A D-nap helyszínének UNESCO‑világörökségi jelölése döntő szakaszba lépett. A döntés július 24–27. között várható, és a minősítés erősítheti a turizmust, miközben védi a veszélyeztetett örökséget.
Közel húsz évvel a projekt elindítása után Normandia közel áll ahhoz, hogy sikerre vigye pályázatát az UNESCO világörökségi listájára. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) július 24. és 27. között hozza meg döntését a Világörökség Bizottság 48. ülésszakán, amelyet a dél-koreai Busanban rendeznek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ha a pályázatot elfogadják, a partraszállás helyszínei csatlakoznak a már listán szereplő 54 francia világörökségi helyszínhez, olyanokhoz, mint a Mont-Saint-Michel, a versailles-i kastély vagy a chartres-i székesegyház. Ez az elismerés azokat a helyeket különbözteti meg, amelyek „kiemelkedő egyetemes értéket” képviselnek, és kötelezi az államokat arra, hogy gondoskodjanak védelmükről.
A világörökségi cím a szövetségesek 1944. június 6-i partraszállásának öt történelmi partszakaszára – Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword – vonatkozna, valamint több más emblematikus helyszínre, például Pointe du Hocra, a Longues-sur-Mer-i német ütegre, az Arromanches-i mesterséges kikötőre, illetve számos katonai temetőre és emlékműre.
1944. június 6-án több mint 150 000 szövetséges katona – elsősorban amerikaiak, britek és kanadaiak – szállt partra a normandiai partokon a történelem legnagyobb tengeri–szárazföldi hadműveletében. Több mint 4000-en vesztették életüket ezen az egyetlen napon, amely döntőnek bizonyult Európa felszabadításában a náci megszállás alól.
Normandia régió elnöke, Hervé Morin, aki 2008 óta szorgalmazza a jelölést, úgy véli, hogy a felvétel mindenekelőtt „óriási elismerést” jelentene azoknak a katonáknak, akik azért érkeztek, hogy harcukkal véget vessenek a nácizmusnak.
Történelmi jelentőségén túl az UNESCO-címnek jelentős gazdasági hatása is lehetne. A partraszállás helyszínei már most évente csaknem 1,8 millió látogatót vonzanak, akik közül több mint egyharmad külföldről érkezik, főként az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és Németországból.
A Regionális Turisztikai Bizottság adatai szerint ez a látogatottság 2022-ben mintegy 700 millió euró gazdasági hasznot eredményezett, és több mint 8400 közvetlen és közvetett munkahelyet tart fenn. Hervé Morin úgy becsüli, hogy az UNESCO-listára kerülés további mintegy 15 százalékkal növelhetné a turisták számát.
A sérülékennyé vált örökség megóvása
Az elismerés egyben eszközt is jelentene annak érdekében, hogy jobban megvédjék az egyre sérülékenyebb örökséget. A partraszállás több emléke – köztük az Atlanti fal bunkerei, hajóroncsok és egyes szövetséges létesítmények – ma már a partvonal eróziója és a tengerszint emelkedése miatt kerülnek veszélybe.
Longues-sur-Merben például a német üteg egykori megfigyelőállását 2025 óta zárva tartják a nyilvánosság előtt, mivel fennáll a sziklafal leomlásának veszélye.
Az Omaha Beach és a Gold Beach között fekvő üteg a náci Németország által épített Atlanti fal része volt. Feladata az volt, hogy lője a parthoz közeledő szövetséges hadihajókat. A szövetségesek folyamatos tüzérségi támadása ellenére 1944. június 7. első óráiig működött, mielőtt kezelői megadták magukat az amerikai hadseregnek.
A térség számos múzeumának vezetői ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az UNESCO-besorolás önmagában nem garantál többletforrásokat. Szerintük az emlékezet továbbadásának egyik kulcsa a helyszínek digitalizálása és a virtuális rekonstrukciók lesznek, hogy az egyes emlékek végleges eltűnése után is fennmaradjon a történelem.
Ha néhány napon belül megerősítik a besorolást, a partraszállás partszakaszai nemcsak a második világháborús emlékezet világszintű jelképévé válnak, hanem olyan hellyé is, amelynek megóvása az egész emberiség közös ügye lesz.
