Eleinte túl ijesztőnek tartották a streamingszolgáltatók számára, de egy kazah horrorsorozat fesztiválsikerré vált. Az egzotikus folklór és az ősi gonosz feltárása világszerte lenyűgözte a közönséget.
A neo-noir és népi horror tévésorozat, a Kazakh Scary Tales a fesztiválokon találta meg lelkes rajongóit, miután a streamingszolgáltatások közönsége számára túl ijesztőnek és véresnek ítélték.
A kazah rendező, Adilkhan Yerzhanov sorozatát idén nyáron mutatták be a montreali Fantasia International Film Festivalon.
A történet Birzhanról szól, egy rendőrről, akit egy távoli faluba helyeznek át, ahol rejtélyes haláleseteket kell felderítenie, miközben korrupt tisztviselőkkel is meg kell küzdenie.
Összefog egy helyi boszorkánnyal, aki segít neki feltárni az ősi gonoszt, módot találni a legyőzésére, és talán önmagáról is megtudni az igazságot.
Túl ijesztő a spoilerekhez?
A korai tesztvetítések felvetették, hogy a sorozat alkalmas-e a széles közönség számára. A producerek nem vártak kereskedelmi sikert, túl rétegterméknek gondolták, ezért inkább fesztiválokra küldték.
„Például a szülészeti osztályon játszódó jelenet, ahol a szereplők vérezni kezdenek. Ez egyáltalán alkalmas családi nézésre? Nem lenne sokkoló?” - magyarázza Yerzhanov.
A sorozat azonban felülmúlta a várakozásokat, amikor az első négy epizód felkerült a YouTube-ra.
„Éppen a folklór és a modernitás keveréke keltette fel a figyelmet. A közönségünk készen állt arra, hogy a saját folklórunkat egy modern sorozatba ágyazva lássa” - mondta a rendező.
A nézők az interneten dicsérték a sorozatot, „Kazahsztán Stranger Thingsének” nevezték, és generációkon át öröklődő, hátborzongató népi történeteket osztottak meg.
Nemzetközi visszhang és társadalomkritika
A külföldi figyelem megragadásához Yerzhanov szerint a kazah filmkészítőknek valami egyedit kell nyújtaniuk.
„Nem lehet hollywoodi vagy japán mintákra épülő kazah horrorfilmet kitalálni. Nem lehet feltűnni, ha a bevett szabályok keretei között dolgozol” magyarázza.
Úgy véli, a Kazakh Scary Tales két eleme talált leginkább utat a horror műfaj ismerőihez: a humor és a rémület szokatlan keveréke, valamint a mitikus lények eredetisége.
„Rájöttem, hogy a nemzetközi közönséget vonzza a humor a legijesztőbb pillanatokban. Rendkívül izgalmasnak, egyedinek és másnak találják” mondta az alkotó.
Sok kritika kiemelte Birzhan és a helyi kórboncnok csipkelődő szóváltásait, akik teljesen váratlan pillanatokban osztanak meg kissé illetlen poénokat.
Közben a kazah mitológiában gyökerező szörnyek üdítően eredetinek hatottak a horrorrajongók számára.
„Ahogy mondani szokás, a Kazakh Scary Tales szörnyei kevésbé veszélyesek, mint azok az emberek, akik megteremtették őket. A sorozat összes szörnye igazságtalanságból, egyes szereplők – egyes férfiak – tetteiből született” jegyezte meg Yerzhanov.
Ez a motívum a sorozat gerince, amely egyben társadalomkritika is a nők elleni erőszakról. A történetben a férfiak által bántalmazott nők szörnyekké változnak, amelyek aztán felfalják ezeket a férfiakat (és közben másokat is).
Az első három epizód az albasty köré épül, egy türk mitológiából ismert gonosz női szellem köré, amelyről azt tartják, hogy terhes nőket és csecsemőket gyötör. A rendező rámutat, hogy ahogyan sok keleti mitológiában, a kazah folklórban is a démonok többsége nő.
„Minden, ami irracionális, minden, amitől bármelyik férfi, bármelyik harcos fél. Az irracionálistól fél, amelyet a nőkkel azonosít” magyarázza Yerzhanov.
Ősi félelem
A produkció egyik meghatározó döntése volt, hogy Yerzhanov nem használt CGI-t a szörnyei megalkotásakor. A gyerekkorában édesanyja által mesélt ősi rémület naturalisztikus megjelenítését kereste.
„Gyerekkori képzeletemben ezek a szörnyek nem tűntek számítógéppel generáltnak vagy rajzoltnak; nagyon naturalisztikusak voltak, sőt mondhatnám, fiziologikusak. Ezt a fiziológiát, ezt a kézműves jellegű, házi készítésű hatást akartam kifejezni ebben a sorozatban” mondta az alkotó.
Ezért készített a stáb több ember által működtetett animatronikus albastyt. A széles beállításokhoz egy kaszkadőr viselte a műfejet.
A közelikhez egy szilikonnal borított fejvázat készítettek; egy ember a felső ajkat mozgatta, egy másik az alsót, a harmadik a nyelvet, két további pedig a szemeket nyitotta és csukta.
„Bármilyen számítógépes grafika a pasztörizált Hollywood felé vitte volna a szörnyeket, ahol minden művi, ahol minden túl modern” - mondta.
Yerzhanov maga nem rajong a horrorfilmekért, de úgy véli, a műfaj legjobb darabjait nem horrorra szakosodott rendezők készítették, például William Friedkin Az ördögűző című filmje vagy Stanley Kubrick A ragyogása.
Sajnos Kazahsztánon kívül a közönség még nem tudja megnézni a sorozatot, de a rendező azt mondja, gőzerővel dolgozik azon, hogy elérhető legyen a streamingszolgáltatásokon.