Edward Berger Oscar-díjas filmje, a "Konklávé" Ferenc pápa halála után újra bekerült a köztudatba. De vajon mennyire pontos a film által festett kép? Ennek jártunk utána.
HIRDETÉS
Ferenc pápa húsvéthétfői halála után megnőtt az érdeklődés az Oscar-díjas Konklávé című film iránt. Edward Berger 2024-es filmje az új pápa megválasztásának folyamatait mutatja be.
A streamingfelületek nézettségét elemző Luminate szerint a Konklávé hétfőn 283%-kal ugrott meg. A Konklávé április 20-án körülbelül 1,8 millió percet nézték; április 21-én ez a szám 6,9 millió perc nézettségre emelkedett.
Egy másik vatikáni témájú film, a Netflix 2019-ben készült "A két pápa" című drámája iránt szintén emelkedett az érdeklődés: a nézettség 417%-kal ugrott meg vasárnapról hétfőre. Vasárnap 290 ezer percet nézték a filmet, hétfőn 1,5 millió percig nézték.
Miről szól?
A Robert Harris azonos című könyve alapján készült thriller az új pápa kinevezésének zárt ajtók mögött zajló folyamatait mutatja be. Magát, a film címéül szolgáló bíborosi gyűlést hívják konklávénak, amely május 5-én kezdődik majd el a gyászszertartások végeztével.
A filmben Ralph Fiennes, Stanley Tucci, John Lithgow és Isabella Rossellini főszereplésével azokat a dilemmákat láthatjuk, hogy amelyek az egyház új vezetőjének megválasztásában érik a bíborosi kollégiumot. A Ralph Fiennes által alakított Thomas Lawrence bíboros a konklávé szervezője. A dilemmák sorozata ott kezdődik, hogy a négy befutóna mindegyike más-más értékrendet képvisel.
Joshua Adeyemi (Lucian Msamati) konzervatív; Goffredo Tedesco (Sergio Castellitto) szerint az egyház túlságosan progresszívvá vált; Aldo Bellini (Stanley Tucci) az előző pápa haladó poltikáját követné; Joseph Tremblay (John Lithgow) pedig mérsékelt.
A négy jelölt közül senki nem szerzi meg a szükséges kétharmados többséget, sőt, még Lawrence is kap szavazatokat annak ellenére, hogy kijelenti, nem akar új pápa lenni.
A napok telnek, az alkudozás megkezdődik. A jelöltekről titkok derülnek ki és új szövetségek alakulnak. Az pedig mindenki előtt egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a bíborosok teljesen öncélúan törekszenek a hatalomra. A hiábavaló frakcióharc arra készteti az egyik vatikáni apácát, hogy bebizonyítsa, amit már sejt. Hogy a bíborosi kollégium egy elvault szervezet, amelynek számos etikai és nemi kérdéseket érintő hiányossága és elmaradása van.
Pontos-e a Konklávé konklávéképe?
Robert Harris, az eredeti könyv szerzője a TIME-nak adott 2024-es interjújában elárulta, hogy a történet bizonyos elemeit valós események ihlették.
"Létezik egy napló, amelyet egy bíboros írt a Joseph Ratzingert pápává választó konklávé egy másik bíborosáról, amely leírja a választás folyamatát és beszámol egy olyan kísérletről is, amelyben megpróbálják Ratzinger trónta kerülését" – mondta.
"Volt egy liberális milánói bíboros is, akitől azt várták, hogy pápa lesz. Bár mindig ő volt a favorit, az első szavazás után csak harmadik lett a választáson. Őt Stanley Tucci alakítja. A szereplő a legfontosabb érdeme, hogy egy valódi emberi drámát láthatunk az ő történetében: egy embert, aki egész életében azt várta, hogy egyházfő legyen, ez az esélye azonban elúszik" – meséli Harris.
Edward Berger filmrendező a egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy a film munkálataiban a Vatikánban tett látogatások, a katolikus szertartások pontosságát illetően egy forgatási tanácsadó és Harris kutatási anyagai jelentett sokat. Számos vallástudós dicsérte a filmet ebből a szempontból: szerintük nagyon részletes ábrázolás született.
Mit rontottak el a készítők?
Mint ahogy azzal szinte minden film küzd, a Konklávé sem képes teljes hitelességgel átadni a pápaválasztás folyamatait. A drámai hatás kedvéért a valóságba fickió szűrődik. Például a Konklávé egymás ellen fellépő frakciói nagyon markánsak és időnként a karikatúraszerűek.
Bár ez nem teljesen úgy van, ahogy azt a film sugallja, az igaz, hogy egyes pápák (és bíborosok) liberálisabbak, más főpapok konzervatívabbak. Ferenc pápának ezért volt nagy jelentősége: mert a korábbi konzervatív irányvonal után képes volt progresszív szemléletmóddal irányítani a katolikus egyházat. Amikor a melegek jogairól és a klímaváltozásról volt szó, mindig megegengedőbb hangnemben beszélt ezekről az aktuális kérdésekről. Látva, hogy ezeket a folyamatokat nem lehet sem elfojtani, sem letagadni a meglétüket. Bár a film kettéosztott Vatikán-ábrázolása olykor túlzónak tűnik, igazságon alapul.
Két fontos részlet azonban megakad a hitelesség rostáján.
Ralph Fiennes karakterét, Lawrence bíborost a konklávé felügyeletével bízzák meg. Téves azonban az az ábrázolásmód, hogy a szereplő egyszerre tölti be a camerlengo (bíborosí kamarás) és a bíborosi kollégium dékánjának funkcióját.
A camerlengo leginkább az interregnum, azaz a pápa nélküli időszakok alatt őrködik a Szentszék vagyona fölött. A camerlengo állapítja meg továbbá a halál beálltát és húzza le az elhunyt katolikus egyházfő ujjáról a halászgyűrűt, hogy aztán azt a kollégium előtt rituálisan összetörje. A megválasztott pápa új gyűrűt kap, ha oda jut. A bíborosi kollégium a bíborosi rangot elért papok hivatalos testülete. Ennek van egy hivatalos vezetője, azonban ezt sosem ugyanaz a személy tölti be, mint a camerlengo tisztségét. A valóságban ez tehát két külön szerepkör.
A másik eset Vincent Benitez bíboros esete, akit a filmben in pectore bíborossá neveznek ki. Az in pectore kifejezés egy sajátos eljárásra utal: azt jelenti, hogy bár kinevezik az illetőt bíborossá, ezt titokban teszik, nem hirdetik ki. Az ilyen bíborosok meglehetősen szűk jogkörrel bírnak. Ellentétben a film ábrázolásával, az ilyen titokban kinevezett bíborosok nem vehetnek részt a konklávén. A filmben ez nem így történik, Benitez jelen van a választáson.