A cannes-i Aranypálmát is elhozó francia film, Egy zuhanás anatómiája tarolt Berlinben, de az idei mezőny rendkívül erős volt.
HIRDETÉSReykjavik után ismét Berlin adott otthont az Európai Filmdíjnak, mint minden második évben. Ezeket a díjakat a német fővárosban működő Európai Filmakadémia hozta létre 1988-ban, közvetlenül a berlini fal leomlása előtt, hogy ráirányítsa a figyelmet az európai filmművészetre és annak sokszínűségére.
A 2023-as verseny nagyon erős volt, de a francia rendezőnő, Justine Triet "Egy zuhanás anatómiája" című alkotása lett a befutó, amely a legjobb forgatókönyv, a legjobb rendezés, a legjobb film és Sandra Hüller alakításáért legjobb színésznőnek járó díjat kapta. Ez a film hozta el az Aranypálmát Cannes-ból.
Egy írónő története, akit férje megölésével gyanúsítanak, és akinek a tárgyalása leleplezi kapcsolatát és női identitását.
„Úgy gondolom, hogy Európában van egy szabadság, amelyet meg kell védeni, mert csodálatos. A véleménynyilvánítás szabadsága, hogy valóban kimondhatod, amit gondolsz, ami valójában elég ritka, ha körbeutazod a világot, rájössz, hogy ez nagyon értékes,” mondta a rendező az Euronewsnak.
Szinté Sandra Hüller szerepel az „Érdekvédelmi terület" című, az auschwitzi főparancsnok családi életéről szóló hátborzongató filmben, amely az emberiséget mutatja be a maga teljes borzalmában, anélkül, hogy bármit is látnánk a táborból.
Sandra Hüller a szervező Európai Filmakadémia munkáját emelte ki.
"Ez rendkívüli, és azt hiszem, mindenki, aki a színfalak mögött dolgozik, nagyszerű munkát végzett, mert ez egy csendes, de fontos munka, megszervezni, hogy mindannyian összegyűljünk itt, és érdekes témákat vitassunk meg,” fogalmazott a színésznő.
Európai témákat, amelyek meghatározzák a világot. Agnieszka Holland lengyel filmrendező "Zöld határ" című filmje például nagyon reálisan mutatja be a Fehéroroszország és Lengyelország között rekedt migránsok helyzetét. A filmet a konzervatívok és a lengyel szélsőjobboldal kritikával illette.
"Vannak filmek, amelyek bátran szembenéznek a különböző kérdésekkel, nem csak közvetlenül politikai kérdésekkel, bár olyan valóságban élünk, amiben minden politika, bármihez is nyúlsz,” véli a rendező.
Az "Én vagyok a kapitány" című filmben Matteo Garrone két fiatal afrikai életébe helyez minket, akik mindent hátrahagytak és mindent feláldoztak azért, hogy egy jobb jövőt építsenek maguknak.
"A mozi arra is törekszik, hogy elmesélje a történetet, élményt nyújtson a nézőknek, empátiát teremtsen a szereplőkkel, és lehetőséget adjon nekik, hogy szubjektíven átéljék az utazást,” magyarázta a film rendezője.
Végül díj nélkül távozott, de említésre méltó a "Lehullott levelek" című, végtelenül költői szerelmes film, amely Európa egyik legkiválóbb filmesének, Aki Kaurismä ki finn rendezőnek a munkája.