A Kreml magasabb adókkal és fokozott hitelfelvétellel igyekszik pótolni az apadó olajbevételek és a lassuló gazdasági növekedés nyomán keletkezett űrt.
Az olaj- és gázexport tartotta életben Oroszország államháztartását az Ukrajna ellen indított háború alatt. Ám ahogy közeledik a teljes körű invázió negyedik évfordulója, ezek a bevételi források hirtelen olyan mélypontra estek, amire évek óta nem volt példa.
Ez az Egyesült Államok és az Európai Unió új büntetőintézkedéseinek, Donald Trump amerikai elnök Indiával szembeni vámnyomásának, valamint az orosz olajat szállító, szankciókat kijátszó tankhajó-flotta elleni egyre szigorúbb fellépésnek az eredménye.
A bevételek visszaesése arra kényszeríti Vlagyimir Putyin elnököt, hogy orosz bankoktól vegyen fel hitelt, és adóemelésekkel tartsa egyensúlyban az állami pénzügyeket, legalábbis egyelőre.
Csakhogy ezek az intézkedések tovább feszítik a háborús gazdaságot, amelyet már most is lassuló növekedés és makacs infláció terhel.
Januárban az orosz állam olaj- és gázszektorra kivetett adókból származó bevétele 393 milliárd rubelre (4,27 milliárd euróra) esett vissza, a decemberi 587 milliárdról (6,37 milliárd euró), illetve a 2025. januári 1,12 billió rubelről (12,16 milliárd euró).
Ez a legalacsonyabb szint a koronavírus-járvány óta – mondja Janis Kluge, a berlini Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet orosz gazdasággal foglalkozó szakértője.
Új szankciós megközelítés
A Kremlre gyakorolt nyomás fokozása érdekében a Trump-kormányzat november 21-től szankciókat vetett ki Oroszország két legnagyobb olajvállalatára, a Rosznyeftyire és a Lukoilra.
Ez azt jelenti, hogy bárki, aki megvásárolja vagy szállítja az olajukat, azzal kockáztatja, hogy kizárják az amerikai bankrendszerből, ami komoly kockázat bármely multinacionális cég számára.
Emellett az EU január 21-étől betiltotta az orosz nyersolajból készített üzemanyagok behozatalát is, vagyis az orosz olajat már nem lehet máshol finomítani, majd benzin vagy dízel formájában Európába szállítani.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen pénteken az orosz olajhoz kapcsolódó tengeri szállítási szolgáltatások teljes tilalmát javasolta, mondván, a szankciók eszközt adnak az EU kezébe, hogy rábírja Oroszországot a harcok leállítására.
„Nem lehetünk naivak: Oroszország csak akkor ül valódi szándékkal tárgyalóasztalhoz, ha nyomás nehezedik rá” – mondta.
Az általános tilalom, amelyet korábban Finnország és Svédország is szorgalmazott, megtiltaná az uniós cégeknek, hogy bármilyen szolgáltatást – például biztosítást, hajózást vagy kikötői hozzáférést – nyújtsanak orosz nyersolajat szállító hajóknak.
A legújabb szankciók túlmutatnak azon az olajárplafonon, amelyet a Hetek csoportjába tartozó demokráciák a Biden-kormányzat idején vezettek be.
A hordónkénti 60 dolláros (50,37 eurós) plafont a G7-országokban bejegyzett biztosítók és hajózási cégek érvényesítették. Célja az volt, hogy csökkentse Oroszország profitját, nem pedig az import betiltása, a magasabb energiaárak miatti aggodalmakra tekintettel.
Az árplafon átmenetileg valóban mérsékelte a kormány olajbevételeit, különösen azután, hogy az EU betiltotta az orosz tengeri olajszállítmányok nagy részét, ami Oroszországot arra kényszerítette, hogy Kínába és Indiába irányítsa át eladásait. Moszkva azonban „árnyékflottát” épített ki idősödő tankhajókból, amelyek a plafon hatókörén kívül működnek, és a bevételek ismét emelkedésnek indultak.
Nyomás India felé az orosz olajimport leállítására
Február 3-án Trump beleegyezett, hogy a vámokat 25 százalékról 18 százalékra csökkentse Indiával szemben, arra hivatkozva, hogy Narendra Modi indiai miniszterelnök vállalta az orosz nyersolajimport leállítását. Az Egyesült Államok múlt pénteken egy további, az orosz olaj folytatódó behozatala miatt kivetett 25 százalékos pótvámot is eltörölt.
Modi nem kommentálta a bejelentést. Randhir Jaiswal külügyi szóvivő szerint India stratégiája az energiaforrások diverzifikálásán alapul „az objektív piaci feltételeknek megfelelően”.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője közölte, hogy Moszkva figyelemmel kíséri a nyilatkozatokat, és továbbra is elkötelezett „fejlett stratégiai partnersége” mellett Újdelhivel.
Akárhogy is, az utóbbi hetekben csökkent az Oroszországból Indiába irányuló olajszállítás: a Kijevi Közgazdasági Iskola és az amerikai Energiahivatal adatai szerint az októberi napi 2 millió hordóról decemberre 1,3 millióra esett vissza. A Kpler piackutató cég ugyanakkor úgy véli, „India a közeljövőben aligha fordít teljesen hátat” az olcsó orosz energiának.
Ukrajna szövetségesei egyre gyakrabban sújtanak szankciókkal egyes árnyéktankhajókat, hogy elriasszák a vevőket az onnan származó olaj átvételétől. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és az EU által közösen listázott hajók száma így már 640-re nőtt.
Az amerikai erők lefoglaltak több, a szankciókkal sújtott venezuelai olajhoz köthető hajót, köztük egy orosz zászló alatt közlekedő tankert is, Franciaország pedig rövid időre feltartóztatott egy feltételezett árnyékflotta-hajót. Ukrán csapások érték az orosz finomítókat, csővezetékeket, exportterminálokat és tankereket.
Meredek árengedménnyel kel el az orosz olaj
A vásárlók egyre nagyobb árengedményt követelnek az orosz olajért, hogy ellensúlyozzák az amerikai szankciók megsértésének kockázatát és azt a pluszterhet, hogy olyan fizetési kerülőutakat találjanak, amelyekben a tranzakcióktól ódzkodó bankok nem vesznek részt.
Az árengedmény decemberre hordónként nagyjából 25 dollárra (21 euróra) tágult, mivel Oroszország fő exportkeveréke, az Urals ára 38 dollár (32 euró) alá süllyedt hordónként, miközben a nemzetközi referenciának számító Brent hordónkénti ára mintegy 62,50 dollár (52,48 euró) körül alakult.
Mivel az orosz olajkitermelésre kivetett adók az árhoz kötöttek, mindez közvetlenül apasztja az állami bevételeket.
„Láncreakcióról, dominóhatásról van szó” – mondta Mark Esposito, a tengeri nyersolajszállításra szakosodott vezető elemző az S&P Global Energy-nél. Szerinte az, hogy a dízel- és benzintermékeket is bevonták, „rendkívül dinamikus szankciós csomagot, egy kettős ütést” hozott létre, amely nemcsak a nyersolajáramlást, hanem az abból készült finomított termékek mozgását is érinti. „Ez egy általános üzenet: ha orosz nyersolajból származik, akkor kiesik a piacról.”
A szállítmányok átvételével szembeni vonakodás miatt szokatlanul nagy mennyiségű, mintegy 125 millió hordó olaj vesztegel a tengeren tankhajókban. Ez felnyomta az amúgy is szűkös szállítási kapacitások árát: a nagyon nagy nyersolajszállító tankerek napi fuvardíja már eléri a 125 ezer dollárt (104 965 eurót).
A lassuló növekedés feszíti az orosz költségvetést
Ehhez járul, hogy a gazdasági növekedés is megtorpant, miután a háborús kiadásokból fakadó pluszlendület elérte a határait, és a munkaerőhiány korlátot szab a vállalati bővülésnek. A gyengébb növekedés kevesebb adóbevételt jelent.
A bruttó hazai termék a harmadik negyedévben mindössze 0,1 százalékkal nőtt. Az idei évre 0,6 és 0,9 százalék közötti növekedést jeleznek előre, szemben a 2023-ban és 2024-ben mért, 4 százalékot meghaladó ütemmel.
„Úgy gondolom, a Kreml aggódik a költségvetés általános egyensúlya miatt, mert mindez egybeesik a gazdasági visszaeséssel” – mondta Kluge. „És közben a háború költségei sem csökkennek.”
A Kreml adóemeléssel és hitelfelvétellel reagál
A Kreml magasabb adókhoz és nagyobb hitelfelvételhez nyúlt, hogy betömje a zsugorodó olajbevételek és a lassuló gazdasági növekedés okozta lyukat a költségvetésben.
Az állami ellenőrzés alatt álló parlament, a Duma 20-ról 22 százalékra emelte a fogyasztói vásárlások után a pénztárnál fizetendő általános forgalmi adót, és növelte az autóimportot, a cigarettát és az alkoholt terhelő adókat is.
A kormány növelte a vele együttműködő hazai bankoktól felvett hitelek volumenét. A nemzeti vagyonalapban pedig még mindig vannak tartalékok a költségvetési lyukak betömésére.
Vagyis a Kremlnek egyelőre van pénze. Az adóemelések azonban tovább fékezhetik a növekedést, a hitelfelvétel pedig az infláció újbóli erősödésének kockázatát hordozza. Az áremelkedés ütemét a jegybank a 21 százalékos csúcsról 16 százalékos alapkamat mellett 5,6 százalékra szorította le.
„Adjunk ennek hat hónapot vagy egy évet, és mindez a háborúval kapcsolatos gondolkodásukat is befolyásolhatja” – mondta Kluge. „Nem gondolom, hogy emiatt békemegállapodásra törekednének, de lehet, hogy csökkenteni akarják majd a harcok intenzitását, a front bizonyos szakaszaira összpontosítanak, és lelassítják a háborút. Így reagálnának, ha az egész egyszerűen túl drágává válik.”