A Fed elnöke, Kevin Warsh pénteken tartja első jackson hole-i beszédét, miközben a hosszú lejáratú hitelköltségek magasak, az infláció a cél fölött van, és az amerikai pénzügyminisztérium már beavatkozik a kötvénypiacokon, hogy megtegye, amit a monetáris politika nem.
A jegybanki világ leginkább figyelt beszéde kellemetlen pillanatban érkezik az azt elmondó ember számára.
Kevin Warsh, a Federal Reserve elnöke péntek reggel Wyomingban lép a pódiumra: a kormányzati hitelfelvételi költségek magasak, az infláció makacsul jóval a cél fölött ragadt, és az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent máris beavatkozott a kötvénypiacon, hogy lenyomja a hozamokat.
Magát a szimpóziumot is az teszi jelentőssé, ami most történik. A Kansas City-i Federal Reserve Bank által 1978 óta szervezett, 1982 óta a Grand Teton Nemzeti Parkban, a Jackson Lake Lodge-ban tartott rendezvényen három napon át mintegy 120 jegybankár, akadémikus és döntéshozó vesz részt több mint 70 országból, tanulmányok és panelbeszélgetések sorozatán.
Az idei konferencia témája: „Pénzügyi innováció: következmények a fizetési rendszerekre és a gazdaságpolitikára”. A jelentősége elsősorban az időzítésben rejlik: az esemény mindig két ütemezett Fed-ülés között van, így Warsh pénteki nyitóbeszéde azon kevés alkalmak egyike, amikor a jegybank formális döntés nélkül is jelezheti a várható irányt.
A Fed elnöke a cél tekintetében egyértelműen fogalmazott.
„Nincs »puha« inflációs cél” – mondta. „Csak egy cél van, és az 2 %.”
Útvonalat viszont nem vázolt fel: jelenleg öt belső munkacsoport vizsgálja, hogyan működik a Fed, köztük egy a kommunikációt, és Warsh eddig tudatosan kerülte az előretekintő iránymutatást, amellyel elődei bátran éltek.
A szerdán közzétett adatok alig nyújtottak számára védelmet.
A személyes fogyasztási kiadások árindexe, a Fed által előnyben részesített mutató júliusban 0,2 %-kal emelkedett a várt 0,1 % helyett, így az éves ráta 3,7 %-on maradt a prognosztizált 3,6 % helyett.
A magárak havi szinten 0,2 %-kal, éves összevetésben 3,3 %-kal nőttek, ami megfelelt a várakozásoknak, de ez azt jelenti, hogy a maginfláció zsinórban 65. hónapja áll az etalonnak számító 2 % fölött. A fogyasztói árak júliusig számítva 3,4 %-kal emelkedtek éves alapon.
A Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság júliusban 3,50–3,75 % között tartotta az irányadó sávot, de három regionális Fed-elnök ellenszavazott, a negyed százalékpontos emelést támogatva – 2016 szeptembere óta nem volt ennyi, egy irányba mutató ellenvélemény.
A piacok azóta az ellenkező irányba mozdultak.
A CME FedWatch eszköze a szeptemberi kamatemelés esélyét mintegy 40 %-ra teszi, szemben az egy hónappal ezelőtti, nagyjából 55 %-kal. A befektetők kisebb szigorítást áraznak, mint amekkorát a bizottság héjai követelnek, és éppen ezt a különbséget kell Warsh pénteki beszédének kezelnie.
Az igazi próba a kötvénypiacon lesz
A nyomás a hozamgörbe hosszú végén a legerősebb.
Az amerikai államadósság átlépte a 40 000 milliárd dollárt, a 10 és 30 éves államkötvények hozamai pedig meredeken emelkedtek, megdrágítva a hitelfelvételt az egész gazdaságban.
Ez lépésre kényszerítette az amerikai pénzügyminisztériumot.
Scott Bessent pénzügyminiszter bejelentette, hogy legalább a duplájára, 2 milliárd dollárról 4 milliárdra növeli a 10–30 éves kötvények visszavásárlásának nagyságát egy-egy műveletnél, vagyis csökkenti a hosszú lejáratú papírok kínálatát, hogy támogassa az árakat és lejjebb húzza a hozamokat.
A piacot ez nem győzte meg: a hozamok ezt követően visszaemelkedtek a bejelentés előtti szint fölé, mire Bessent azonnal nyilvánosan jelezte, hogy a pénzügyminisztérium kész jóval nagyobb összegekkel is beavatkozni – ezeket szándékosan nem részletezte.
Ez szokatlan feszültséget teremt, hiszen a pénzügyminisztérium éppen akkor próbálja lenyomni a hosszú távú hozamokat, amikor a Fed elnöke láthatóan elégedetten hagyja, hogy a piaci erők végezzék el a szigorítás munkáját.
A pénzromlásra játszó befektetés
Amikor a befektetők azt gyanítják, hogy egy kormány csak úgy tudja kezelni adósságát, ha engedi, hogy az infláció lassan elerodálja azt, olyan eszközöket vásárolnak, amelyeket nem lehet tetszőlegesen előállítani. A piacok ezt „debasement trade”-nek nevezik, és ez a stratégia kivételes hónapot tudhat maga mögött.
Az arany augusztusban eddig nagyjából 15 %-ot drágult, és alig néhány kereskedési nap maradt hátra ahhoz, hogy 1999 óta a legerősebb hónapját zárja. Kedden unciája 4 713 dollár közelében forgott, ami háromhavi csúcs.
A bitcoin több mint 25 %-ot emelkedett a hónapban, ami nagyjából két éve a legjobb teljesítménye, árfolyama 80 000 dollár fölé kapaszkodott.
A dollár ezzel szemben gyengült: a hat fő rivális valutával szembeni indexe sorban a harmadik havi veszteség felé tart.
Az emelkedő reáleszköz-árak, a gyengülő valuta és a makacsul magas hosszú távú hitelköltségek mind ugyanabba az irányba mutatnak. Ha Warsh – saját állítása szerint – információként olvassa a piaci árakat, az üzenet egyértelmű: a politika túl laza.
Európa tétje Wyomingban
Az Európai Központi Bank is képviselteti magát Jackson Hole-ban.
Isabel Schnabel, az igazgatótanács tagja pénteken 17:55-kor (CET) vesz részt egy panelbeszélgetésen a szimpóziumon, amely a fizetési rendszerekre és a pénzügyi innovációra fókuszál, nem pedig a közvetlen kamatpolitikai kilátásokra.
A panelnél azonban fontosabb a transzatlanti időzítés.
Az EKB csütörtökön teszi közzé a július 22–23-i ülés jegyzőkönyvét, a következő kamatdöntés pedig szeptember 10-ére esik, néhány nappal a Fed szeptemberi ülését megelőzve.
Warsh „héja” jellegű üzenete erősítené a dollárt és szigorítaná a globális pénzügyi feltételeket, megnehezítve a frankfurti döntéshozók dolgát, akiknek már így is az energia által hajtott inflációval kell megküzdeniük, és közben 2027 felé közeledve az élelmiszerárakban is egyre nagyobb nyomással szembesülnek.
Akárhogyan is, a pénteki beszéd már rég nem számít rutinjegybanki felszólalásnak. Ez annak próbája, képes-e a Fed meggyőzni a piacokat arról, hogy a 2 % továbbra is valódi cél, és hogy van hiteles útvonala ennek elérésére.