Brit nők többsége nincs tisztában vele, hogy a menopauza a mentális egészséget is érinti: felmérés szerint csak 28% tud a depresszió, szorongás kockázatáról.
A menopauza a nők számára szinte egyetemes élettapasztalat, Európa-szerte azonban a mentális egészségre gyakorolt kockázatai továbbra is kevéssé ismertek, egyenetlenül kezelik őket, és ritkán jelennek meg a szakpolitikai döntésekben.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Egyesült Királyságban a YouGov közvélemény-kutató cég által, a Royal College of Psychiatrists megbízásából végzett friss felmérés szerint a nőknek mindössze 28 százaléka tudta, hogy a menopauza új mentális betegséget is kiválthat.
A RCPsych jelentése szerint ez a tudáshiány azt jelenti, hogy nők tömegei maradnak nélkülözhetetlen ellátás nélkül.
A zavart részben az okozza, hogy számos tünet már évekkel a tényleges menopauza előtt jelentkezik. A perimenopauza néven ismert átmeneti időszak akár a negyvenes években, sőt olykor még korábban is elkezdődhet, amikor a hormonszintek kiszámíthatatlanul ingadozni kezdenek.
Ebben az időszakban az ösztrogén- és progeszteronszint változásai nemcsak fizikai tüneteket, például hőhullámokat és alvászavarokat idézhetnek elő, hanem a hangulatban és a mentális egészségben bekövetkező jelentős változásokat is.
Maga a menopauza a termékeny életszakasz végét jelzi, és úgy határozzák meg, mint a menstruáció 12 egymást követő hónapon át tartó elmaradását. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint általában 45 és 55 éves kor között következik be.
Egy, a University College London (forrás: angol) által végzett és a Post Reproductive Health folyóiratban megjelent külön tanulmány megállapította, hogy a fekete nők 88 százaléka semmilyen tájékoztatást nem kapott az iskolában a menopauzáról, és több mint a felük (58 százalékuk) teljesen tájékozatlannak érezte magát 40 éves kora előtt.
Széles körben elterjedt, mégis alig felismert teher
A kutatások szerint a probléma mértéke jelentős. Egy nagyszabású európai tanulmány (forrás: angol) azt találta, hogy a nők 55 százaléka számol be pszichés tünetekről – például hangulatingadozásról, szorongásról vagy depresszióról a menopauza idején.
Svédországban egy 2021-es országos egészségügyi jelentés (forrás: angol) szerint a nők 60 százaléka él át közepes vagy súlyos menopauzális tüneteket. Németországban nagyjából minden harmadik, menopauzán áteső nő számol be depressziós tünetekről.
Más kutatások (forrás: angol) arra utalnak, hogy a perimenopauza mintegy 30 százalékkal növelheti az első alkalommal jelentkező súlyos depresszió kockázatát, és jelentősen fokozhatja a mániás epizódok valószínűségét a bipoláris zavarra hajlamos nőknél.
A talán legaggasztóbb adat, hogy körülbelül minden hatodik nő (16,6 százalék) él át öngyilkossági gondolatokat a perimenopauza és a menopauza időszakában, amelyeket nem ismernek fel és nem kezelnek hatékonyan – derül ki a Liverpool John Moores University és a Newson Clinic által közzétett, 2026-os klinikai kutatásból.
Pooja Saini, a Liverpool John Moores University öngyilkosság- és önsértés-megelőzéssel foglalkozó professzora így fogalmazott: „Túl sok nőt olyan eszközökkel vizsgálnak, amelyek nem ragadják meg teljes mértékben az öngyilkossági gondolatok mögött álló hormonális tényezőket, így az ellátásban olyan hiányosságok maradnak, amelyek egyszerre elkerülhetők és veszélyesek.”
Amikor félresöprik a menopauza tüneteit
Sonja Rincón, a Menotracker nevű, mesterséges intelligencián alapuló menopauzakövető alkalmazás alapítója és vezérigazgatója számára a téma mélyen személyes. Ahogy most, 44. születésnapja közeledtével visszatekint, azt mondja, a tünetei már a harmincas évei közepén jelentkeztek, ám kezdetben depresszióként diagnosztizálták őket.
„Nagyjából 35–36 éves koromban diagnosztizáltak depresszióval” – mesélte az Euronews Healthnek. „Alig bírtam kikelni az ágyból. Borzasztó volt, és fogalmam sem volt, mi történik.”
Abban az időben egyedülálló anyaként dolgozott, és munka mellett esténként jogot tanult; újra és újra azt mondták neki, hogy a stressz és a túlterheltség a felelős. „Mindenki azt mondta, hogy ez csak amiatt van, mert egyedül neveled a gyereket, és túlhajszolt vagy” – idézte fel. „Az orvosom válasza az volt, hogy felírt gyógyszert.”
Évekig váltogatta az antidepresszánsokat, amelyek soha nem kezelték igazán a probléma gyökerét. Csak jóval később ismerte meg a perimenopauza fogalmát. „Fogalmam sem volt róla, hogy létezik perimenopauza” – mondta Rincón. „Magával a témával is csak két és fél évvel ezelőtt találkoztam.”
Miután maga kezdett utánanézni az állapotnak, rájött, hogy számos tünete hormonális változásokkal függ össze. „A végén gyakorlatilag saját magamat diagnosztizáltam” – mondta. „Ezután elmentem az orvoshoz, és kértem a hormonpótló terápiát.”
Élet a diagnózis után
A diagnózis egyszerre volt megnyugtató és frusztráló. „Megkönnyebbültem” – mondta. „De azokat az éveket, amelyeket szenvedéssel töltöttél, már nem kapod vissza.”
Az élmény egyúttal rávilágított számára arra a mentális egészségügyi válságra, amellyel sok nő szembesül ebben az átmeneti időszakban. „Amikor ennyiszer lesöpörnek, és mindenki azt mondja, hogy ez csak depresszió, miközben a gyógyszer valójában nem igazán hat, az borzasztóan megterhelő” – mondta. „Nagyon is értem, miért magasabb az öngyilkossági ráta. Én nem kíséreltem meg öngyilkosságot, de biztosan közel voltam hozzá.”
Az, amin ő keresztülment, és az, hogy látta, egyik barátnője előléptetéstől esik el, ráébresztette, hogy mindez nem elszigetelt probléma.
Ezt egy 2025-ös, az Astellas Pharma által készített nemzetközi felmérés is megerősítette: hat ország 13 800 munkavállalóját kérdezve arra jutottak, hogy majdnem minden tizenkettedik nő érzi úgy, hogy a munkahelyén hátrányos megkülönböztetés éri a menopauza miatt. Több mint egyharmaduk számolt be valamilyen negatív következményről, az alacsonyabb teljesítménytől (17 százalék) a tünetek feltárásától való félelemig (14 százalék), miközben mindössze 24 százalékuk érzi magát elég komfortosan ahhoz, hogy a témáról a felettesével beszéljen.
„Rájöttem, hogy nők millióit érinti” – mondta. „Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, milyen megoldás létezhetne.”
Ez inspirálta arra, hogy létrehozza a Menotrackert, egy mesterséges intelligenciával működő alkalmazást, amely mintegy 61 nyelven érhető el. A nők ebben követhetik a tüneteiket, ciklusukat, életmódbeli adataikat és a kezelésekre adott válaszaikat, a rendszer pedig olyan jelentéseket készít, amelyeket megoszthatnak orvosaikkal a diagnózis és az ellátás javítása érdekében.
A menopauzával kapcsolatos tudáshiány csökkentése
Rincón úgy véli, a tágabb probléma végső soron a tájékozottság hiányára vezethető vissza – mind a társadalom egészében, mind az orvostudományon belül.
„1993-ig a nőket kizárták a klinikai vizsgálatokból. Az orvosi világot nagyrészt férfiak irányították, a kutatások pedig elsősorban a férfiakra koncentráltak. Az volt a ki nem mondott feltételezés, hogy a nők tulajdonképpen csak ‘kis férfiak’. Ez a gondolkodásmód ma is sok területre hatással van” – mondta.
Majd így foglalta össze gondolatait: „Nem hiszem, hogy szándékosan akarták volna félresöpörni a nőket. De ma már tudjuk, hogy a nők nem egyszerűen kis férfiak, és rengeteg a behozni való. Le kell rombolnunk a témát övező stigmát, és olyan kultúrát kell teremtenünk, ahol nyíltan lehet róla beszélni. Ehhez szemléletváltásra van szükség.”
A Royal College of Psychiatrists friss jelentése visszhangozza Rincón cselekvésre irányuló felhívását, és arra ösztönzi az egészségügyi szolgálatokat és a kormányokat, hogy javítsák az ellátást, tegyék kötelezővé a menopauzáról és a mentális egészségről szóló oktatást minden orvosi és pszichiátriai képzésben, valamint vezessenek be olyan munkahelyi szabályokat, amelyek kezelik a menopauza mentális jóllétre gyakorolt hatását.