Új kutatás: a jazz és a klasszikus zene hagyományosan összetett nyugati műfajai idővel egyszerűbb szerkezetűvé válnak
Az idősebb generációk gyakran panaszkodnak, hogy az ő idejükben jobb volt a zene, de vajon összetettebb is volt?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy új kutatás, amely elsősorban a klasszikus és a jazz zenét vizsgálta, arra jutott, hogy ezek a műfajok leegyszerűsödtek – és ez nem feltétlenül baj.
A zenei fejlődés hosszú távú mintázatait keresve egy olasz kutatócsoport nagyjából 20 ezer, 1600 és 2021 között keletkezett zenedarabot vizsgált meg MIDI-fájlok formájában.
„Először azt gondoltuk végig, miként mérhető a zene „komplexitása” a szövegelemzésben használt megközelítésekhez hasonló módon” – mondta az Euronews Culture-nek Niccolò Di Marco, az olaszországi Tusciai Egyetem adjunktusa, a tanulmány társszerzője.
„Az irodalom áttekintése után arra jutottunk, hogy az egyetlen, a mi megközelítésünkhöz közel álló, kellően robusztus módszer az, ha MIDI-fájlokkal – a zene digitális reprezentációjával – dolgozunk, és a komplexitáselmélet eszközeit alkalmazzuk.”
Hozzátette, hogy a Nature (forrás: angol) folyóiratban megjelent tanulmánynak vannak korlátai is. Ilyen például, hogy a MIDI-fájlok átiratánál nem lehet pontosan mérni az egyes hangok megválasztását, mivel ezek erősen a tizenkét fokú hangrendszerre támaszkodnak.
A kutatók ezért a dallami és harmóniai váltások elemzésére összpontosítottak, ami azt mutatta, hogy a klasszikus és a jazz zene szerkezeti mintázataiban egyre inkább hasonlít az egyszerűbb felépítésű, modernebb műfajokra.
2024-ben a londoni Queen Mary University kutatása hasonló leegyszerűsödési tendenciát mutatott ki a slágerlisták élén álló daloknál is.
Kézenfekvő lenne mindezt a technológiai fejlődésre és az azt követő kulturális homogenizációra fogni, Di Marco szerint azonban árnyaltabb magyarázatra van szükség. A komplexitás továbbra is jelen van ezekben a műfajokban – csak máshol, más formában.
„Szélesebb kulturális és gyakorlati tényezőket is figyelembe kell venni. A 20. és 21. században a zenei nyelvek és közönségek is sokszínűbbé váltak, egyes komponisták pedig a sűrű, bonyolult struktúrák helyett inkább az átláthatóságot, az ismétlést vagy a könnyebb befogadhatóságot részesítették előnyben” – magyarázta.
„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a klasszikus zene nem feltétlenül veszít összetettségéből, hanem másként lesz komplex: a harmóniai és dallami bonyolultságról fokozatosan eltolódik olyan dimenziók felé, amelyeket nehezebb számszerűsíteni.”
Di Marco mostani vizsgálata egy nagyobb kutatási projekt része, amely azt térképezi fel, miként változott az emberi élet az internet és a közösségi média megjelenése óta. Korábbi eredményeik arra utalnak, hogy az online kommunikációnk is egyszerűsödik.
Di Marco szerint azonban emiatt nem kell feltétlenül aggódni. Sőt, szerinte ez akár pozitív fejlemény is lehet, miközben a világ a digitális korszakban folyamatosan alkalmazkodik és újraértelmezi önmagát.
„Úgy vélem, egy sokkal inkább összekapcsolt világban az egyszerűbb zenei struktúrák jelenléte nem feltétlenül negatív – különösen a hozzáférhetőség és a minél szélesebb közönség elérése szempontjából” – mondta.
„Tanulmányunk ráadásul nem azért született, hogy bíráljuk vagy sirassuk a zene vélt leegyszerűsödését, hanem hogy bizonyos vonatkozásaiban mérjük egy lehetséges evolúcióját.”