A Jane Goodall Institute közleménye szerint alapítójuk Kaliforniában hunyt el, az elmúlt hetekben épp egy turnéval járta az USA-t. "Dr. Goodall etológiai felfedezései forradalmasították a tudományt, környezetünk védelmének és helyreállításának fáradhatatlan harcosa volt" - írták.
Megfigyelései, majd a hatvanas években megjelent magazinokban és dokumentumfilmekben való szereplései megváltoztatták azt, ahogyan a világ nemcsak az ember legközelebbi biológiai rokonait, hanem az összes állat érzelmi és szociális összetettségét is érzékelte.
"Kint a természetben, amikor egyedül vagy, a természet részévé válhatsz, és az emberi voltod nem áll az utadba" - mondta 2021-ben.
"Majdnem olyan, mint egy testen kívüli élmény, amikor hirtelen más hangokat hallasz, más illatokat érzel, és valójában az élet e csodálatos szövevényének része vagy"."
Goodall később évtizedeket szentelt a humanitárius ügyekkel kapcsolatos oktatásnak és érdekérvényesítésnek, valamint a természet védelmének.
Az Egyesült Királyságban lévő tengerparti városából, Bournemouth-ból az év csaknem 300 napján, egészen 90 éves koráig utazott, hogy a világ minden táján teltházas előadásokat tartson.
Amikor a hatvanas évek elején először tanulmányozta a csimpánzokat Tanzániában, Goodall a szokatlan megközelítéséről vált ismertté. Nem egyszerűen csak távolról figyelte őket: életük minden aspektusába belemerült. Etette őket, és számok helyett neveket adott nekik - nem egy tudós nemtetszését kiváltva ezzel.
Eredményei milliókhoz jutottak el, amikor 1963-ban először szerepelt a National Geographic címlapján, majd nem sokkal később egy népszerű dokumentumfilmben.
Az egyik ikonikus képen a Flint nevű csecsemő csimpánzzal szemben guggol. Mindketten karjukat nyújtják a másik felé.
"Amit a csimpánzok az évek során megtanítottak nekem, az az, hogy annyira hasonlítanak ránk. Elmosódott a határ ember és állat között" - mondta 1997-ben.
Goodall számos ország, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, Japán és Tanzánia legmagasabb polgári kitüntetését érdemelte ki. Megkapta a Templeton-díjat is.
"Úttörő felfedezései megváltoztatták az emberiség megértését az egymással összekapcsolt világban betöltött szerepéről, és érdekérvényesítő tevékenysége rámutatott arra, hogy fajunk számára nagyobb célt jelent a bolygón lévő élet gondozása" - áll a Templeton-díj indoklásában, amelyet olyan személyeknek adnak oda, akik életműve a tudomány és a spiritualitás ötvözetét testesíti meg.
Goodallt az ENSZ békefutárává is kinevezték, és számos könyvet publikált, köztük a "Reason for Hope" című önéletrajzi bestsellert.
Az 1934-ben Londonban született Goodall elmondta, hogy az állatok iránti rajongása körülbelül akkor kezdődött, amikor megtanult kúszni.
"Az ember árnyékában" című könyvében leírta egy korai emlékét, amikor egy tyúkólban bújt el, hogy megnézze, hogyan tojik egy tyúk. Olyan sokáig volt ott, hogy az anyja bejelentette az eltűnését a rendőrségen.
10 éves korában vette meg első könyvét, Edgar Rice Burroughs "Tarzan a majmok között" című művét, és hamarosan eldöntötte: Afrikában szeretne vadállatokkal élni.
Ez a terve 18 éves korában is élénken élt benne, bár elvégzett egy titkárnőképző tanfolyamot, majd dolgozni kezdett. Ám 1957-ben elfogadott egy meghívást, és egy barátja szüleinek kenyai farmjára utazott.
Ott találkozott a híres antropológussal és paleontológussal, Louis Leakey-vel egy nairobi természettudományi múzeumban, aki titkársági asszisztensi állást ajánlott neki, amit el is fogadott.
Három évvel később, annak ellenére, hogy Goodallnak nem volt egyetemi diplomája, Leakey megkérdezte, hogy érdekelné-e a csimpánzok tanulmányozása a mai Tanzánia területén.
A kezdet nem volt egyszerű. A brit hatóságok ragaszkodtak hozzá, hogy legyen kísérője, így először az édesanyját vitte magával. A csimpánzok elmenekültek, ha 450 méteren belülre került tőlük. Hetekig betegeskedett, saját bevallása szerinte maláriás lehetett, és nem volt semmilyen gyógyszer, amivel leküzdhette volna. De meggyógyult.
Végül sikerült elnyernie az állatok bizalmát. 1960 őszén megfigyelte, hogy a David Greybeard nevű csimpánz gallyakból szerszámot készít, és azzal termeszeket halászik ki egy fészekből. Korábban azt hitték, hogy csak az emberek készítenek és használnak szerszámokat.
Azt is megállapította, hogy a csimpánzoknak egyéni személyiségük van, és osztoznak az emberek érzelmeiben: örömben, szomorúságban és félelemben.
Dokumentálta az anyák és csecsemők közötti kötődést, a testvéri rivalizálást és a hímek dominanciáját. Magyarán: arra jutott, hogy nincs éles határvonal az ember és az állatvilág között.
A későbbi években felfedezte, hogy a csimpánzok egyfajta háborúskodást folytatnak, 1987-ben pedig munkatársaival együtt megfigyelte, ahogy egy csimpánz "örökbe fogad" egy hároméves árvát, aki nem volt közeli rokon.
Goodall 1961-ben kezdődő terepkutatási tevékenysége során több tucatnyi ösztöndíjat kapott a National Geographic Society-től.
1966-ban etológiából doktorált, és egyike lett azon keveseknek, akiket főiskolai diploma nélkül vettek fel a Cambridge-i Egyetemre doktorjelöltként.
Munkássága a globálisabb érdekérvényesítés irányába mozdult el, miután 1986-ban egy konferencián megnézett egy felkavaró filmet a laboratóriumi állatokon végzett kísérletekről.
"Tudtam, hogy tennem kell valamit" - mondta 1997-ben. "Eljött a visszavágás ideje".
Amikor a COVID-19 világjárvány 2020-ban lecsapott és leállította a személyes rendezvényeit, podcastokat készített gyermekkori otthonában, Angliában.
A "Jane Goodall Hopecast" több tucatnyi epizódjában olyan vendégekkel beszélgetett, mint Cory Booker amerikai szenátor, Margaret Atwood író és Ayana Elizabeth Johnson tengerbiológus.
"Ha el akarod érni az embereket; ha meg akarod változtatni a hozzáállásukat, akkor a szívhez kell eljutni. A szívet pedig úgy lehet elérni, ha történeteket mesélsz, és nem úgy, hogy az emberek intellektusával vitatkozol" - mondta az első epizódban.
A közösségi médiában is erős jelenlétet épített ki, több millió követőjének posztolt a gyári gazdálkodás megszüntetésének szükségességéről, vagy adott tippeket arra vonatkozóan, hogyan lehet megpróbálni elkerülni a klímaválság bénító hatását.