Cecilia Bartoli, a salzburgi Hamupipőke

Cecilia Bartoli az opera világának egyik legnagyobb alakja. A mezzoszoprán a Salzburgi Pünkösdi Ünnepi Játékok művészeti igazgatója, és színpadra is lép. Az idei mottójuk: „Rossinissimo“.

- Azért szenteljük Rossininek a fesztivált, mert ő volt az első szerelmem. Rossini zenéjével kezdtem a karrieremet – mondja az énekesnő.

A Hamupipőke meséjén alapuló “La Cenerentola” tette világszerte ismertté az olasz zeneszerzőt.

- Ez Angelina újfajta megközelítése, modernebb. Dolgoznia kell, igazán szorgos teremtés. Közel érzem magam Angelinához, én is dolgos vagyok – meséli Cecilia Bartoli.

Az előadás, amelyet Damiano Michieletto rendezett, modern világban játszódik: egy önkiszolgáló étteremben és egy diszkóban.

- Érdekes a szerep, mert maga a zene is érdekes. Valahányszor Angelinát játszom, úgy érzem: “Hú, fölfedezem a zenét’, és mindig rájövök, hogy: “Oh, ezt nem tudtam”. Ez a különleges Rossiniben, mindig fölfedezek benne valamit.

A színfalak mögött is szorgos munka folyik. Egy éve készítik a több mint 100 jelmezt a Cenerentola előadásához.

Dorothea Nicolai jelmeztervező ennek a kincsestárnak a háziasszonya.

- Mindig fantasztikus az a folyamat, ahogyan egy ötlet valósággá válik. A jelmezek által utazunk az időben, utazunk különböző országokban és társadalmi osztályok között.

Sok a tennivaló: ki kell választani a ruhaanyagokat, meg kell varrni a jelmezeket, elő kell készíteni a parókákat. Az egész a csapatmunkáról, a szenvedélyről és a képzelőerőről szól.

Dorothea Nicolai több mint húsz éve ismeri Cecilia Bartolit, ellenőrzi, hogy minden apró részlet tökéletes legyen.

- Nagyon fontos nekem, hogy az énekesek azt érezzék, a jelmez segíti őket a szerep megformálásában, egyfajta biztonsági hálóként, és annyira szeressék magukat a jelmezben, hogy teljesen elfeledkezzenek róla – meséli.

- Imádom, amit csinálok. Nagyon sok energiával és szenvedéllyel játszom. Azt hiszem, a szenvedély a legfontosabb – hangzik Cecilia Bartoli ars poeticája.