutatók szerint ez az átállás új táplálékforrásokra az arktikus krill állományának csökkenését tükrözheti.
A buborékhálós trükk, amely segíti a bálnapopulációk helyreállását
Az étrendváltás és az erőforrások megosztása nem az egyetlen dolog, amit a bálnák tökélyre fejlesztettek, hogy alkalmazkodjanak a modern világhoz.
A St Andrews-i Egyetem új kutatása kimutatta, hogy a „buborékhálós táplálkozás” kulcsfontosságú volt a púpos bálnák helyreállásában az északkeleti Csendes-óceánon, ahol az állományok a vadászat miatt drasztikusan visszaestek.
Ilyenkor egy bálnacsoport összehangoltan buborékfelhőket fúj, amelyek csapdába ejtik és nagyobb sűrűségbe terelik a kis halrajokat, így azokat együtt tudják elfogyasztani.
A tanulmány vezető szerzője, Dr. Éadin O’Mahony szerint „a buborékhálós táplálkozás nem pusztán egy táplálkozási fogás, hanem megosztott tudás, amely az egész populáció ellenálló képességét erősíti”.
A kutatók szerint a tanulmány rávilágít arra, hogy egyre nagyobb szükség van az állati kultúra integrálására a tengeri erőforrás-gazdálkodásba, különösen mivel az emberi hatások az óceáni ökoszisztémákra „fokozódnak”.