A városban, amely a nyugati civilizáció bölcsője volt, egy nagyszerű karmester és egy páratlan zenekar mutatta be Brahms négy szimfóniáját.
A Bécsi filharmonikusok Daniele Gatti vezényletével meghódították Athént, amikor két egymást követő este eljátszották Brahms négy szimfóniáját. Az olasz karmester már korábban is vezényelte ezeket a műveket a bécsiekkel kétezertizenkettőben – ez akkor ajándék volt a zenekartól az olasz maestro ötvenedik születésnapjára.
- Apámnak köszönhetően elmondhatom, hogy elég korán negismertem Brahms szimfóniáit, még a zongora rapszódiák előtt – mondta Daniele Gatti. – Emlékszem, esténként hallgattuk, nem egy egész szimfóniát, csak egy-egy tételt. Nagyon fiatal voltam… de Brahms mindig lenyűgözött.
Már majdnem egy évtizede áll fenn termékeny kapcsolat a bécsi filharmonikusok és az olasz maestro között. Brahms-értelmezése nagy sikert aratott nem csak az athéni közönség, de a zenekar soraiban is.
- Hagyja lélegezni a zenét; amikor egy kicsit lassabb, nagyobb kontrollt enged a hangzás fölött – mondta Andreas Grossbauer, a bécsi filharmonikusok első hegedűse. – Így minden ütemet kijátszhatunk, még a gyorsakat is, minden hangjegy megkapja a neki járó figyelmet.
- Brahms nagyon összetett, szinte matematikus zeneszerző – magyarázta Gatti. – Véleményem szerint a nagysága, a titka abban áll, hogy bár rendkívül tudományosan komponál, ennek ellenére amikor hallgatjuk, az eredmény természetesen áramló, spontán muzsika benyomását kelti.
- Nem lehet megmondani, hogy melyik a legjobb szimfónia, ez olyan mintha egy bordói bort egy burgundihoz hasonlítanánk – mindkettő csodálatos – vélte Grossbauer. – Brahms különös hatással van a lélekre, egy kicsit olyan… a szentség érzetét kelti. Annyi tragikus dolog van a világon, de amikor az ember Brahms-ot hallgat, elöntik a pozitív érzések.
- Tiszteletben tartva egyfajta hagyományt, még mindig lehetséges új megközelítéseket kipróbálni egy darabhoz, és így új módon megszólaltani – szögezte le a karmester. – Olykor alapos munkával sikerül létrehozni valami mást… amit persze a közönség vagy értékel, vagy nem, de fontos, hogy tudják: abszolút alázattal igyekszünk szolgálni a művet. Azt hiszem, azok közé a zenészek közé tartozom, akik mernek kockázatot vállalni, talán túl sokat is, de számomra ez erkölcsi kötelesség, amivel tartozom a szakmámnak.