Globális figyelmeztetés is: a gleccserek visszahúzódása közvetlen hatással van a vízkészletekre és az emberi élethez szükséges feltételek alakulására is.
Annyira visszahúzódott az észak-olaszországi Ventina-gleccser, hogy a geológusok 130 év után felhagytak a hagyományos mérésekkel. Bár az itáliai Alpok egyik legnagyobb gleccsere volt, a maradványainak olvadását már csak távérzékeléssel érdemes figyelni
Az idei forró nyár után már nem érkeznek kutatók a Ventinához: a terep a szabálytalan alakú üledékes kődarabok miatt annyira instabillá vált, hogy a helyszíni vizsgálatok nem végezhetők biztonságosan.
A több mint egy évszázada kitűzött mérési pontokat kőomlások és törmelékek temették be, ezért a Lombardiai Gleccserkutató Szolgálat hétfőn bejelentette: mostantól drónokkal, légi és műholdas felvételekről követik nyomon a visszahúzódott jégmaradványt.
A gleccser 1895 óta összesen 1,7 kilométerrel rövidült meg. Ebből 431 métert az elmúlt tíz évben veszített, és a zsugorodás legnagyobb része 2021 után történt.
Az Alpok különösen érzékeny a felmelegedésre. Itt kétszer gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a világátlag, és emiatt a térség jégmezőinek több mint 64 százaléka eltűnt.
A Ventina pusztulása így nemcsak regionális veszteség, hanem globális figyelmeztetés is: a hegyvidéki gleccserek visszahúzódása közvetlen hatással van a vízkészletekre, az ökoszisztémákra és az emberi élethez szükséges feltételek alakulására is.