Nolan „The Odyssey” című filmjének bemutatója jelentősen növelte az érdeklődést Homérosz eposza és a görög nyelv iránt. Néhány purista azonban nincs elragadtatva a filmes adaptációtól…
Christopher Nolan The Odyssey című filmje továbbra is uralja a globális jegybevételi listákat: mindössze két hét moziforgalmazás után világszerte már több mint 650 millió dollárt termelt. A filmes gigász már most az év legnagyobb élőszereplős alkotása, és jó úton halad afelé, hogy átlépje a sokat emlegetett egymilliárd dolláros határt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Még lenyűgözőbb, hogy nemcsak arra készteti az embereket, hogy elmenjenek a moziba...
A bemutató óta a filmnek köszönhetően egyre többen fordulnak újra a klasszikusok felé, és olvassák Homérosz ókori eposzát. Az Egyesült Királyságban az eladások állítólag 70 százalékkal nőttek az idei évben 2025-höz képest; Franciaországban a Spotifyon a „The Odyssey” napi hallgatási órái július közepén több mint 752 százalékkal emelkedtek az előző hónaphoz viszonyítva; az Egyesült Államokban pedig a könyveladások 76 százalékkal nőttek az év eleje óta a Circana BookScan adatai szerint.
Az olvasási szokásokon túl Nolan filmjének bemutatása a görög nyelv tanulása iránti érdeklődést is felcsigázta.
A Google Trends adatai szerint (a Preplyn és a The Times (forrás: angol) közvetítésével) megugrott a „learn Greek” kifejezésre irányuló keresések száma: az elmúlt két hétben 5000 százalékkal emelkedett.
„Homérosz Odüsszeiája ógörög nyelven született, amely jelentősen eltér a ma Görögországban beszélt nyelvtől” – mondta Madeline Enos, a Preply nyelvi trendekkel foglalkozó szakértője. „Az ógörög lehetőséget ad arra, hogy az ember közelebb kerüljön Homérosz eredeti szövegéhez és a tágabb klasszikus világhoz, míg a modern görög segíthet abban, hogy valaki kapcsolatba lépjen a mai görög kultúrával, és kommunikáljon a mai beszélőkkel.”
Enos hozzátette: „Akár Homérosz nyelvezete, akár a ma beszélt görög kelti fel valakinek a kíváncsiságát, ez a kezdeti szikra mélyebb megértéshez vezethet Görögország nyelvi és kulturális örökségéről.”
Miközben a film hatalmas sikert arat a mozikban, megdobja a könyveladásokat és erősíti az érdeklődést Görögország gazdag kulturális öröksége iránt, akadnak olyan puristák is, akiket Nolan forrásanyaghoz való viszonya – különösen a kortárs angol nyelv használata – frusztrál.
Sokan ezt művészi szabadságként fogadják el, és dicsérik Nolan adaptációját, mások azonban – például az angol–amerikai klasszika-filológus Emily Wilson, akinek 2017-es fordítása volt az első, amelyben egy nő ültette át Homérosz költeményét angol versformába – felszólalnak ellene.
A London Review of Booksnak írt esszéjében (forrás: angol) Wilson így fogalmaz: „Abban reménykedtem, hogy Nolannek ezek iránt a homéroszi motívumok iránti vonzódása új kreatív magasságokba repíti, és képessé teszi arra, hogy hitelesebb szereplőket teremtsen. A The Odyssey azonban a nagyzolás és felszínesség rá jellemző kombinációját hozza… A film víziója túlságosan zavaros, a szereplők túl kidolgozatlanok ahhoz, hogy beváltsa azt, amit nagy gondolatok terén félig-meddig ígér – bár a hatalmas robbanások és óriások megjelenítésében kifejezetten erős.”
Hozzáteszi: „Nolan Odüsszeiájából hiányoznak mindazok az elemek, amelyek nagy művé teszik az eredeti eposzt. Semmi meggyőzőt nem mond az időről, az emlékezetről, a történelemről, a háborúról, vagy arról a viszonyról, amely egy harcos dicsőséges hazatérése és családja, ellenfelei, bajtársai, barátai és szomszédai élete között fennáll.”
„Hiányzik belőle a pszichológiai, érzelmi, politikai és etikai mélység. Narratív szerkezete erőltetett trükközés. A forgatókönyv borzalmas. Egyik szereplőnek sincs hiteles motivációja a tetteire vagy a szavaira. Nincsenek szexjelenetek, és az összes étel rettenetesen néz ki.”
Wilson azt is hozzátette, hogy „szégyellné, ha a forgatókönyv bármely részét ő írta volna”, ugyanakkor elismerte, hogy a filmnek hatása van az antik görög irodalom, valamint a mozi iránti kulturális érdeklődésre.
Elmondta a The Timesnak (forrás: angol), hogy „The Odyssey bemutatója még mindig ünneplésre érdemes esemény”, és hogy „visszacsábítja a közönséget a mozikba”.
„Nolan mindent megtesz azért, hogy az átlagemberek újra olvassanak, és ezért hálás vagyok.”
A Euronews Culture The Odyssey-kritikájában ezt írtuk: „Rengeteg minden van, amit csodálni lehet Nolan gigászi vállalkozásában, és abban, ahogyan eltávolodik a homéroszi világtól, egy olyan történetet választva, amelyben a természetfeletti birodalmak háttérbe szorulnak, hogy helyet adjanak Odüsszeusz pszichéjének modernista olvasatának.”
Ugyanakkor a vágás, a ritmusproblémák, valamint a játékosság és az érzelmek hiánya a film gyenge pontjai közé tartoznak. Azt is hozzátettük: „Valami hiányzik. Nem a filmes virtuozitás vagy az ambíció, hanem egy pillanatnyi lélegzetvétel és érzelem, egy kis szünet abban, ami időnként kötelességtudó α–β–γ utazásnak tűnik az alvilágba és vissza.”
Olvassa el a teljes kritikát itt, és nézze meg, hol szerepel a The Odyssey Nolan életművét rangsoroló listánkon és a 2026 eddigi legjobb filmjeit összegző rangsorunkban.