Talán hiányzik belőle egy árnyalatnyi őrültség, hogy igazán nagyszerű film legyen, de azért érdemes megnézni az Im Labyrinth des Schweigens (
HIRDETÉS
Talán hiányzik belőle egy árnyalatnyi őrültség, hogy igazán nagyszerű film legyen, de azért érdemes megnézni az Im Labyrinth des Schweigens (A hallgatás labirintusában) című filmet. Giulio Ricciarelli alkotása azt mutatja be, hogy Németország miként szembesült a náci rezsim bűneivel.
A film cselekménye 1958-ban kezdődik, Frankfurtban, amikor már teljesen fejeződött be a háború utáni újjáépítés. Egy fiatal államügyész rábukkan néhány dokumentumra, amelyekből kiderül, hogy számos német felelős azokért a bűnökért, amelyek Auschwitzban történtek. De ennek az igazságkeresési vágynak nem mindenki örül.
A film központi témája az a konfliktus, amely azok között feszül, akik a nemzeti megbékélés nevében el akarják felejteni a múltat, illetve akik az igazságot követelik.
A film bemutatja, hogy nem csupán a német társadalom egy része akarta elfelejteni a múltat. A 60-as években már az Egyesült Államokban sem volt prioritás a nácik hivatalos pozíciókból való eltávolítása.
Az olasz-német Giulio Ricciarelli első nagyjátékfilmjének nincs különösebben eredeti látásmódja, de nagyon hatásos. A történet thrillerszerűen építkezik. Jó film. Viszlát!