Philippe Boesmans Pinokkiója az igazzá válás stációiról szól.
Két évig volt bezárva felújítás miatt a brüsszeli operaház, a La Monnaie. Most a kortárs belga zeneszerzőnek, az operaház házi szerzőjének, Philippe Boesmansnak jutott a lehetőség, hogy Pinokkiójával tesztelje a felújított terem akusztikáját. Kortárs Dzsepettóként Joel Pommerat szövegkönyvét zenésítette meg a gyarló fabábu nehéz útjáról az emberré válásig.
- Csodálatos dolog ide visszatérni- mondta Boesmans. – A tündérmesék világában járunk, már a kezdés előtt. Kicsit megfeledkeztünk erről a történetről, ezért olyan az egész mint egy nagy egymásra találás, mintha hosszú útról visszatérve újra otthon éreznénk magunkat.
Pinocchiót Chloé Briot játszotta. A mezzo-szoprán lenyűgöző színpadi alakítást nyújtott.
- Őszintén megmondom, nagyon kényelmes dolog Boesmans-t énekelni – mondta Briot. -Soha nem kell kételkednem magamban, amikor az ő kottájából játszom. A zenéje hozzád simul, mint egy kényelmes mamusz, így színészként én is el tudok menni a falig.
Patrick Davin karmester Philippe Boesmans kipróbált alkotótársa.
- Nagyon jó dolog, ha lehet beszélni a zeneszerzővel a próbák előtt és alatt, hogy lássam, mit akart mondani, hogyan születtek az ötletei, mert ez problémás esetekben segít megtalálni a megoldást – mondta Davin. – Az ember csak álmodik arról, hogy Verdi odajön a próbán, és vállon veregeti, hogy tök jó, amit csináltok.
- Az írás pillanatában nagyon tisztán kell látni, ugyanakkor érzékenynek kell lenni. Sok dologra kell tekintettel lenni egyszerre, az egyes hangszerekre, az énekesekre, a színházi vonatkozásokra, hogy nem lesz-e túl feszes, lesz-e elég idejük megcsinálni ezt vagy azt – mondta a kortárs operaírásról Boesmans. – A színdarab tanulsága az, hogy aki nem kerüli meg az élet megpróbáltatásait, aki tényleg tanulni akar, abból végül igazi valaki lesz. Igazi nem csak fizikai értelemben, hanem úgy is, hogy felhagy a hazugsággal, nem próbál többé csalni az élet nagy dolgaiban.