Szakértők, elemzők és volt amerikai kormánytisztviselők szerint Washington állítólagos tervei, miszerint szárazföldi egységeket telepítene Iránba az uránkészletek visszaszerzésére, potenciális támadásoknak, sugárzásnak és vegyi kockázatoknak tennék ki a személyzetet.
Ha az Egyesült Államok megpróbálná beszedni az iráni uránkészleteket, az egy rendkívül összetett, kockázatos és hosszadalmas művelet lenne, vélik szakértők, elemzők és volt washingtoni katonai tisztviselők.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Donald Trump amerikai elnök eddig különböző változatokat villantott fel céljairól és módszereiről az iráni háborúban, de következetesen azt hangoztatta, hogy elsődleges cél annak biztosítása, hogy Teheránnak "soha ne legyen atomfegyvere".
Az viszont már kevésbé világos, hogy Trump meddig hajlandó elmenni annak érdekében, hogy az ország ne legyen felkészülve egy ilyen projektre, és hogy visszafordítsa a már megtett lépéseket. Irán mintegy 441 kilogramm, akár 60%-ra dúsított uránnal rendelkezik, amelyet évek óta termel és tárol. Az ENSZ nukleáris megfigyelő szerve, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szerint ez az urántisztasági már csak egy vékony szint és egy rövid, technikai lépés a 90%-os, fegyverminőségű sűrűségszinthez, amely (legalább taktikai ) atombombák előállításához szükséges.
A NAÜ szerint Irán készletei akár 10 atombomba megépítésére is alkalmasak lehetnek, ha a perzsa állam ország úgy dönt, hogy fegyverként használja programját. Mindeközben Irán évtizedek óta ragaszkodik ahhoz, hogy nukleáris létesítményei teljes mértékben békés és polgári célúak, és többször hangsúlyozta, hogy nem tervezi atomfegyverek beszerzését. Ennek viszont merőben ellentmond, hogy a polgári-ipari felhasználási dúsítottság nem igényel 3-12 százaléknál magasabb szintet.
Teherán azt állítja, hogy készletei továbbra is a romhalmazok alatt vannak eltemetve nukleáris létesítményeiben, amelyeket az USA tavaly lebombázott. Akkor júniusban Trump bejelentette, hogy az USA precíz műveletet hajtott végre a Fordó, Natanz és Iszfahán telephelyek ellen, mélyen behatoló GBU-57-es bunkerromboló bombákat alkalmazva.
A NAÜ ellenőrei 2025 júniusa óta nem tudták ellenőrizni a közel fegyverminőségű uránt. Az ellenőrzések hiánya miatt nem lehet pontosan tudni, hogy hol találhatók és belőlük mennyi.
Rafael Grossi, a NAÜ vezetője szerint az ügynökség úgy véli, hogy az Iszfahánon kívüli nukleáris komplexum alagútjaiban mintegy 200 kilogrammnyi uránkészletet tárolnak. A telephely elsősorban arról volt ismert, hogy urángázt állít elő, amelyet centrifugákba vezetnek, hogy aztán megpörgessék és megtisztítsák a szükségtelen alkotórészektől, azaz sűrítsék és dúsítsák.
További hasonló mennyiségek feltételezhetően a natanzi telephelyen vannak, és kisebb mennyiségeket tárolhatnak a Fordó-i létesítményben, amely egy erősen védett hegyvidéki régióban található.
Tulsi Gabbard, az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatója egy március 19-i kongresszusi meghallgatáson elmondta, hogy a hírszerző közösség "nagyfokú bizalommal" tudja, hol vannak Irán magasan dúsított uránkészletei.
Sugárzási és vegyi kockázatok
Irán uránium-hexafluorid gáz formájában tárolt készletei feltehetően tartályokba vannak csomagolva, amelyek egyenként körülbelül 50 kilogrammot nyomnak, amikor tele vannak.
A tartályok számáról szóló becslések 26-tól körülbelül kétszer ennyiig terjednek, attól függően, hogy mennyire vannak tele a palackok.
"Elemzők szerint a tartályok elég robusztusak, és eleve durva körülmények közötti tárolásra és szállításra tervezték őket" - mondja David Albright, egy korábbi iraki nukleáris fegyverellenőr. Figyelmeztetett arra, hogy a biztonsági kérdések elsődlegessé válnak, ha a tartályok megsérülnek, például légicsapások következtében, és nedvesség kerülhet beléjük.
Egy ilyen forgatókönyv esetén veszélyt jelentene a fluor, egy rendkívül mérgező vegyi anyag, amely maró hatású a bőrre, a szemre és a tüdőre. Bárki, aki az alagutakba belépve a tartályokat szeretné visszaszerezni, "annak vegyvédelmi ruhát kellene viselnie és persze megfelelő fegyverzetet és robbanóanyagokat is" - mondta Albright.
A különböző tartályok közötti távolságot is fenn kellene tartani, hogy elkerülhető legyen az önindító kritikus nukleáris reakció, amely nagy mennyiségű sugárzást eredményezne - mondta. Egy ilyen sugárzási baleset elkerülése érdekében a tartályokat olyan konténerekben kellene elhelyezni, amelyek a szállítás során megfelelő tértávolságot teremtenek közöttük - tette hozzá Albright.
Kockázatok a szárazföldi erők számára
"Teherán nukleáris anyagának biztosítása amerikai csapatok küldésével az országba nagyon összetett és nagy kockázatú katonai művelet" lenne - mondta Christine Wormuth, aki Joe Biden korábbi elnök idején szolgált a Pentagonban.
Wormuth szerint a kockázatok abból adódnak, hogy az anyag szétszóródik a három fő iráni nukleáris telephelyen, és hozzátette, hogy a vállalkozás valószínűleg amerikai katonák áldozataival járna. Hozzátette, hogy a műveletnek nagyszabásúnak kell lennie. Becslése szerint csak az iszfaháni telephelyen több mint 1000 katonai alkalmazottra lenne szükség a helyszínen.
Tekintettel arra, hogy az alagutak bejáratai valószínűleg a törmelék alá vannak temetve, szükség lenne arra, hogy helikopterekkel nehézgépeket, például kotrókat szállítsanak, és az amerikai erőknek talán még egy leszállópályát is építeniük kellene a közelben, hogy az összes felszerelést és csapatot le tudják szállítani - jegyezte meg.
Véleménye szerint az amerikai különleges erőknek "tandemben" kellene dolgozniuk a nukleáris szakértőkkel, akik a föld alatt keresnék a tartályokat, míg a föld feletti csapatok biztonsági területet alakítanának ki az esetleges támadások esetére.
"Az irániak ezt biztosan átgondolták, és megpróbálják majd a lehető legnehezebbé tenni, hogy ezt gyorsan végrehajtsuk" - mondta Wormuth. "Nagyon nagy és fáradságos erőfeszítés lesz a föld alá menni, tájékozódni, megpróbálni megkülönböztetni, hogy melyek az igazi tartályok, melyek lehetnek csalétek, megpróbálva elkerülni a csapdákat."
A tárgyalásos rendezés "továbbra is a legjobb megoldás".
A legjobb megoldás az lenne, ha "megállapodás születne az (iráni) kormánnyal az összes anyag eltávolításáról" - mondta Scott Roecker, az USA illetékes felelőse. Hasonló misszióra utoljára 1994-ben került sor, amikor Washington a kazah kormánnyal együttműködve 600 kilogramm fegyverminőségű uránt szállított el a volt szovjet köztársaságból a "Zafír projekt" elnevezésű művelet keretében.
Az anyag a Szovjetunió nukleáris programjából maradt meg. Roecker hozzátette, hogy az Energiaügyi Minisztérium mobil csomagoló egysége más műveletek során is megbízható tapasztalatokat szerzett, például Grúziából és Irakból szállítottak el anyagot.
Az egység műszaki szakértőkből és speciális felszerelésekből áll, amelyeket bárhol bevethetnek a nukleáris anyagok biztonságos eltávolítására. Roecker szerint ez az alakulat ideális helyzetben lenne az urán eltávolítására egy Iránnal kötött tárgyalásos megállapodás keretében.
Bár az egyezség jelenleg valószínűtlennek tűnik. Teherán továbbra is nagyon gyanakvó Washingtonra Trump alatt, különösen azután, hogy 18 évvel ezelőtt kilépett a Barack Obama elnök által közvetített korábbi nemzetközi nukleáris megállapodásból (JCPOA). Roecker szerint egy tárgyalásos megoldás keretében a NAÜ ellenőrei is részesei lehetnének a missziónak, amit Grossi még március 22-én, majdnem egy hónappal az Irán elleni amerikai-izraeli háború után, támogatott. "Természetesen mérlegeljük ezeket a lehetőségeket is" - mondta korábban a NAÜ vezetője (aki mellesleg az egyik leherősebb jelöltnek tűnik az ENSZ megürülő főtitkári székére).
Iránnak"szerződéses kötelezettsége, hogy beengedje az ellenőröket. Természetesen van józan ész is. Semmi sem történhet addig, amíg bombák hullanak" - tette hozzá Grossi.