Az irodák mellett egy Lidl áruház is épülne az egykori kényszermunkatábor területén, de egyre többen követelik a megmaradt romok megőrzését.
Egy elvadult mezőn heverő, málladozó betonblokkok: ennyi maradt mára a Leobersdorf ausztriai város mellett elterülő egykori kényszermunkatáborból. A Bécstől 40 kilométerre délre fekvő terület nemrégiben a figyelem középpontjába került, ugyanis irodaparkot és egy Lidl áruházat akarnak kialakítani az egykori láger helyén, ami komoly felháborodást váltott ki.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Számomra ez szomorú érzés, mert egy történelemmel terhelt helyet építenek be, feláldozzák a gazdaság oltárán” – mondta az AFP-nek Erich Strobl, a terület egy részének megőrzéséért küzdő helyi kezdeményezés vezetője.
Miután a náci Németország 1938-ban annektálta Ausztriát, a Weinberglager-komplexumot hadifoglyok és kényszermunkások ezreinek elhelyezésére használták. Később magába foglalta a Mauthausen koncentrációs tábor hirtenbergi altáborát is, amely Ausztria egyik legnagyobb, kizárólag nőket fogva tartó tábora volt.
Mintegy 400 nőt – elsősorban a Szovjetunióból, de Olaszországból és Lengyelországból is – őriztek a hirtenbergi altáborban 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között, és arra kényszerítették őket, hogy gyalogsági lőszert gyártsanak egy közeli üzemkomplexumban.
Bár a gyár egyes romjai megmaradtak, a tábor barakkjait és a legtöbb egyéb építményt a háború után fokozatosan lebontották, más célra hasznosították vagy megsemmisítették.
„A hirtenbergi helyszín azonban továbbra is »történelmileg fontos«, részben azért, mert »a mauthauseni női foglyok a megemlékezés kultúrájában háttérbe szorultak«” – mondta az AFP-nek Bertrand Perz, a Mauthausen tábort kutató történész.
Gyász, düh, harag
A régészeti feltárások az egykori táborkomplexum fennmaradt nyomait is azonosították, ám az Osztrák Szövetségi Műemlékvédelmi Hivatal arra a következtetésre jutott, hogy a maradványok „nem elegendőek” a műemléki védelemhez. Miközben a buldózerek már dolgoznak, az aktivisták küzdenek a helyszín megőrzése érdekében.
„Egykori koncentrációs tábort nem szabad új épületekkel beépíteni” – közölte a Nemzetközi Mauthausen Bizottság.
A már a földből kiemelkedő szürke oszlopokkal tarkított helyszín előtt állva Josef Pumberger, a Mauthausen Bizottság Ausztria igazgatósági tagja az AFP-nek úgy nyilatkozott, hogy „gyászt, haragot, dühöt” érez amiatt, hogy ilyesmi 2026-ban Ausztriában megtörténhet.
A projekt azért is vitákat váltott ki, mert a terület korábban egy, a helyi polgármesterhez, Andreas Ramharterhez köthető cég tulajdonában volt, amely 2022-ben és 2023-ban több mint 15 millió euróért adta el a helyi média beszámolói szerint.
A telket megvásárló osztrák TRA LEO GmbH & Co KG cég az AFP-nek elmondta, hogy felajánlotta: támogatja egy emlékhely létrehozását a területen. A Lidl megerősítette, hogy üzletet nyit a tervezett üzleti parkban, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az „nem közvetlenül az egykori koncentrációs tábor helyén, hanem egy szomszédos telken” lesz.
Sztélé-emlékmű
A második világháború után Ausztria vezetése sokáig a nácizmus áldozataként hivatkozott az országra, figyelmen kívül hagyva azt, hogy sok osztrák működött együtt a náci hatóságokkal. Csak az 1980-as évek végétől kezdett el számot vetni a holokausztban viselt felelősségével az az ország, ahol Adolf Hitler született.
„Egy olyan vita, mint amely most a hirtenbergi helyszín körül zajlik, az 1980-as években elképzelhetetlen lett volna” – mondta Perz, hozzátéve, hogy ma „nagyobb az érzékenység” a korábbi náci helyszínekkel kapcsolatban.
Ugyanakkor a mai Ausztriában egyre gyakrabban ütköznek a megemlékezés iránti igények az „ellentétes tendenciával, nevezetesen azzal, hogy: »Most már tényleg be kell fejezni«” – fogalmazott Perz.
A szélsőjobboldali FPÖ, amelyet egykori nácik alapítottak, a legtöbb szavazatot kapta az osztrák 2024-es parlamenti választáson, ám nem talált kormányzati partnereket Bécsben. Ugyanakkor az ország kilenc tartományából ötben része a kormányzati koalíciónak.
Leobersdorf központjában az AFP által megszólított helyiek vagy nem hallottak a beruházásról, vagy nem akartak beszélni róla. 2024-ben egy sztélé-emlékművet állítottak a hirtenbergi tábor áldozatainak emlékére itt, Pumberger szerint ez azonban nem elegendő.
„Nagyon fontos, hogy kézzelfogható nyomai maradjanak azoknak az épületeknek, amelyekben a nácik embereket börtönbe vetettek, kínzottak, megöltek” – mondta.
„Különben a megemlékezés virtuális aktussá válik, vagy olyasmivé, ami csak könyvekben, fényképeken és filmeken létezik.”