Az euróövezeti magánszektor újra zsugorodik áprilisban: másfél éve ez a leggyengébb teljesítmény, az iráni háború fékezi a szolgáltatásokat, gerjeszti az inflációt
A Közel-Keleten zajló, Iránt is érintő háború olyasmit ért el, amire az elmúlt két év egyetlen kereskedelmi vitája, vámfenyegetése vagy ipari gyengélkedése sem volt képes.
A S&P Global csütörtökön közzétett előzetes beszerzésimenedzser-index (BMI) felmérései szerint az euróövezetben áprilisban meredeken visszaesett az üzleti aktivitás.
A szolgáltatási szektor, amelynek 2025-ben a blokk növekedését kellene húznia, a koronavírus-járvány 2021 eleji lezárásai óta a leggyengébb értéket produkálta.
A beszerzési költségek több mint hároméves csúcsra ugrottak, az üzleti bizalom pedig 2022 vége óta nem látott mélypontra esett.
Több mint egy éve a leggyengébb szint
Az euróövezeti kompozit BMI előzetes értéke március 50,7 pontjáról áprilisban 48,6 pontra esett, jóval az 50 pontos küszöb alá, amely a növekedést a zsugorodástól elválasztja. Ez nagyjából másfél éve a leggyengébb szint.
A szolgáltatási BMI 50,2 pontról 47,4 pontra csökkent, ami gyakorlatilag a 2021 eleji lezárások óta a leggyengébb érték.
„Az euróövezet a Közel-Keleten zajló háború miatt egyre súlyosbodó gazdasági gondokkal szembesül. A konfliktus áprilisra visszaesésbe taszította a gazdaságot, miközben az inflációt meredeken felfelé hajtotta” – mondta Chris Williamson, az S&P Global Market Intelligence vezető közgazdásza.
A feldolgozóipar ezzel szemben – paradox módon – ellentétes irányba mozdult.
A feldolgozóipari BMI 51,6 pontról 52,2 pontra emelkedett, közel négyéves csúcsra, miközben a termelési alindex nyolc hónapos csúcson járt.
A javulás azonban csalóka. A vállalatok a várható hiányok és további áremelkedések előtt hozzávalókat halmoznak fel, ami felhúzza a hivatalos kibocsátási adatokat, ám ez inkább védekező készletezést tükröz, nem pedig a kereslet érdemi élénkülését.
Az euróövezet feldolgozóiparában a beszállítói szállítási idők 2022 júliusa óta nem látott mértékben hosszabbodtak meg, közvetlen következményeként a Közel-Kelet háborújához kötődő ellátási lánc zavarainak.
„Az áprilisi előzetes BMI először 2024 vége óta lépett a zsugorodást jelző tartományba, ami 0,1 %-os negyedéves GDP-csökkenésre utal, miután az első negyedévre még 0,2 %-os növekedést jelzett” – tette hozzá Williamson.
A felmérés költségoldalán válik egyértelművé a stagflációs jelzés.
A beszerzési költségek 2022 vége óta nem látott ütemben emelkedtek, miközben a kibocsátási árak több mint három éve nem tapasztalt csúcsra kapaszkodtak.
Valamennyi nagy gazdaság a vártnál gyengébb kompozit mutatót produkált.
Németországban közel egy év óta először zsugorodott az aktivitás, miközben Franciaország lassulása több mint egyéves mélypontra mélyült.
„A német gazdaság kilábalását a Közel-Keleten zajló háború állította meg” – mondta Phil Smith, az S&P Global Market Intelligence közgazdasági igazgatóhelyettese.
A német feldolgozóiparban a beszerzési árak inflációja három és fél éves csúcsra, Franciaországban hároméves csúcsra ugrott.
„A francia szolgáltató szektor romlását a költekezési kedv lanyhulása okozta – ez a bizonytalanság tipikus következménye –, ami lefelé húzza az összesített üzleti aktivitást” – mondta Joe Hayes, az S&P Global Market Intelligence vezető közgazdásza.
IMF minden jelentősebb európai előrejelzést visszavág
Az euróövezet kapta a legnagyobb növekedési leminősítést a vezető fejlett gazdaságok közül a Nemzetközi Valutaalap 2026. áprilisi Világgazdasági Kilátások jelentésében.
Az IMF szakértői most azt várják, hogy az euróövezet növekedése a 2025-ös 1,4 %-ról 2026-ban 1,1 %-ra, 2027-ben pedig 1,2 %-ra lassul.
A 2026-os és a 2027-es előrejelzést egyaránt 0,2 százalékponttal vágták vissza a 2026. januári frissítéshez képest.
Németország szenvedte el a legnagyobb vágást: a 2026-os és 2027-es növekedési prognózist is 0,3 százalékponttal csökkentették.
Olaszország mindkét évben 0,5 %-os éves növekedési pályán ragadt, ami már eleve az euróövezet leggyengébb alapforgatókönyve.
Spanyolország esetében a növekedés a 2025-ös 2,8 %-ról 2027-re 1,8 %-ra lassul. Franciaország éves szinten 0,9 %-on maradt, ám az év végi lendületet jobban megragadó negyedik negyedév–negyedik negyedév mutatóban 0,3 százalékpontot vesztett.
Az IMF a módosítást azzal magyarázta, hogy a 2025 végi vártnál jobb növekedést idővel felülírja a Közel-Kelet konfliktusának negatív hatása.
Ez ráadásul rárakódik az energiaárak Oroszország Ukrajna elleni inváziója óta tartó tartós emelkedésének elhúzódó következményeire, amelyek már most is fékezik a feldolgozóipart, miközben további nyomást jelent az euró reálfelértékelődése azokhoz a valutákhoz képest, amelyek hasonló termékeket exportáló országokhoz kötődnek.
Visszatér az EKB stagflációs dilemmája
Az áprilisi adatok ismét ugyanabba a kényelmetlen helyzetbe kényszerítették az Európai Központi Bankot, mint egy hónappal ezelőtt – csak ezúttal még élesebben.
A hagyományos monetáris politikai eszköztár nem kínál egyértelmű megoldást.
„Az EKB-nak ismét azt a hálátlan döntést kell meghoznia, hogy a nyugtalanító inflációs kép ellenére emeljen-e kamatot, vagy úgy ítéli meg, hogy ez az árkiugrás átmeneti lesz, és inkább arra kell összpontosítania, hogy megakadályozza a gazdaság mélyebb visszaesését” – mondta Chris Williamson.
A piaci várakozásokat tükröző fogadási piacok jelenleg mintegy 72 %-ra teszik annak valószínűségét, hogy az EKB 2026-ban kamatot emel, szemben a Hormuzi-szoros lezárása előtti alacsony, tíz százalék körüli értékkel.
Goldman Sachs: ez a sokk nem 2022
Niklas Garnadt, a Goldman Sachs közgazdásza ezen a héten amellett érvelt, hogy a mostani, a Hormuzi-szorosból kiinduló sokk három szempontból is eltér a 2022–23-as európai energiaválságtól.
Először is, az áremozgás kisebb és kevésbé tartós. A Goldman jelenleg azt várja, hogy a Brent-olaj 2026-ban átlagosan hordónként 83 dollár lesz a konfliktus előtti 64 dollárral szemben, míg az európai TTF-gáz ára 44 euró körül alakul megawattóránként a korábbi 34 euró helyett – ez évi 20–30 %-os emelkedés.
Ezzel szemben a Brent 2022-ben átlagosan 99 dollárt ért el (40 %-os növekedés), a TTF pedig 133 euróra ugrott (180 %-os emelkedés).
Másodszor, a mostani válságot az olaj, nem pedig a gáz vezérli. Mivel az olajpiac globális, a kár kevésbé koncentrálódik a vegyiparhoz és az alapfémekhez hasonló energiaigényes iparágakra, és inkább szétterül az olyan exportorientált ágazatokon, mint az autóipar, a gépgyártás vagy az elektromos berendezések.
Harmadszor, ezúttal Ázsia sincs elszigetelve. A Goldman nyomon követése szerint a kínai petrolkémiai termékek árai az európaiakkal párhuzamosan emelkedtek. 2022-ben az európai energiaárak nagyjából megduplázódtak, miközben a kínai árak alig mozdultak – ez vezetett az európai nettó export összeomlásához. Ez a versenyképességi rés most kisebb.
A bank számításai szerint a jelenlegi sokk 2027 végére csaknem 2 %-kal veti vissza az euróövezeti ipari termelést, nagyjából fele akkora mértékben, mint a 2022–23-as, mintegy 4 %-os visszahúzó hatás.
Brüsszelnek 80 milliárd eurós, kihasználatlan eszköze van
Ha az EKB mozgástere szűk, Brüsszelnek van egy kihasználatlan eszköze.
Filippo Taddei, a Goldman Sachs közgazdásza úgy becsülte, hogy az Európai Helyreállítási Alap mintegy 80 milliárd eurója a program év végi határidejéig várhatóan nem kerül kifizetésre.
Ezt a keretet át lehetne csoportosítani. Erre már van precedens: 2022-ben az EU a Helyreállítási Alapról szóló rendelet módosításával hozta létre a REPowerEU programot, amelyet minősített többséggel fogadtak el.
Taddei szerint ugyanazzal a mechanizmussal most a hálózat modernizálását lehetne finanszírozni – az átcímkézett források szerinte „javítanák az európai villamosenergia-hálózatot, amely a nagy gazdasági térségek közül továbbra is a legrégebbi”.
Lényeg: Európa szemünk láttára sodródik recesszióba?
Az áprilisi BMI-adatok egyelőre nem írnak le egyértelmű recessziót.
A negyedévenkénti 0,1 %-os visszaesés inkább botlás, mint összeomlás, és az IMF továbbra is 1,1 %-os növekedést jelez 2026-ra.
Az irány, a romlás gyorsasága és az inflációs háttér együtt azonban olyan képet rajzolnak ki, amelyről az európai döntéshozók azt hitték, már maguk mögött hagyták.
Ami március óta megváltozott, az az, hogy a felmérések adatai már nem egy kockázati forgatókönyvet írnak le. Hanem a jelenlegit.