Izland szombaton arról szavaz, újraindítsák-e az EU-csatlakozási tárgyalásokat. Az „igen” újranyitná a brüsszeli egyeztetéseket, de a halászat kritikus vitapont. A „nem” visszavetheti az EU bővítési törekvéseit.
Az izlandiakat arra hívták fel, hogy szavazzanak arról, újraindítsák-e az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalásokat, vagy belátható időre félretegyék a teljes jogú tagság lehetőségét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az augusztus 29-i voksolást az izlandi kormány „most vagy soha” lehetőségként mutatja be: vagy megnyitják az uniós tagság felé vezető utat, vagy fenntartják az ország jelenlegi helyzetét az Európai Gazdasági Térségben, amely biztosítja Reykjavík számára az egységes európai piacra való hozzáférést, de nem ad helyet Brüsszel döntéshozó asztalánál.
A népszavazás döntő módon csak arról határoz, hogy Izland újraindítja-e a tárgyalásokat Brüsszellel. Az EU-hoz való tényleges csatlakozásról szóló döntéshez egy második népszavazásra is szükség lehet, akár már 2028-ban.
„Egészen világos, hogy ez a szavazás arról szól, felhatalmazást kapjunk a tárgyalásokra” – mondta Kristrún Frostadóttir miniszterelnök májusban a nemzeti parlamentben. „Nem gondolom, hogy itt a retorikán kellene fennakadnunk. Jó megállapodást fogunk kötni. A nép mondja ki az első szót, és a végső szót is.”
Az Euronews összefoglalja, mi történik a két lehetséges forgatókönyv esetén.
Miért éppen most?
Izland kapcsolata az EU-val korántsem volt egyenes vonalú. A szigetország 2009-ben, egy súlyos pénzügyi válságot követően kérte felvételét az uniós blokkba. A csatlakozási tárgyalásokat végül felfüggesztették, amikor 2013-ban euroszkeptikus koalíció került hatalomra.
Addigra az izlandi gazdaság látványosan talpra állt, így eltűnt az egyik fő ösztönző a csatlakozásra, és az uniós tagság társadalmi támogatottsága megkopott, ahogy a tárgyalások elakadtak a halászat kényes kérdésén.
Ennek nyomán az izlandi kormány 2015-ben közölte Brüsszellel, hogy nem kívánja újraindítani a csatlakozási tárgyalásokat, és Izlandot nem tekintik többé tagjelölt országnak.
A fordulat 2024-ben következett be, amikor európai uniópárti koalíciós kormány lépett hivatalba. Koalíciós megállapodásuk rögzítette, hogy legkésőbb 2027-ig népszavazást tartanak arról, újraindítsák-e a csatlakozási tárgyalásokat.
Azóta jelentős geopolitikai fejlemények alakították át a nemzetközi környezetet: Donald Trump amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy bekebelezi Grönlandot – időnként össze is tévesztve Izlanddal –, miközben az Északi-sarkvidék a ritkaföldfémek és az új kereskedelmi útvonalak egyik forró pontjává válik.
Az év elején közzétett jelentésében Þorgerður Katrín Gunnarsdóttir külügyminiszter azt írta, hogy „megrendül az a nemzetközi rendszer, amelyben a második világháború vége óta élünk”, és hozzátette, hogy az EU-val való szorosabb együttműködés „kulcsfontosságú tényező” Izland érdekeinek védelmében.
A népszavazás kiírásáról szóló döntés azonban még e nemzetközi politikai elmozdulások előtt született, és a védelmi szövetségekre, illetve a biztonságra vonatkozó megfontolások egyelőre nem igazán jelentek meg a kampányban, amely továbbra is elsősorban gazdasági kérdésekre összpontosít.
Hogyan áll a népszavazási kampány?
A közvélemény-kutatások szerint a voksolás rendkívül szoros lehet.
A Maskína intézet júliusi felmérése szerint az „igen” támogatottsága 53, a „nemé” 47 százalék, ami arra utal, hogy a részvételi arány döntő lehet a végeredmény szempontjából.
A Gallup egy másik, a hónap elején készült kutatása pedig azt mutatta, hogy a választók 46 százaléka az „igen”, 46 százaléka a „nem” mellett áll, 8 százalékuk pedig még bizonytalan.
Miközben a szavazást a változó geopolitikai környezet fényében sorsdöntőnek állítják be, a mindennapi megélhetést érintő kérdések, például a mezőgazdaság és a halászat, kerültek a szavazók aggodalmainak élére.
A halászat központi, egyben érzékeny témává vált a vitában, nemcsak gazdasági okokból – a hal és a tengeri termékek Izland exportjának mintegy 40 százalékát adják –, hanem azért is, mert az ország területi vizeinek ellenőrzése szorosan összefügg a nemzeti szuverenitással és identitással.
A jövőbeli tárgyalások fő vitapontja várhatóan Izland viszonya lesz az EU közös halászati politikájához (CFP), amely az uniós tagállamok között meghatározza a fogási korlátokat és a halászati kvótákat.
Izland legnagyobb halászati iparági szövetsége, az SFS szerint az uniós tagság megfosztaná az országot attól, hogy „önálló part menti államként cselekedjen”.
Kormányzati illetékesek elismerik, hogy a mezőgazdaságról és a halászatról szóló fejezetek lezárása várhatóan lesz a legnehezebb. A csatlakozási folyamatot 2013-ban függesztették fel, még azelőtt, hogy Izland hivatalos tárgyalási álláspontot fogadott volna el a halászatról.
Egy, a kérdésről készült kormányjelentés olyan „kérdésekre, mint a tengeri erőforrások feletti formális jogosítványok, a befektetésekre vonatkozó korlátozások és a nemzetközi színtéren való érdekérvényesítés” hívja fel a figyelmet.
A vita különösen a makréla esetében, az úgynevezett „makrélaháborúk” idején éleződött ki, mivel Izland egyoldalúan határozta meg a makréla-kvótákat, amit az EU túlzónak tartott, miközben Izland kifogásolta az EU, Norvégia és a Feröer-szigetek között létrejött megállapodásokat.
Mi történik, ha az „igen” győz?
Fontos, hogy egy „igen” szavazat nem jelentené automatikusan Izland csatlakozását az unióhoz; inkább intenzív tárgyalások sorát indítaná el Brüsszellel arról, milyen feltételekkel válhatna a szigetországból új tagállam.
Gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az Európai Bizottságnak a Montenegró esetében már működőhöz hasonló munkacsoportot kellene felállítania, ami tovább növelné a nyomást az amúgy is túlterhelt bővítési mechanizmuson.
„Ha az izlandiak úgy döntenek, hogy az uniós tagság útjára lépnek, Izland minden bizonnyal az élvonalban lenne ebben a folyamatban” – mondta Kaja Kallas, az EU külpolitikai főképviselője a népszavazás kapcsán.
Izland már 33 csatlakozási fejezetből 11-et lezárt, és Brüsszel úgy számol, hogy a folyamat egy-két éven belül lezárulhat, mivel az ország már most is mélyen beágyazódott az egységes európai piacba.
A fő vitapont, a halászat, azonban alighanem megmarad.
„A csatlakozási tárgyalások mindig az egyes tagjelölt országok sajátos valóságát tükrözik” – írta Marta Kos, bővítésért felelős európai biztos a Bluesky platformon, azt jelezve, hogy Brüsszel nyitott lehet a közös nevező megtalálására az érzékeny kérdésben.
Reykjavík szinte biztosan különleges rendelkezéseket vagy mentességeket fog kérni a közös halászati politika alól, amelyeket Brüsszelnek a tárgyalások során mérlegelnie kellene. Ez azonban Pandora szelencéjét is kinyithatja: ír halászati szervezetek már most azt követelik, hogy az izlandi csatlakozási tárgyalások során esetlegesen megadott kedvezményeket saját ágazatukra is kiterjesszék.
A Bizottság a bővítést kiemelt politikai prioritássá tette. Izland hivatalos döntése a csatlakozási tárgyalások újraindításáról új lendületet adna a bővítési napirendnek, földrajzi és gazdasági egyensúlyt teremtve a lehetséges új tagok sorában – és talán megkönnyítve a ratifikációt a leginkább szkeptikus tagállamok számára is.
Mi történik, ha a „nem” győz?
A „nem” győzelme visszalépést jelentene az EU bővítési törekvései számára, amelyek az elmúlt négy évben Oroszország ukrajnai inváziója és a Trump-kormányzat kiszámíthatatlan külpolitikai napirendje nyomán kaptak új lendületet, Brüsszelt a stabilitás egyik sarokkövévé téve.
Az uniós tisztviselők visszafogták nyilvános kommentárjaikat, hogy ne keltsék a beavatkozás látszatát Reykjavík ügyeibe. Zárt ajtók mögött azonban elismerik, hogy a tárgyalások megkezdésére adott zöld jelzés komoly lökést adna a bővítési politikának.
A „nem” szavazat azt is jelezné, hogy az uniós tagság kilátása továbbra sem elég vonzó a gazdagabb, északi államok számára – különösen most, amikor az északi országok egy csoportja az uniós költségvetés csökkentésére törekszik az intenzív tárgyalások részeként.
Izlanddal ellentétben az EU többi tagjelöltje szegényebb a jelenlegi tagállamoknál, jóval alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel.
Maguk az izlandiak is sorsdöntő lépésként állítják be a népszavazást, ami azt jelenti, hogy egy „nem” hosszú évekre, sőt évtizedekre elnémítaná az ország lehetséges uniós tagságáról szóló vitát. Frostadóttir kormányfő és a kormányzó, Európa-párti pártok súlyos vereséget szenvednének, miközben az EU-ellenes erők megerősödnének.
A negatív válasz különösen fájó lenne, hiszen a választók nem magát az uniós tagságot utasítanák el, hanem azt is, hogy egyáltalán megtudják, milyen feltételekkel léphetne be az ország.
Brüsszel számára ez jelentős visszaesést jelentene a bővítési lendületben, és egyben hosszú időre lezárna egy stratégiai lehetőséget, hogy erősítse jelenlétét az Észak-atlanti térségben és az Északi-sarkvidéken.
A „nem” győzelme új kérdéseket vetne fel arról is, Reykjavík miként használhatja fel a jelenlegi együttműködési kereteket az EU-val folytatott biztonsági és védelmi együttműködés elmélyítésére a változó geopolitikai környezetben.