A Francia Nemzeti Könyvtár egy eddig ismeretlen kéziratot talált a világhírű osztrák zeneszerzőtől, amely hét új fuvola–hárfa darabot tár fel.
31 évnyi munka után a Francia Nemzeti Könyvtár restaurátoraként a zenetudós François-Pierre Goy lassan a nyugdíjra készült. Február 2-án az intézmény egyik raktárában kéziratokat rendezett, amikor egy ismeretlen füzetre bukkant.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A füzetben 44 oldalnyi, 1778-ból származó kottát talált. Goy, aki a könyvtár Zenei Tanszékén a 1800 előtti gyűjteményekért felel, úgy vélte, felismeri Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) kézírását és stílusát.
Felfedezésében nem volt biztos, ezért kikérte kollégája, Laurence Decobert véleményét, aki korábban már rendezett kiállítást Mozart Franciaországgal való kapcsolatáról.
Decobert megerősítette intuícióját, áprilisban pedig Armin Brinzing, a salzburgi Mozarteum Bibliotheca Mozartianájának munkatársa véglegesen hitelesítette a dokumentumot.
Goy így egy az osztrák mester eddig kiadatlan kéziratára tette rá a kezét.
„Ez az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb felfedezése” – mondta Gilles Pécout, a Nemzeti Könyvtár elnöke sajtóközleményben.
A felfedezést hónapokig titokban tartották, hétfőn azonban a France Musique rádió bemutatta Mozart hét, fuvolára és hárfára írt darabjának világpremierjét, amelyet Mathilde Caldérini fuvolaművész és Nicolas Tulliez hárfaművész, a Radio France Filharmonikus Zenekarának muzsikusai adtak elő.
„Kivételes megtiszteltetés minden zenekar számára, ha életre kelthet egy elfeledett Mozart-művet” – fogalmazott Sibyle Veil, a Radio France elnöke nyilatkozatában.
„Az, hogy e világpremier előadását a Radio France Filharmonikus Zenekarra bízták, a zenekar muzsikusainak kiválóságát és a zenei örökségünk továbbadásáért vállalt elkötelezettségét bizonyítja” – tette hozzá.
Az újonnan előkerült darabok, finom, rövid gyakorlatok sorozata, üdvözlendő bővítést jelentenek Mozart egyébként szűkös, e két hangszerre írt repertoárjához.
Egyúttal bepillantást engednek a zeneszerző párizsi időszakába is. A 22 éves Mozart ugyanis 1778 márciusától szeptemberig tartózkodott a francia fővárosban. Ez idő alatt megkérték, hogy adjon zeneszerzésórákat Marie-Louise-Philippine de Bonnières de Guînesnek, egy kiváló hárfásnak, egy diplomata lányának.
A most előkerült füzet ezeknek a tanári munkáknak a kézzelfogható bizonyítéka. Bár apja meg volt győződve zsenialitásáról, Guînes kisasszony gyenge zeneszerzőnek bizonyult, és Mozart – a Nemzeti Könyvtár beszámolója szerint – saját apjának írt levelében „tanítványa zenei leleményének hiányára” panaszkodott.
Ha a mester irányítása nem is vezetett nagy szonátákhoz, a párnak sikerült hat zeneszerzési gyakorlatot befejeznie, amelyek feltehetően „Mozart saját ötleteiből indulnak ki”.
Az órákat felfüggesztették, amikor Guînes kisasszony 1778 júliusában férjhez ment, az utolsó darab pedig befejezetlen maradt.
A kézirat a Francia Nemzeti Könyvtár gondozásában marad, amely Salzburg és Berlin után Mozart sajátkezű zenei kéziratainak harmadik legnagyobb gyűjteményét őrzi. A zene pedig közben arra vár, hogy a világ hangversenytermeiben szólalhasson meg.