NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Az iraki James Bond

Az iraki James Bond
Írta: Károly Szilágyi
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Nadia Murad elrablása, szexrabszolgasága és kalandos megmenekülése izgalmasabb, mint egy James Bond-regény. Ráadásul valós történet.

HIRDETÉS

Évtizedek óta rajongók millió várják a legújabb kémregényeket, amik tele vannak politikai machinációkkal, fegyverekkel, szexszel és távoli tájakkal. Nadia Murad könyve még embercsempészekkel és jó szándékú, életüket kockáztató civilekkel is, ráadásul története izgalmasan, fogyasztható fejezetekre bontva van megírva.

Egyetlen dologban különbözik a népszerű kémregényektől: hogy ez valódi, a történetet a saját bőrén tapasztalta meg.

Ezért már tavasszal elraktam a könyvet az elolvasandók közé, de aztán jöttek egymás után a kötelezők, az I. világháború, az amerikai félidei választás, meg mindenféle tudományos kutatások, így Nadia Murad könyve nem került sorra.

Aztán az iraki születésű, jazidi származású lány megkapta a Nobel-békedíjat. Ez pedig felülírt minden más eseményt, a földműves lány könyvét el kellett olvasni. A történet egészen rendkívüli, és a könyv értékéből a fordítás itt-ott előtűnő pongyolasága sem vesz el semmit.

Nem bántam meg, csak azt, hogy korábban nem kezdtem bele. Nadia Murad nem bonyolítja túl a történetet, ő egy egyszerű falusi lány, aki csak élni akar, de nagyon. A szövegből ezért teljesen hiányoznak az értelmiségi, politikai megfontolások, ő az általa megélt békés gyerekkorra, az iszlamisták térnyerésére, az emberrablásra, a szexrabszolgaságra, a kilátástalanságra, az elképesztő élniakarásra és a kalandos, körömrágásig feszült menekülésre koncentrál. Szóval bőven jut izgalom minden mondatba, ráadásul segít megérteni sok mindent, ami arrafelé történik. Az időjárás kiszámíthatatlanságát, az egymás mellett élő népek békéjét és a vidéki emberek kiszolgáltatottságát, és alaposan megismerjük a jazidi kultúrát is. A legtöbben úgy tudják, a jazidik a kereszténység egyik szektáját alkotják, de Murad teljes természetességgel írja le, hogy ez mennyire másképp van. Hogy ők csak annyiban hasonlítanak a keresztényekhez, hogy ők is egy istenben hisznek, de számukra Isten akaratát egy pávaangyal hozta el. És nincs is szent könyvük, se Bibliájuk se Koránjuk, az ő hitük évszázadok óta szájról-szájra terjed. Vagyis nincs vallási értelmiségük, nincsenek papjaik, csak szoros közösségük, ahol egymásnak adják át a hitet. Ma már teljesen anakronisztikusnak és naivnak tűnhet ez a szemlélet.

De a jazidik nem egy múltba révedő társaság. Nadia Murad az ISIS fogsága után Németországban telepedett le, az ENSZ jószolgálati nagykövete lett, aki világszerte előadásokat tart a jazidik sorsáról és az Iszlám Állam akcióiról, és más emigráns jazidik segítségével sokat tesz azért, hogy az otthon maradók sorsa jobbra forduljon, és a terroristák pedig megkapják megérdemelt büntetésüket.

(Nadia Murad: Az utolsó lány – Küzdelmem az Iszlám Állam ellen, fordította Todero Anna, Libri Könyvkiadó, 408 oldal, 3699Ft)

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Izrael szándékosan éhezteti a gázaiakat egy nemzetközi szervezet jelentése szerint

Antifa-per: a bíróság nem engedte, hogy Ilaria Salis házi őrizetbe kerüljön

Iráni nyersolaj vásárlával finanszírozza a húszi terroristákat Kína