Egy kis fehér a szürkeségben - Klaus Härö Golden Globe-jelölt alkotása
Kommentek
Az orosz titkosrendőrség elől menekülve egy fiatal észt vívó kénytelen hazatérni, ahol a helyi általános iskolában testnevelőként dolgozik. Múltja azonban utoléri, és nehéz döntés elé állítja.
A The Fencer (A vívó), Finnország hivatalos Oscar-jelöltje a legjobb idegnyelvű film kategóriában most került be a Golden Globe-ért versenyző végső öt közé.
Az 50-es évek Észtországában játszódó, nemzetközi koprodukcióban készült film rendezője a finn Klaus Härö.
- Először nem akartam elolvasni a forgatókönyvet. Megkérdezték, hogy szeretnék-e egy 50-es évekbeli Észtországról szóló történetet. Azt gondoltam, ó, ez annyira szürke, ám udvariasságból igent mondtam. De aztán utána néztem ennek az embernek, aki el akart rejtőzni a világ elől, miközben gyerekekkel foglalkozott. A kölykök persze apafiguraként tekintettek rá, így aztán nem igazán tudott elrejtőzni. És arra gondoltam, hogy ez egy izgalmas konfliktushelyzet – magyarázza Klaus Härö.
- Megragadott egy kép: gyönyörűen mozgó, szinte táncoló alakokat láttam a téli szürkeségbe burkolózó kis faluban, balettra emlékeztető vívómozdulatokat. A vívás fehér és elegáns, a kommunista Észtország mindennapjai pedig szürkék voltak. Úgy éreztem, ez gyönyörű.
A film Endel Nelis észt vívóedző igaz története, akinek az 50-es években alapított iskolája mind a mai napig működik.
- Persze sok minden van ebben a filmben, hiszen az 50-es évek Észtországában játszódik, az általános bizalmatlanság korában, amikor mindenki félt mindenkitől. Mi van, ha valami rosszat szólok, ha megbántok valakit, és feljelent. De számomra a film elsősorban a felnőttek és a gyerekek közötti kapcsolatról szól, arról, hogy miként bánunk a gyerekekkel. A film központi gondolatát a “Tartsd a távolságot!” parancs fogalmazza meg. A vívásban erre azért van szükség, mert csak akkor tudod felmérni a másik szándékát, ha tartod a megfelelő távolságot. A film arról szól, hogy ha mindenkivel és mindennel szemben távolságtartó vagy, akkor ugyan biztonságban érezheted magad, de minek. A bizalom kockázat. Elárulhatnak, de vállalnod kell ezt a kockázatot, mert enélkül szomorú és értelmetlen lenne az élet.
A finn Oscar-zsűri szerint a klasszikus stílusú alkotás gyönyörűen megmutatja, hogy a történelem eme tragikus korszakában is létezett optimizmus, humanizmus és szépség.