Christopher Nolan Odüsszeia-filmje újraélesztette a vitát Homérosz eredetéről, a figyelem Izmirre terelődött. Prof. Aylin Ümit Erdem régész exkluzív interjúban értékeli a költőt Izmirhez kötő ókori nyomokat, és beszél a hiányzó fizikai bizonyítékokról.
Miután Christopher Nolan filmadaptációja, a Odüsszeia az év egyik legnagyobb kritikai és világszintű kasszasikerévé vált, világszerte újra fellángolt egy ősi irodalmi rejtély: hol íródott valójában az irodalom egyik alapműve?
A költőt már nagyon régóta Törökország égei-tengeri partvidékének, az Izmir környéki régiónak a nevéhez kötik, amely történelme nagy részében az ókori Szmirna néven volt ismert.
Az Ege Egyetem elismert szakértője, Aylin Ümit Erdem török régészprofesszor szerint a filmes őrület kulcsfontosságú lehetőséget kínál arra, hogy újra megvizsgálják azokat a történeti, nyelvi és fizikai összefüggéseket, amelyek Homéroszt az ókori Szmirnához, a mai Izmirhez kötik.
„Amikor Homéroszt vizsgáljuk, az Iliász és az Odüsszeia elfogadott szerzőjéről beszélünk” – mondta Erdem professzor az Euronewsnak adott exkluzív interjúban. „A tudósok régóta vitatják, hogyan ábrázolhatott egy Kr. e. 8. századi költő egy négyszáz évvel korábban lezajlott eseményt, a trójai háborút ilyen életszerű részletességgel és tragikus mélységgel. Egyesek ezt egy négyszáz éven át fennmaradt, folyamatos szóbeli hagyománynak tulajdonítják, míg mások úgy vélik, hogy az eposzok különböző énekmondók történeteinek összeállításából születtek.”
A szerzőségről szóló vitáktól függetlenül Erdem professzor hangsúlyozza, hogy az ókori források túlnyomó többsége Izmirre mutat.
„Az i. e. 5. századi történetírótól, Hérodotosztól az i. e. 1. századi földrajztudósig, Sztrabóig az ókori szerzők egyértelműen azt állították, hogy Homérosz szmirnai születésű volt. Bár felmerültek más jelöltek is, például Khiosz vagy Küme, Szmirna az ókor óta az egyik legerősebb pályázónak számít.”
A szmirnai kapcsolat
Erdem professzor szerint a Homéroszt Izmirhez kötő elsődleges tudományos érvek a szövegek nyelvében és a Kr. e. 8. századi városi földrajzban rejlenek.
„Az eposzokat túlnyomórészt ión dialektusban írták, ugyanakkor jelentős aiol szókincs és archaikus görög kifejezések is megjelennek bennük” – mondta Erdem professzor az Euronewsnak. „Földrajzilag a Kr. e. 8. századi Szmirna – a Bayraklı Höyük területén – pontosan azon a határvonalon feküdt, amely északon az aiol, délen az ión területet választotta el egymástól. Bayraklı eredetileg aiol településként jött létre, majd csatlakozott az ión szövetséghez. Egy olyan énekmondó, aki ebben a sajátos központban alkotott, természetes módon használhatta ezt az egyedülálló, két dialektust ötvöző szókincset.”
Erdem arra is rámutat, hogy Bayraklı Höyük a Kr. e. 8. században az egyetlen működő, megerősített városias központ volt az izmiri medencében, így ez számít annak a legvalószínűbb történeti színhelynek, ahol Homérosz élhetett.
A közvetlen fizikai nyomokra vonatkozó népszerű állításokat illetően azonban Erdem professzor szigorú tudományos óvatosságot tanúsít, és éles határvonalat húz a késő ókori tiszteletadás és a közvetlen, Kr. e. 8. századi bizonyíték között.
„Tisztáznunk kell: jelenleg még nincs olyan közvetlen, kézzelfogható régészeti bizonyítékunk, amely egyértelműen igazolná, hogy Homérosz Szmirnában élt” – hangsúlyozta Erdem professzor az Euronewsnak. „Bayraklı területén nem kerültek elő a Kr. e. 8. századból származó, Homérosz nevét viselő tárgyi emlékek, nagyrészt azért, mert ezeket a korai, mélyen fekvő rétegeket még nem tárták fel szélesebb ásatási felületeken.”
Erdem professzor szerint a későbbi leletek, például a Szmirnában vert, Homérosz portréját ábrázoló hellenisztikus érmék vagy a közeli Klarosz szentélyében talált ülő kultuszszobor inkább azt tükrözik, hogy az utókor saját szülöttének tekintette a költőt, semmint hogy életéből származó közvetlen bizonyítékot szolgáltatnának.
„Elengedhetetlen, hogy a Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériumunk, valamint a helyi hatóságok támogatásával folyamatosan fenntartsuk a régészeti feltárásokat” – tette hozzá Erdem professzor. „Ha valaha is előkerül Homéroszhoz közvetlenül köthető lelet, az ezeknek a rétegeknek a még mélyebb feltárásából fog származni.”
Miközben a tudományos világ a végleges ásatási eredményekre vár, Izmirben tetőfokára hágott a lelkesedés: helyi tisztviselők és kutatók egy bornovai barlangra hívják fel a figyelmet, ahol a hagyomány szerint Homérosz megírta műveit.
A városon kívüli domboldalakon, a Bornova-völgyben álló nedves barlangot a helyiek régóta azon helyként tisztelik, ahol Homérosz megalkotta remekműveit. Az ókori szövegek gyakran Melesigenészként („a Melesz szülötte”) emlegetik a költőt, utalva a Bayraklı mellett folyó folyóra.
Valójában senki sem tudja pontosan, hol írta Homérosz eposzait, és a barlangja köré is sok legenda szövődik.
„Homérosz örökségének megőrzése kötelességünk az emberiséggel szemben. Ő az irodalom egyik alapító atyja” – mondta az AFP-nek Ömer Eski, Bornova polgármestere.
„Az általa elmesélt történetek erről a földről szólnak. A kérdés nem az, hogy igényt tarthatunk-e Homéroszra vagy sem. Az ő története a miénk is” – tette hozzá.
„Ezt a helyet a helyiek mindig Homérosz-völgyként emlegették. A világ minden tájáról érkeztek utazók, hogy megnézzék a barlangot, ahol a hagyomány szerint Homérosz a verseit írta” – mondta az AFP-nek Altan Altin török kutató.
„Számomra nem fér hozzá kétség, hogy Homérosz bornovai. Mindenesetre Ióniából származik, amelyhez Szmirna és Khiosz is tartozik. Erről a földről való” – mondta Altin, aki könyvet is írt a témáról, hozzátéve, hogy a költő öröksége hidat ver a régiók történelmei közé. Iónia a Törökország égei-tengeri partvidékén fekvő ókori görög régió neve.
„Homérosz 2800 éves, miközben a török–görög határ mindössze egy évszázados. Homérosz görög. Homérosz anatóliai. Egyikünk sem idősebb nála, még az országaink sem.”
Mehmet Akif Erdemhez hasonló régészek arra is felhívják a figyelmet, hogy az érmék és szobrok azt bizonyítják: az ókori lakosok sajátjuknak tekintették Homéroszt.
Bár a történelmi és nyelvi bizonyítékok folyamatosan az ókori Izmirre mutatnak vissza, a döntő fizikai bizonyíték továbbra is a föld alatt rejtőzik.