Filmjeiben a nők legintimebb oldalait fedezi fel, a vágyat, a szabadság keresését a családi és társadalmi kötöttségeken túl… anélkül, hogy kizárná a férfiakat filmjeiből.
Jane Campion kapta a 13. Lumière-díjat Lyonban, amelyet minden évben olyan személynek ítélnek oda, aki nyomot hagyott a mozitörténeten. Ő volt az első nő, aki 1993-ban rendezőként elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját Zongoralecke című filmjéért.
Jane Campiont a közönség és pályatársai is ünnepelték, köztük a Titán rendezője, Julia Ducournau, aki második nőként nyerte el az Arany Pálmát…
"Nagyon, nagyon, nagyon megható, hogy itt lehetek, ez több mint jelképes, otthon érzem itt magam, intim helyen. Végtelenül tisztelem őt filmkészítőként, ő olyan filmes, aki sokat jelentett nekem” - magyarázza Julia Ducournau filmrendező.
"Ő egy nő, akit imádok, aki inspirált engem az ő érzékeny látásmódjával, különösképp ami a nőket illeti… Álmodásra késztetett, miatta úgy éreztem: minden lehetséges” - vallja be Nadine Labaki filmrendező.
"Hihetetlen az a szabadság és intelligencia, a rendezés mesteri módja, valóban nagy példakép” - teszi hozzá Hafsia Herzi színésznő és filmrendező.
Az új-zélandi direktort, aki nincs hozzászokva a nagy felhajtáshoz, 3000 ember várta Lyonban. Nem várt ilyen fogadtatást… De megőrizte humorát és lazaságát.
Jane Campionnak mindössze kilenc játékfilmje van - köztük a Zongoralecke című mestermű- több sorozata és egy sikersorozata, A tó tükre. Filmjeiben a nők legintimebb oldalait fedezi fel, a vágyat, a szabadság keresését a családi és társadalmi kötöttségeken túl… anélkül, hogy kizárná a férfiakat filmjeiből.
Lyoni tartózkodása alatt több alkalommal is találkozott a publikummal, például egy mesterkurzus alkalmával, amelyet a Célestins Színházban tartottak, a város központjában. Itt elmesélte, hogy csaknem véletlenül kezdett filmezni, és arról is beszélt, hogy szereti azokat a karaktereket, amelyek kevésbé jelentősek, de túláradó a képzelőerejük.
Elment arra a helyre is, ahol a Lumière-fivérek először állították fel kamerájukat, hogy lefilmezzék a “Munkások elhagyják a Lumière-gyárat” című rövifilmjüket. Az üzem mára róluk elnevezett, a mozinak szentelt intézményként működik.
"Ez valóban a mozi születési helye, gyönyörű, hogy a lyoniak megőrizték ezt a műemléket. Úgy érzem, hogy az életemet tette lehetővé" - mondja Jane Campion. "Felnőni a mozizás révén, ez valóban működött számomra… Úgy érzem, ezek csodás felnőttek voltak, nagy képzelőerővel, akik az olyan nagy kérdésekre keresték a választ, mint: miért vagyunk itt? Mik a szeretet határai? Ki vagyok én? Mi a jövő? Csak a fontos kérdésekre keresték a választ, amelyeket az emberek, a művészek történeteken keresztül ragadnak meg, és ez valóban olyan érzést keltett bennem, hogy a világ része vagyok.”
Kivételesen ő mutatta be legutóbbi filmjét, A kutya karmai közt-et a Lumière Intézetben. A filmet a Netflix forgalmazza és december elsejétől látható kínálatában. Története egy brutális monatanai cowboy-ról szól, akit Benedict Cumberbach játszik, és aki elrejti valódi természetét.