Erősen mérgező kígyók vándorolnak új élőhelyekre: cottonmouth, krait, fekete mamba a felmelegedés és az emberi terjeszkedés miatt.
Egy új tanulmány szerint a melegebb idő világszerte növelheti a kígyómarások kockázatát, mivel a kígyók új élőhelyekre vándorolnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A WHO által vezetett kutatás csütörtökön jelent meg a PLOS Neglected Tropical Diseases folyóiratban.
Rámutat arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés és az emberi terjeszkedés elől menekülve egyre több kígyó költözhet a sűrűn lakott térségek közelébe, sőt olyan területekre is, ahol eddig nem fordultak elő mérges hüllőfajok.
Ez több találkozáshoz vezethet a kígyók és az emberek között, ami több maráshoz, valamint több, kígyómarás okozta halálesethez vezethet.
Bár a kígyómarások statisztikái gyakran pontatlanok és nehezen hozzáférhetők, az esetek túlnyomó többsége a trópusokon, különösen Dél-Ázsiában történik. A tanulmány szerzői szerint évente mintegy négymillió új eset fordul elő.
Bár a kockázatokat helyi és nemzeti szinten többnyire értették, eddig alig volt világos, hogy a népességnövekedés és az éghajlati trendek miatt a jövőben miként változhatnak.
Az új kutatás magán- és nyilvános adatbázisok, múzeumi gyűjtemények, tudományos publikációk és civil tudományos platformok adatait használja annak részletes feltérképezésére, hol élnek a világon a legmérgezőbb kígyók. Ezután megpróbálja előre jelezni, hogy az emelkedő hőmérsékletek miként változtatják meg élőhelyeik kiterjedését 2050-re és 2090-re.
Mely fajok kényszerülhetnek élőhelyváltásra a következő években?
Számos kígyófaj kényszerülhet új élőhelyek keresésére az elkövetkező években a változó tájak és az éghajlati nyomás miatt.
Ide tartoznak az észak-amerikai cottonmouth mokaszinkígyók, az afrikai köpködő kobrák, a dél-amerikai és európai viperák, valamint az ázsiai kraitok. Mivel ezek közül néhány leghalálosabb faj a legsűrűbben lakott térségek felé terjeszkedhet, emberek milliárdjai kerülhetnek nagyobb kígyómarás-kockázatnak kitéve.
Nem meglepő módon azonban az éghajlatváltozás számos legsúlyosabb következménye magukat a kígyófajokat érinti.
Ez különösen igaz lehet az amazóniai korallkígyókra, az afrikai puff adderekre és a Pápua Új-Guineában élő rézkígyókra, amelyek egyszerre szenvednek majd a forróbb időjárástól és attól, hogy a vizes élőhelyeket, füves területeket és erdőket egyre inkább monokultúrákká, legelőkké és településekké alakítják. Szélsőséges esetekben egyes fajokat ez a kihalás szélére sodorhat.
Ugyanakkor sok más faj, például a fekete mamba várhatóan elvándorol a kenyai partvidékről, valamint Eritrea, Etiópia, Dzsibuti és Kongó egyes térségeiből Nigéria, Dél-Afrika és Szomália bizonyos részei felé.
A sűrűn lakott térségekben a következő években gyakoriak lehetnek a kígyókkal való találkozások a sokak által használt helyszíneken, például játszótereken, futópályákon, vízforrások közelében és a mezőgazdasági területeken.
Például India egyes részein a legveszélyesebb kígyók közül több, így a Russell-vipera, a közönséges kobra és a kraitok várhatóan az ország déli részéről a sokkal sűrűbben lakott északi területek felé húzódnak. Hasonlóan az ázsiai kraitok is elmozdulhatnak Kína Jünnan tartományából és Mianmar erdeiből a zsúfoltabb északi és középső nagyvárosok irányába.
A változás a szegényebb, vidéki térségekben lehet a leghalálosabb, ahol a gazdák gyakran mezítláb dolgoznak a földeken, az egészségügyi ellátás pedig távol van és nehezen elérhető.
Hogyan készülhetnek fel az egészségügyi hatóságok és az emberek erre az átalakulásra?
A tanulmány célja, hogy segítse az egészségügyi hatóságokat annak meghatározásában, hová érdemes elsősorban összpontosítaniuk erőforrásaikat, különösen az ellenmérgek készletezését, miközben javítják az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a távoli közösségekben. Ugyanakkor a kígyók védelme, főként a veszélyeztetett fajoké, szintén kiemelt feladat.
„Az embereknek mindig tudatában kell lenniük a környezetüknek, és oda kell figyelniük az általuk észlelt változásokra. Az olyan állatok esetében, mint a mérges kígyók, amelyek kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre, fontos, hogy folyamatosan tegyünk a megelőzésért és a kockázatok elkerüléséért” – mondta David Williams, a tanulmány egyik szerzője.
Hozzátette: „Ide tartozik a zárt lábbeli viselése, annak figyelése, hová tesszük a kezünket és a lábunkat, a fényforrások használata, amikor sötétben vagyunk a szabadban, valamint az, hogy ha olyan állatokkal találkozunk, mint a kígyók, ne zavarjuk őket, adjunk nekik időt elvonulni, és legyünk tisztában azzal, mi a teendő, ha mégis baleset történik.”