Newsletter Hírlevél Events Események Podcasts Videók Africanews
Loader
Hirdetés

Némafilmes Szöktetés a szerájból a Párizsi Operában

Együttműködésben a
Némafilmes Szöktetés a szerájból a Párizsi Operában
Szerzői jogok 
Írta: Euronews
Közzétéve:
Megosztás Kommentek
Megosztás Close Button

Egzotikus környezetben játszódó tündérmese, amelyet a felvilágosodás eszméi hatnak át – Mozart Szöktetés a szerájból című művét játsza a párizsi operaház.

A tizenkilencedik századi építészet egyik ikonikus épületében, a párizsi operában mutatják be Mozart Szöktetés a szerájból című művét. A történet a képzeletbeli, egzotikus Keleten játszódik, de az európai felvilágosodás eszményeit helyezi a középpontba: a hűséget, a toleranciát és az irgalmasságot.

A rendező Zabou Breitman némafilmes eszközökkel mutatja be az alaphelyzetet a nyitány alatt.

- Zenei értelemben a nyitány annak az összefoglalása, ami azután következik, de mivel ez egy történet, az is fontos, mi történt korábban, tetszett az ötlet, hogy ezt a közönség is tudja meg már rögtön az elején. Így működtek a huszas évek némafilmjei is, ezért ezt az eszközt használtam. Ezzel egyszersmind megadom az alaphangot az egész operához.

- Mozart mindent megenged magának. Vele minden lehetséges, bár – és én ezt imádom – a látszólagos könnyedsége mögött van egyfajta keserűség, nosztalgia – mondta a rendezőnő. – Az áriák mind könnyet csalnak a szemembe. természetsen, mivel operáról van szó, tudjuk, hogy minden igaz is, meg nem is, mint Chaplinnél a Nagyvárosi Fényekben… az élet abszolút és rettenetes kicsúfolása… hiszen semmi sem vicces akkor, ha nem lehetünk biztosak abban, hogy még a halálban is van valami nevetséges.

- Imádom a kvartettet – vallott a kedvenc jelentéről Zabou Breitman. – Olyan, mint az egész opera összefoglalása, mintha az énekesek az előadás miniatűr makettje fölött énekelnének. A darabbeli érzések mind megjelennek a kvartettben, és az énekesek marionett-figuraként játszák újra a történetet. Mintha az ember egy festményen bepillanthatna egy ablakon.

A rendezőnő azonban képtelen volt egy kedvenc karaktert kiválasztani.

- Akármelyik szereplőt hallom, mindig az lesz éppen a kedvenc karakterem. Arra gondolok: Ő a kedvencem! Nem,mégis inkább ő! Ó nem, ez is túl jó. Amint egyikük rázendít, meggondolom magam. Úgy gondolom, rendkívül szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül, hogy ilyen művészekkel dolgozhatom.

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek

kapcsolódó cikkek

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén

Barcelonában a Rigoletto