Trump kínai látogatása: egyre élesebb verseny a két legnagyobb gazdaság között gazdasági, technológiai és globális befolyásért
Miközben Donald Trump amerikai elnök szerdán Pekingbe érkezik egy pénteken záruló, háromnapos csúcstalálkozóra, már önmagában a látogatás szimbolikája is jelentős súlyt hordoz.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez az első hivatalos állami látogatás Kínába hivatalban lévő amerikai elnök részéről Trump 2017-es útja óta, vagyis csaknem kilenc éve, első elnöki ciklusának kezdeti szakaszában járt ott utoljára.
A mostani látogatás geopolitikai háttere jóval ingatagabb, mint akkor volt. Az iráni háború felkavarta a globális energiapiacokat, megzavarta a hajózási útvonalakat, és újraélesztette a térségi eszkalációval kapcsolatos aggodalmakat.
Eközben Kína igyekszik a gazdasági folytonosság és a diplomáciai stabilitás forrásaként pozicionálni magát: erősíti kereskedelmi kapcsolatait Délkelet-Ázsiában, a Perzsa-öböl térségében, valamint Afrika és Latin-Amerika egyes részein.
A Közel-Keleten való szerepvállalása mellett az Egyesült Államok is aktívan igyekszik megszilárdítani befolyását a nyugati féltekén, felújított „Monroe-elv” jegyében.
A Trump-kormányzat katonai fellépéssel gyakorlatilag elérte, hogy a venezuelai rezsim eltávolodjon Kínától, gazdasági szankciókkal a kubai vezetést az összeomlás szélére sodorta, és új biztonsági koalíciót hozott létre több latin-amerikai és karibi országgal, amely az „Shield of the Americas” nevet viseli.
Az amerikai stratégia katonai és gazdasági értelemben is visszaállította az USA elsőbbségét a térségben, egyértelmű céllal: mérsékelni a kínai befolyást és biztosítani a kritikus ellátási láncokat. Az Egyesült Államok és Kína például jelenleg éles vitában áll a Panama-csatorna kikötőinek ellenőrzéséért.
Az USA még mindig gazdagabb, de Kína átalakította a világgazdaságot
Trump 2017-es kínai látogatása óta az Egyesült Államok továbbra is vezeti a világgazdaságot.
Az IMF áprilisban közzétett legújabb előrejelzései szerint az USA nominális GDP-je 2026-ban várhatóan meghaladja a 30 billió dollárt (25,5 billió eurót), míg Kínáé körülbelül 20 billió dollár (17 billió euró) lehet, ami rendre nagyjából 25, illetve 17 százalékos részesedést jelent a világgazdaságból.
Az USA és Kína immár jó ideje az első két helyet foglalja el a nominális GDP rangsorában, a különbség ugyanakkor – bár továbbra is jelentős – fokozatosan szűkül, mivel Kína gyorsabban növekszik.
Az IMF adatai szerint Kína éves, reálértelemben vett GDP-növekedési üteme 2017 óta átlagosan 5,48 százalék volt, miközben az Egyesült Államoké 2,5, a világé pedig 3,26 százalék. Vagyis a kínai gazdaság nagyjából kétszer olyan gyorsan bővül, mint amerikai riválisa, és jóval a globális átlag felett teljesít.
Kína átlag feletti teljesítményéhez jelentősen hozzájárult, hogy a Covid19-világjárvány pusztítása után 2020-at a nagy gazdaságok közül egyedüliként zárta növekedéssel.
Az idei évre Kína reál-GDP-növekedését 4,4 százalékra, az Egyesült Államokét 2,3 százalékra, a világét pedig 3,1 százalékra becsülik.
Kína 2016-ban vásárlóerő-paritáson (PPP) számolva is megelőzte az Egyesült Államokat a világgazdaságból való részesedés tekintetében, és azóta tovább növelte az előnyét. Ez a mutató az egyes országok belföldi árszintjéhez igazít, és a termelés, illetve fogyasztás valós léptékét tükrözi az adott gazdaságon belül.
Mindez azt jelzi, hogy Kína mára a globális gyártás, az ellátási láncok és a nyersanyag-kereslet egyik központi szereplőjévé vált.
Az életszínvonal ugyanakkor továbbra is élesen eltér a két ország között.
Az IMF előrejelzése szerint 2026-ban az egy főre jutó GDP az Egyesült Államokban meghaladja a 94 ezer dollárt (79 850 eurót), Kínában ezzel szemben nagyjából 15 ezer dollár (12 750 euró), a világátlag pedig közel 16 ezer dollár (13 600 euró) lehet.
A több évtizedes gyors növekedés ellenére a kínai gazdaság továbbra is szerkezeti kihívásokkal küzd, köztük a gyenge belföldi fogyasztással, a magas ifjúsági munkanélküliséggel, az ingatlanszektor lassulásával és az idősödő népességhez kapcsolódó demográfiai nyomásokkal.
Konfrontációk Panama miatt
A legutóbbi összetűzést áprilisban az váltotta ki, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter „zsarolással” vádolta Kínát, amiért az visszatartott több tucat, panamai zászló alatt közlekedő hajót, miután az ország érvénytelenítette azokat a szerződéseket, amelyek a kínai CK Hutchison hongkongi leányvállalatának biztosították két kikötői terminál üzemeltetését.
A kereskedelmi feszültségek továbbra is a középpontjában állnak az amerikai–kínai viszonynak, jóllehet az elmúlt évben több tárgyalási fordulót is tartottak.
Bár a két ország 2025 végén enyhített néhány vámon és exportkorlátozáson, továbbra is éles viták zajlanak a félvezetők, az elektromos járművek, a mesterséges intelligencia és a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés körül.
Az is jelzi a napirenden lévő fő témákat, hogy mely üzleti vezetőket hívták meg – vagy épp nem hívták meg – Donald Trump amerikai elnök kínai útjára. A több mint tucatnyi csúcsvezetőből álló delegációban helyet kapott Elon Musk és a leköszönő Apple-vezérigazgató, Tim Cook is, feltűnő ugyanakkor az Nvidia vezérigazgatója, Jensen Huang távolléte.
A Trump-kormányzat korlátozta az Nvidia H200-as mesterségesintelligencia-chipjeinek Kínába irányuló eladását, arra hivatkozva, hogy azokat katonai célokra is fel lehet használni. Az export egy sor feltételhez kötött, például független harmadik fél által végzett teszteléshez, amelynek a szállítás előtt igazolnia kell a chipek teljesítőképességét.
Az Nvidia azóta intenzív lobbitevékenységgel próbálja elérni a Fehér Háznál a korlátozások feloldását.
Összességében Washington azzal vádolja Pekinget, hogy állami támogatásokkal és iparpolitikával torzítja a világgazdaságot, míg a kínai tisztviselők szerint az amerikai exportkorlátozások célja Kína technológiai fejlődésének lassítása.
Peking devizatartalékai
Mindezek ellenére Peking továbbra is jelentős pénzügyi tűzerővel rendelkezik.
A Kínai Deviza-felügyelet adatai és a hivatalos Hszinhua hírügynökség beszámolói szerint az ország devizatartalékai továbbra is a legnagyobbak a világon, meghaladják a 3,2 billió dollárt (2,8 billió eurót).
Ezek az összegek jelentős mozgásteret adnak a döntéshozóknak a pénzügyi volatilitás kezelésére, illetve a kínai jüan, azaz a renminbi támogatására.
Az Egyesült Államok ehhez képest jóval kisebb tartalékokkal rendelkezik, ugyanakkor továbbra is élvezi a dollár globális dominanciájának előnyeit, hiszen ez a fő elszámolási és tartalékvaluta a nemzetközi kereskedelemben és a jegybanki tartalékokban.
Az aranytartalékok a versengés egy másik dimenzióját jelentik. A World Gold Council adatai szerint az Egyesült Államok hivatalosan továbbra is a legnagyobb nemzeti aranytartalékkal rendelkezik, több mint 8100 tonnával.
Kína ugyanakkor az utóbbi években folyamatosan bővíti saját készleteit, mivel Peking a dollárban denominált eszközöktől való függés csökkentésére és a renminbibe vetett hosszú távú bizalom erősítésére törekszik.
A Kínai Népi Bank immár 18 hónapja megszakítás nélkül vásárol aranyat – ez a kínai központi bank leghosszabb folyamatos aranyfelvásárlási időszaka. A teljes készlet új rekordot ért el, és már meghaladja a 2300 tonnát.
A mesterséges intelligencia és a katonai kiadások lettek a fő ütközőpontok
Washington és Peking gazdasági versenye egyre inkább elválaszthatatlan a katonai és technológiai rivalizálástól.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) múlt hónapban közzétett adatai szerint a világ három legnagyobb katonai költője továbbra is az USA, Kína és Oroszország, amelyek együtt a globális katonai kiadások 51 százalékát adják.
2025-ben az Egyesült Államok 954 milliárd dollárt (810,3 milliárd eurót) költött védelemre, ami körülbelül 7,5 százalékkal kevesebb az előző évinél, de csak azért, mert nem hagytak jóvá új pénzügyi támogatást Ukrajnának.
Az ország ugyanakkor tovább növelte befektetéseit nukleáris és hagyományos katonai képességeibe, azzal a céllal, hogy megőrizze dominanciáját a nyugati féltekén, és elrettentse Kínát az indo-csendes-óceáni térségben – ezek az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia deklarált prioritásai.
Az amerikai Kongresszus által erre az évre jóváhagyott katonai kiadások már meghaladják az 1 billió dollárt (849,4 milliárd eurót), ami több mint 5 százalékos növekedés 2025-höz képest, és 2027-re akár 1,5 billió dollárig (1,275 billió euróig) is emelkedhetnek, ha Donald Trump legújabb költségvetési javaslatát elfogadják.
A SIPRI becslése szerint Kína 2025-ös védelmi költségvetése nagyjából 336 milliárd dollár volt, ám több elemző úgy véli, a tágabban értelmezett biztonsági kiadások miatt a valós összeg ennél magasabb lehet.
Kína az elmúlt évtizedben gyors ütemben korszerűsítette haderejét: bővítette haditengerészetét, rakétarendszereit és kibervédelmi képességeit, miközben az Egyesült Államok továbbra is jelentős előnyt élvez globális szövetségi hálózata révén, beleértve a NATO-partnerségeket, valamint az indo-csendes-óceáni biztonsági kapcsolatait Japánnal, Dél-Koreával és Ausztráliával.
Tajvan továbbra is a kétoldalú viszony legérzékenyebb kérdése. Peking saját területének tekinti az önigazgatású szigetet, és rendszeresen bírálja az Egyesült Államok tajpeji katonai támogatását.
Washington viszont azt hangsúlyozza, hogy a Tajvani-szoros stabilitásának megőrzése kulcsfontosságú a regionális biztonság és a globális kereskedelem szempontjából, különösen Tajvan kiemelt szerepe miatt a fejlett félvezetőgyártásban.
A technológia, mindenekelőtt a mesterséges intelligencia mára talán a versengés legmeghatározóbb terepévé vált.
Az Egyesült Államok továbbra is erős a fejlett chiptervezésben, a repülőgépiparban, a szoftverfejlesztésben és a kutatási kapacitások terén. Kína ezzel szemben meghatározó szerepet épített ki az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásában, a megújulóenergia-infrastruktúrában, a távközlési berendezésekben és az ipari termelésben.
A Bruegel és az SNE Research jelentései szerint a kínai vállalatok ma már a globális napelemgyártó kapacitás több mint 90 százalékát, és a villanyautó-akkumulátorok világpiacának több mint 70 százalékát adják.
Ezeket az ágazatokat Peking a jövőbeli gazdasági befolyás szempontjából stratégiai fontosságúnak tekinti.
Ezzel párhuzamosan Washington szigorította a fejlett félvezetők exportjára vonatkozó korlátozásokat, elsősorban az AI- és katonai alkalmazásokkal kapcsolatos aggodalmak miatt.
Trump látogatását ezért várhatóan kevésbé a gyors, konkrét megállapodások, sokkal inkább az alapján fogják megítélni, hogy sikerül-e vele megelőzni a kapcsolatok további romlását a két olyan hatalom között, amelyek versengése egyre inkább meghatározza a globális kereskedelmet, a beruházásokat és a biztonságot.
Az Egyesült Államok továbbra is a világ vezető katonai és pénzügyi hatalma, amit a dollár globális szerepe és az amerikai tőkepiacok mélysége is alátámaszt.
Kína ugyanakkor rendszerszintű kihívóvá vált: ipari léptéke, exportereje és államilag támogatott befektetési kapacitása révén világszerte képes befolyásolni az ellátási láncokat, az infrastruktúrát és a geopolitikai erőviszonyokat.
Peking számára a csúcstalálkozó alkalmat jelent arra, hogy a szélesebb nemzetközi bizonytalanság közepette magabiztosságot és stabilitást sugározzon. Washington számára viszont annak próbája, képes-e az Egyesült Államok továbbra is alakítani a gazdasági és stratégiai szabályokat egy egyre inkább multipolárissá váló világban.