Az EKB 2026. áprilisig rendelkezésre álló adatai szerint a balti hitelfelvevők valamivel több mint kétszer annyit fizetnek lakáshitelért, mint a máltai háztartások.
Ha ma Lettországban vesz fel lakáshitelt, a bank 4,18%-os kamatot számít fel önnek. Ugyanez Máltán csak 2,08%-ba kerül.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ugyanaz a pénznem, ugyanaz a jegybank, ugyanabban a kamatciklusban járunk, mégis két euróövezeti háztartás egymástól ég és föld lakáshitelköltséggel szembesül.
Ez a különbség, vagyis több mint két százalékpontos eltérés a legolcsóbb és a legdrágább piac között, a legfrissebb, 2026 áprilisára vonatkozó EKB-adatok egyik legszembetűnőbb megállapítása az új lakáshitelekről.
Kisebbek a lakáshitelkamatok Dél-Európában
Az EKB adatai szerint az euróövezetben az átlagos lakáshitelkamat 3,43% volt, ami a tagállamokban nyújtott fix és változó kamatozású hitelek együttes átlagát jelenti.
A legalacsonyabb kamatok a Földközi-tenger térségében koncentrálódnak.
Málta vezeti a rangsort 2,08%-kal, utána Bulgária (2,45%), Spanyolország (2,80%), Portugália (2,85%), Horvátország (2,95%) és Szlovénia (2,99%) következik.
Az euróövezet legnagyobb gazdaságai közül különösen Spanyolország és Portugália lóg ki a sorból. Az ottani hitelfelvevők nagyjából egy százalékponttal alacsonyabb kamatot fizetnek, mint német társaik, ahol az új lakáshitelek átlagos kamata 3,84%.
A balti államok továbbra is a legdrágábbak
A skála másik végén a balti államok állnak.
Lettországban a legmagasabb a lakáshitel kamata az euróövezetben, 4,18%, utána Észtország (4,05%) és Litvánia (3,88%) következik.
Németország, Belgium és Hollandia szintén az euróövezeti átlag felett van.
A lakáshitel-szakadék valódi ára Európában
A háztartások számára ezek a kamatkülönbségek jókora eltérést jelentenek a havi törlesztőrészletekben.
Egy 200 ezer eurós, 20 évre felvett jelzáloghitel Máltán, az átlagos 2,08%-os kamattal számolva, nagyjából havi 1019 eurós törlesztést jelent.
Ugyanez a hitel Lettországban, 4,18%-os kamattal, körülbelül havi 1231 euróba kerül, vagyis havonta több mint 200 euróval többe.
A futamidő végéig a lett adós így csaknem 295 ezer eurót fizetne vissza, szemben a máltai mintegy 245 ezer euróval.
A különbség nagyjából 50 800 eurónyi plusz kamatteher ugyanarra az összegre, ugyanabban a pénznemben felvett hitel esetén.
Miért ennyire eltérőek a lakáshitelkamatok az euróövezeten belül?
Az EKB az egész valutaunióra egységes irányadó kamatot határoz meg, a lakáshitelek árazását azonban nagyrészt továbbra is a nemzeti bankszektorok határozzák meg.
Az első tényező az egyes piacok szerkezete, mindenekelőtt az, hogy az ügyfelek fix vagy változó kamatozású hiteleket vesznek-e fel.
A balti országokban és Finnországban a változó kamatozású hitelek dominálnak.
Az EKB adatai szerint Lettországban, Észtországban és Finnországban az új lakáshitelek több mint 93%-a változó kamatozású, szemben az euróövezet egészére jellemző mindössze 15%-kal.
Ha emelkednek a kamatok, azokban az országokban, ahol a változó kamatozású hitelek vannak túlsúlyban, az adósok szinte azonnal megérzik a hatást.
Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában ezzel szemben a fix kamatozású hitelek az elterjedtebbek, ami lehetővé teszi a háztartásoknak, hogy évekre rögzítsék költségeiket, és tompítja a rövid távú kamatingadozások áthúzódását.
Számít a belföldi bankok közötti verseny is.
A kisebb, kevés szereplős bankszektorokra általában nagyobb kamatmarzsok jellemzők. A balti piacok viszonylag koncentráltak, ami korlátozhatja a versenyt a jelzáloghitelek árazásában.
A finanszírozási struktúrák is fontosak. Egyes országok bankjai jobban rá vannak utalva a nagykereskedelmi forrásbevonásra, míg mások nagy hazai betétállománnyal rendelkeznek, ami olcsóbb hitelezést tesz lehetővé.
Nem új keletű jelenség, hogy Málta a rangsor legalsó, vagyis a legalacsonyabb kamatszintet jelentő helyén áll.
A szakértők gyakran említik a máltai bankok közötti erős versenyt, a bőséges hazai betétállományt és a viszonylag stabil ingatlanpiacot mint olyan tényezőket, amelyek segítenek alacsonyan tartani a lakáshitel-kamatokat.
Az országban a változó kamatozású hitelek aránya is jóval alacsonyabb, mint a balti államokban, ami megvédi az adósokat az EKB irányadó kamatainak gyors változásaitól.
Újabb emlékeztető: a monetáris unió még nem pénzügyi unió
Az EKB adatai rámutatnak az európrojekt egyik alapvető paradoxonjára.
Miközben a monetáris politika Frankfurtban centralizált, annak átgyűrűzése továbbra is erősen széttöredezett.
A lakásvásárlók számára ez azt jelenti, hogy a földrajzi hely továbbra is óriási jelentőségű.
Egy rigai család akár több mint kétszer akkora kamatot is fizethet, mint egy vallettai háztartás, noha ugyanabban a pénznemben, ugyanannak a jegybanknak a felügyelete mellett adósodik el.
Az euró bevezetése után közel három évtizeddel a lakásvásárlás költségei továbbra is az egyik legszemléletesebb példát adják arra, hogy a monetáris unión belül mennyire léteznek még a nemzeti pénzügyi határok.