A New York Times évek óta figyelemmel kíséri az amerikai UFO-akták nyilvánosságra hozatalát. Az új iratok a második világháborúig nyúlnak vissza, és gyakran említik Németországot is.
Fénylő objektumok az égen, rejtélyes katonai jelentések és évtizedeken át titkosan őrzött akták: újonnan nyilvánosságra hozott UFO-dokumentumok engednek bepillantást az elmúlt évtizedek néhány legrejtélyesebb esetébe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A történelmi iratanyag egyik súlypontját a második világháború utolsó hónapjaiból származó szövetséges pilótajelentések adják. Ezek fényes, nagy sebességgel mozgó repülő objektumokról számoltak be, amelyek Németország felett kísérték gépeiket. A jelenségek később „Foo Fighters” néven váltak ismertté.
Az aktában (forrás: német) (forrás angol nyelven) szó szerint ez áll:
1944. december 22-nek éjszakáján két fény emelkedett fel a földről a 415th Night Fighter Squadron egyik repülőgépe közelében, felrepült annak magasságába, körülbelül két percre a gép farokrészének mögé „odaült”, majd „ismét levált” – a személyzet elmondása szerint mindvégig „teljes ellenőrzés alatt”. A földi radar megerősítette: a környéken nem tartózkodtak ellenséges repülőgépek.
Ilyen találkozásokról többször is beszámoltak. Hat héten át a 415th század személyzete Németország és Franciaország felett vörös, zöld, narancsszínű és borostyánszínű fényeket látott, amelyek a gépek formációjában repültek, együtt hajtották végre a kitérő manővereket, és mintegy 30 méterre is megközelítették őket. A pilóták ezeket a jelenségeket „Foo Fighters”-nek nevezték.
A brit Air Ministry megvizsgálta a jelentéseket, és egy 1945 márciusában készült, titkos minősítésű feljegyzésben arra a következtetésre jutott, hogy „az egész ügy továbbra is meglehetősen rejtélyes”.
Ettől függetlenül pilóták egy körülbelül 3,6 méter hosszú alumíniumhenger észleléséről is beszámoltak, mintegy 2 700 méteres magasságban. Amikor a gépek tüzet nyitottak rá, az objektum részben elvesztette alakját, vörös fényjelenséget mutatott, de nem esett szét. A hírszerzés valószínűleg német „légvédelmi bombaként” értékelte.
A rejtélyes fényekre akkor senkinek sem volt egyértelmű magyarázata – áll az összegzésben. Az aktát 80 évig zárt irattárban őrizték.
A hadsereg több lehetséges magyarázatot is megvizsgált. Az egyik felvetés az volt, hogy mindez addig ismeretlen német titkosfegyverekről vagy kísérleti repülőgépekről szól, amelyek új típusú rakéta- vagy sugárhajtást alkalmaztak. Egyértelmű bizonyítékot azonban nem találtak.
Nyilvánosságra hozott FBI-jelentések, „náci UFO-k”
A közzétett iratok között történelmi FBI-dokumentumok is szerepelnek az 1940-es és 1950-es évekből, amelyekben beszámolók bukkanak fel állítólagos német fejlesztésű, tányér alakú repülő eszközökről. Néhány ilyen utalás Berlin környékén, illetve az osztrák határhoz közeli térségekben folyó titkos kutatási projektekről szól.
Ezek a jelentések azonban nem műszaki vizsgálatokból vagy hitelesített katonai iratokból származnak, hanem nagyrészt informátorok beszámolóira, pletykákra és a közvetlen háború utáni időszak hírszerzési értesüléseire épülnek. Elsősorban azt tükrözik, milyen bejelentéseknek igyekeztek akkoriban a hatóságok utánajárni.
Arra, hogy a náci Németország valóban bevethető, rendkívüli repülési teljesítményű „repülő csészealjakat” fejlesztett volna, a dokumentumok nem szolgáltatnak bizonyítékot.
A SHAEF és az Air Ministry 1944/45-ös feljegyzéseiben többször is leírnak többek között vörös, zöld, narancsszínű és borostyánszínű fényeket, amelyek látszólag kontrolláltan mozogtak, a gépek formációjában repültek, és időnként egészen kis távolságra közelítették meg őket.
Egyes megfigyelők nyílhegy alakú objektumokról számolnak be. A sokféle leírás ellenére visszatérő mintázatok rajzolódnak ki: a leírt repülő testek többségének láthatóan nincsenek szárnyai, rotorjai vagy hagyományos hajtóművei. Emellett szokatlan tulajdonságokat is tulajdonítanak nekik – például látszólag mozdulatlan lebegést a levegőben, hirtelen gyorsulásokat vagy olyan repülési manővereket, amelyeket ismert technológiákkal nehéz megmagyarázni.
Fénylő formák, ismeretlen repülési manőverek
Későbbi vizsgálatok, például az amerikai légierő Project Blue Book nevű programja (1947–1969) szintén széles spektrumú észlelési beszámolókat dokumentáltak. A megfigyelők többek között fénylő geometriai formákról, tányér alakú vagy nyílszerű objektumokról, illetve szárny, rotor vagy hagyományos hajtómű nélküli jelenségekről számoltak be. Néhány jelentés olyan objektumokat ír le, amelyek látszólag mozdulatlanul lebegnek a levegőben, hirtelen felgyorsulnak, vagy a kor ismert repüléstechnológiáival alig magyarázható manővereket hajtanak végre.
A történelmi dokumentumok mellett az archívumok számos, újabb keletű iratot is tartalmaznak. A Pentagon AATIP (Advanced Aerospace Threat Identification Program) nevű programjának 2017-es nyilvánosságra kerülése óta az Egyesült Államok kiterjesztette vizsgálatait az úgynevezett UAP-jelenségek (Unidentified Anomalous Phenomena) ügyében.
A védelmi minisztérium új struktúrákat hozott létre a katonák által jelentett szokatlan megfigyelések rögzítésére és értékelésére. Emellett a Pentagon több korábban titkos felvételt is nyilvánosságra hozott ismeretlen repülő objektumokról, köztük a haditengerészet pilótái által 2004-ben és 2015-ben készített videókat, amelyeken látható jelenségeket kezdetben nem sikerült egyértelműen azonosítani.
Néhány dokumentumban a katonaság tagjai a közeli találkozásokat követően testi panaszokról is beszámolnak, például hányingerről, fejfájásról, bőrirritációról vagy neurológiai tünetekről.
Mi állhat a megmagyarázatlan észlelések hátterében?
Hansjürgen Köhler, Németország egyetlen UFO-bejelentő központja, a CENAP alapítója erre a következő magyarázatot adja: „Abban az időben, amikor a szövetségesek légi fölényben voltak Németország felett, az a probléma adódott, hogy a németek sok bombázót lelőttek, és az így kieső légi erőket pótolni kellett.” Ennek következtében sok, kevesebb harci tapasztalattal rendelkező pilóta repült éjszakai bevetéseken Németország felett.
Ők gyakran csodálkoztak azon, amit láttak, mert sokan nem tudták: 1944 végétől 1945 közepe között a németek már bevetették új sugárhajtású vadászgépeiket is, noha addig hivatalosan csak egy prototípusról lehetett tudni. Ilyen volt például a Me 262.
A Messerschmitt Me 262 volt a második világháború legfontosabb német sugárhajtású vadászgépe. 1944 nyarától vetették be, és ez volt a világ első sorozatban gyártott, sugárhajtású vadászgépe. Összesen mintegy 1400 példány készült. Üzemanyaghiány, alkatrészhiány és a tapasztalt pilóták szűkössége miatt azonban egyszerre rendszerint csak néhány tucat gép állt ténylegesen rendelkezésre. Fő feladata a szövetséges bombázókötelékek feltartóztatása volt.
A gép mintegy 870 km/órás sebességével jóval gyorsabb volt, mint a szövetséges légcsavaros vadászgépek, például a North American P-51 Mustang vagy a Supermarine Spitfire.
„Amikor egy ilyen sugárhajtású gép elhúzott az amerikaiak légcsavaros gépe mellett, a pilóták szinte csak fénycsíkokat láttak – és ennek megfelelően meglepődve reagáltak” – magyarázza Köhler.
A 2015. január 21-én, egy F/A–18-as által rögzített jelenségre is földi magyarázatot ad Köhler. Összegzése szerint: „A repülőgép egy léggömböt vett célba, de a saját sebessége miatt úgy tűnik, mintha az objektum nagy gyorsasággal repülne el mellette.”
Történelem és spekuláció határán
Az újonnan közzétett akták mindenekelőtt egy dolgot világítanak meg: a szokatlan repülési jelenségek iránti érdeklődés régóta létezik, és szorosan összefonódik olyan történelmi eseményekkel, mint a második világháború.
Ugyanakkor a Pentagon iratai nem szolgálnak bizonyítékkal sem földönkívüli űrhajókra, sem titkos német „repülő csészealjakra”. Ami az amerikai pilóták számára akkoriban megmagyarázhatatlannak tűnt, az nagy valószínűséggel nem volt más, mint egy Messerschmitt gyártmányú sugárhajtású vadászgép.