Kivitték a székeket az Operaház nézőteréről, ezzel kezdetét vette az épület felújítása
Szimbolikus, amikor a nézőtérről kiviszik a székeket. Ezt a pillanatot örökítette meg a fotoriporter, Máthé Zoltán 2017. július 17-én. Kezdetét veszi az Operaház felújítása, amire egy tavalyi kormányhatározat 23 milliárd forintot irányzott elő, a munkálatokat két évesre tervezik.
Ránézésre nincs nagyon rossz állapotban az Andrássy úti épület, kívül-belül megfakultnak tűnik. A szakemberek szerint mégsem elegendő a homlokzat kőfelületének gőzborotvás tisztítása, és a belső terek gyönyörű aranyozását sem elég pusztán leporolni.
Az Operaház színpadtechnikai rekonstrukciója mellett az üzemház és további, funkcióváltással érintett ingatlanjainak korszerűsítését is meg szeretnék valósítani két év alatt.
A következő évadban az Erkel Színház lesz az Opera központi játszóhelye, az operaházi rekonstrukcióval párhuzamosan elindulhat a produkciók hátterét biztosító Eiffel Műhelyház beruházása is.
(Videónk az építész születésének kétszázadik évfordulóján, 2014-ben készült.)
Ybl Mikós főműve 133 évvel ezelőtt számos műszaki újdonsággal épült. Az Osztrák-Magyar Monarchiában Budapest igyekezett versenyre kelni Béccsel. Maga Ferenc József is szebbnek tartotta a 24 karátos arannyal díszített pesti dalszínház nézőterét, mint a bécsi operáét.
Borsa Mikós, az Operaház legendás (nyugalmazott) műszaki igazgatója mesél arról, mitől olyan bravúros az épület:
- Félidőnél tartott az Operaház, amikor Bécsben volt egy hatalmas tűzkatasztrófa. A Ringtheater leégett, és 386 halott volt. Nagyon sok tűzrendészeti előírást hoztak. És a világon először, miután a budapesti operaház volt éppen épülőben, itt valósultak meg ezek. Hogy vasfüggöny legyen, hogy tűzszakaszok legyenek, hogy záporpróba legyen, és minden ilyesmi. A világ első, korszerű hidraulikus színpadtechnikája itt, az Operában valósult meg, a korábbi faszerkezetű barokk színházaktól eltérően – mondta Borsa Miklós, az Operaház korábbi műszaki igazgatója.
A nézőtér nagycsillárját is Ybl Miklós tervezte, de idehaza még nem tudták legyártani, ezért a németországi Mainzban készítették. Eredetileg a súlya 3 tonna volt, és gázzal működött. A mai villanyvilágítással ellentétben nem lehetett lekapcsolni teljesen az előadások alatt, mert nehéz lett volna újra meggyújtani a szünetben. Tehát nem oltották el, csak takarékra állították.
- Tessék elképzelni azokat a gyönyörű romantikus színházi estéket, amikor a takarékra állított, imbolygó-lobogó gázvilágításban, ami színes, mert a gáz lángja nem fehér, a csillogó, valódi aranyozás közepette, a szépen dekoltált hölgyek, hogy tudtak kokettálni a szomszéd páholyban a huszárkapitányokkal, tehát ez a társadalmi életnek egy olyan fantasztikus és érdekes részét jelenti, Dumas-nak és Jókainak vannak ilyen színházi leírásai – elevenítette fel a korabeli hangulatot Borsa Miklós.
Lotz Károly mennyezetképe az Olümposzt mutatja, a 12 görög főistent látjuk. Az építész, Ybl Miklós igyekezett a világhírű operaházakhoz méltó dalszínházat emelni a nézőtéren kívül is. A lépcsőháznak ma is versenyeznie kell a párizsi Garnier-opera nagyvonalú lépcsősorával, a moszkvai bolsoj pompás melléktereivel, a londoni Covent Garden elegáns büfécsarnokával és persze a milánói Scala akusztikájával.
operatőr: Bánk Szabolcs és Vizi Attila
szerkesztette: Ács Gábor
zene: Rossini – A sevillai borbély, nyitány
kezdőkép a cikkhez: MTI/Máthé Zoltán, 2017. Július 17.