David Hockney hatvanéves pályafutása alatt többször is újradefiniálta az alkotás mibenlétét és folyamatát is. Élénk színekkel megfestett képeiből árad a derű, ez alkotásainak egyik legfőbb jelegzetessége, és Hockneynak majdnem mindennél fontosabb volt..
David Hockney, a világ egyik legnagyobb hatású kortárs művésze, londoni otthonában hunyt el nem sokkal 89. születésnapja előtt.
Leginkább talán az Észak-Franciaországban töltött éveit és kaliforniai időszakát megidéző festményeiről ismert. Életműve több évtizedet ölel fel, és gyakran közeli barátairól és családtagjairól készített személyes portrék állnak a középpontjában.
Hockney sokféle témát és stílust is feldolgozott, különböző médiumokkal kísérletezve: dolgozott tollal, ceruzával, krétával és fotókollázzsal is. Az utóbbi években az iPaden készített lenyűgöző digitális alkotásai révén tehetsége az új, fiatalabb közönséghez is eljutott.
Nemcsak a britek, hanem világszerte a kortárs képzőművészet meghatározói alakjai közé sorolták. Úszómedencés jelenteivel és intim portréival vonult be, majd monumentális tájképeivel élt a köztudatba.
Az 1960-as évek pop art mozgalmának egyik vezető alakjaként vált ismertté. Művészetének alapvetése a kísérletezés és az áradó derű. Az alkotás öröme majdnem mindennél fontosabb volt számára.
Hatvanéves pályafutása során számtalanszor újradefiniálta az alkotás mibenlétét és folyamatát. Kísérletezett a fotográfiával, a grafikával, a színpadi tervezéssel és a digitális művészettel.
Sir Norman Rosenthal, a brit Királyi Művészeti Akadémia korábbi vezetője szerint David Hockney intenzív pályája Pablo Picassóéhoz hasonlítható a maga idejében és a maga módján. Nem véletlen, hogy ha valahol Picasso-kiállítás van, akkor sorok kígyóznak az épület körül. És ugyanez a helyzet, amikor Hockney-kiállítás nyílik bárhol a világon.
Tabish Khan művészettörténész úgy látja, a britek joggal mondhatják, hogy David Hockney olyan, mint egy nemzeti kincs. Az emberek szeretik a munkáit, a neve már önmagában vonzza a közönséget. Mindenki nagyra értekeli azt is, hogy kora előrehaladtával sem hagyott fel az újítással.