Ocean című műsorunkban annak jártunk utána, milyen mértékű károkat okoz az illegális halászat az Indiai-óceán nyugati részén, és megtudjuk, mit tesz ez ellen az EU.
Az Indiai-óceán nyugati részének bőséges halállományát a határtalan illegális halászat ritkítja. Mit tud tenni Európa ez ellen? Ocean című műsorunkban utánajártunk, milyen módszereket tudnak bevetni a part menti közösségek az illegális halászok ellen, milyen technológiák szolgálják a munkájukat, és hogyan tudják a fogyasztók nyomon követni annak a halnak az útját, ami a tányérjukba kerül.
Az Indiai-óceán délnyugati részén fekvő Seychelle-szigetek több településén a halászat a fő élelmiszer- és jövedelemforrás - mint például a Mahé szigetén található La Retraite-ban.
A helyi halászok minden délután a friss fogásukat árulják azt az új piactéren. Ez a tiszta és jól felszerelt létesítmény az Európai Unió és a Seychelle-szigetek közötti megállapodásnak köszönhetően jött létre: a Seychelle-szigetek lehetővé teszi, hogy az uniós hajók a felségvizeiken halászhassanak, cserébe Európa különböző módon támogatja a halászati ágazatukat.
A halászok egyesületének elnöke szerint ez az új létesítmény jobbá és biztonságosabbá tette a munkájukat.
„Nem volt halpiacunk. Nem volt fedett hely, vízellátással. Előtte a halat fából készült raklapokon árultuk a csatorna fölött. Ennek a halnak a nagy része szállodákba kerül. Szóval nem akartunk eljutni oda, hogy higiéniai problémák miatt valaki megbetegedjen,” mondta Dimitri Maiden.
De nem csak pozitív tendenciák vannak: az évek során a fogások száma folyamatosan csökkent. Nagy problémát jelentenek azok az illegális flották, amelyek messziről, engedély nélkül érkeznek, és fosztogatják ezeket a vizeket.
Az illegális halászat felborítja a tengeri ökoszisztémák egyensúlyát, és veszélyezteti az Indiai-óceán egészségét. Akárcsak a helyi gazdaságokat, mivel munkahelyeket tesz tönkre, és aláássa a helyi élelmezésbiztonságot.
Az egyik módszer: járőrözés
A világon kifogott tonhal mennyiségének 20%-a ebből a régióból származik. A régió különböző nemzeteinek képviselői ellenőrzik a rakományt, a személyzet létszámát, a tengeren történő esetleges átrakodásokat, és a halászott fajokat.
Minden járőrcsapat egy hónapot tölt a tengeren, és több kizárólagos gazdasági övezetben ellenőrzi a hajókat - beleértve az itt jelen lévő európai hajókat is. Az Indiai-óceáni Bizottság kezdeményezését az Európai Unió ECOFISH programja támogatja, amely a közelmúltban több mint 2 millió eurót biztosított a további tengeri és légi járőrözések finanszírozására. Az ebből a térségből Európába importált halakat legálisan és fenntartható módon lehet csak kifogni.
Az ilyen közös járőrözések hatékonynak tűnnek - jó elrettentő intézkedésnek számítanak. A hatóságok szerint a halászok egyre inkább hajlandóak betartani a szabályokat - az ilyen járőrözések kezdete óta eltelt 15 év alatt folyamatosan csökkentek a súlyos jogsértések, de még manapság is fognak el szabálysértőket.
A kikötői ellenőrzéseket is megerősítik, és több halászati tiszt vesz részt továbbképzési programokon. A halászhajókat rendszeresen ellenőrzik, amikor a Victoria kikötőben kirakodják a fogásaikat. A megfelelő engedélyek nélkül halászó hajók általában távol maradnak a helyi kikötőktől - kivéve, ha felfedezik és elfogják őket.
A veszély elhárítására szolgáló források egy része az Európai Unióval kötött Fenntartható Halászati Partnerségből (SFPA) származik.
"Sok pénzbe kerül a műholdas megfigyelés, a tengeren lévő járőrhajók, a légi támogatás. Tehát ez a partnerség valóban megkönnyítette a kormány számára, hogy ezeket a dolgokat rendben tartsa. Ez pedig például a hajók sikeres elfogását, a halászat jobb irányítását eredményezte. Számos projekten dolgozunk annak érdekében, hogy elektronikus rendszereket telepítsünk a saját flottáink fedélzetére,” fogalmazott Johnny Louys, a helyi ellenőrző hatóság egyik vezetője.
A technológiai is segíti a küzdelmet
A Seychelle-szigetek fővárosában, Victoriában található halászati megfigyelőközpontban dolgozók mostantól hozzáférnek a legújabb technológiákhoz, amelyekkel a halászhajókat a tengeren megfigyelhetik - beleértve az elektronikus megfigyelőrendszert (EMS).
A fedélzeti videokamerák a teljes halászati útról felvételt készítenek - a kapitányok tisztában vannak azzal, hogy minden szabálysértést rögzítenek.
"Amikor a hajó visszatér a kikötőbe, kivesszük a merevlemezt, betesszük a rendszerünkbe, és megnézzük. Ha emlős van a hálóban, azonosítani tudjuk, és ha cápát vagy mást dobnak vissza, azt is látjuk,” mondta az ellenőrző központ vezetője, Roddy Allisop.
Az Indiai-óceán délnyugati részén fekvő másik szigetországnak, Mauritiusnak is hatalmas kizárólagos gazdasági övezete van: a tengeren több mint 2 millió négyzetkilométer tartozik hozzá, ami a szárazföldi területének ezerszerese.
A helyi halászati ellenőrző központban a tisztviselők általában a halászhajókról összegyűjtött papíralapú hajónaplókkal dolgoznak. Az írásos koordinátáknak összhangban kell lenniük a műholdas megfigyelőrendszer által szolgáltatott adatokkal.
A feljegyzések kézzel történő összehasonlítása lassú és nehézkes, ezért Mauritius új technológiát vezet be: az elektronikus hajónaplót.
Nyomon követhetőség: a halászhajótól a tányérig
Az EU fenntartható halászati partnerségi megállapodásai a nyomon követhetőséget is előírják. Európa évente több mint 6 millió tonna halat importál.
Az hal eredetének visszakövethetőnek kell lennie - nemcsak az élelmiszerbiztonság, hanem az illegális halászat és a tengeri termékek téves címkézése elleni küzdelem érdekében is.
Ennek eredményeképpen a tonhal értékesítésével foglalkozó vállalkozások olyan rendszert vezettek be, amely lehetővé teszik a fogyasztók számára a tonhal nyomon követését egészen a tonhalat kifogó hajóig.
"Most, hogy létrehoztuk ezt az átfogó rendszert, a kirakodóhelytől a hűtőházig mindenki teljesen ráláthat a folyamatra, valós időben. Mindent megteszünk, hogy megvédjük a vásárlók érdekeit - így a végső fogyasztóknak teljes nyomon követhetőséget biztosítunk egészen a tányérjukig,” mondta Eddy Mootoosamy, a Froid des Mascareigens hűtőház igazgatója.
Egyetlen ország sem képes egyedül megoldani az óceánok ellenőrzését. Mind a kis part menti közösségek, mind a nagy iparágak függnek az egészséges tengertől, amit csak közösen lehet megőrizni.