Elég, ha dolgozni hagyjuk, aki a munkából él, állítja a képzett bevándorlókról a Tazzeka rendezője.
Egy boldogabb élet reményéről szól a Tazzeka című film. Egy Elias nevű fiatal történetét ismerhetjük meg, aki egy marokkói faluban született. A mélyszegénység sújtotta vidéki kistelepülésen nagy kincs volt a fiú számára, hogy nagymamája megtanította neki a hagyományos marokkói konyha fortélyait.
Tehetségének és egy francia séffel való szerencsés találkozásának köszönhette, hogy Párizsban megbecsülés várta.
A film rendezője, Jean-Philippe Gaud maga is marokkói. Azt magyarázza, hogy olyan bevándorló történetét szerette volna feldolgozni, aki nem háború vagy az üldöztetés elől menekül, hanem a mélyszegénység mindent megfojtó béklyóitól.
A Tazzeka főhősének fontos tulajdonsága, hogy a maga erejéből fejleszti adottságait és tehetségét, hogy szorgalmával és munkájával érvényesüljön Európában, nem mások vagy a társadalom segítségére épít Párizsba érkezve.
A rendező szerint ilyen esetekben elég, ha az európaiak együttérzőek, és hagyják dolgozni azokat, akik képesek a munkájukból megélni.
A franciaországi premiert követően a filmet Marokkóban is bemutatják.