Az úgynevezett „Pelé-index” 1998 óta követi a tőzsdén jegyzett európai futballklubokat. Egy portfóliókezelő elmondja, mit árul el a közel harmincéves adat a fociüzletbe való befektetésről.
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság ezen a héten rajtolt el, és a következő egy hónapban lehetetlen lesz elkerülni a futballt: 48 válogatott, 104 mérkőzés és több milliárd néző.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szurkolók milliói számára a klubjukban való tulajdonrész megszerzése lenne az odaadás netovábbja.
Néhány tucat európai klub esetében ez tényleg lehetséges, részvényeikkel nyilvános tőzsdéken kereskednek, így bárki, akinek van értékpapírszámlája, beszállhat.
A nehezebb kérdés az, hogy vajon érdemes-e.
A Pelé-index messze alulteljesítette a globális részvénypiacot
Az Aegon Asset Management működteti a Pelé-indexet, egy könnyed hangvételű, de komoly kutatást, amely minden nyilvánosan jegyzett európai futballklub teljesítményét követi egészen 1998-ig visszamenőleg.
A brazil futballlegendáról elnevezett index egy szurkolói álmot fordít le egyszerű befektetési tesztre: ha Európa tőzsdén jegyzett klubjait befektetésként kezelte volna, hogyan járt volna vele?
A válasz nem túl hízelgő.
A 2025/26-os szezonban az index hozama mindössze 0,4% volt, miközben a globális részvények 27%-ot, az európai részvények pedig 17%-ot értek el.
Ha az összehasonlítást 1998-ig visszavezetjük, a kép még drámaibb. A Pelé-index összességében nagyjából 11%-ot veszített, miközben a globális részvények hozama ugyanebben az időszakban mintegy 678% volt.
Gyakorlati szinten ez azt jelenti, hogy az akkor futballklubok kosarába fektetett 1 000 euró ma körülbelül 892 eurót érne.
Ugyanez az 1 000 euró egy globális részvényalapban nagyjából 7 784 euróra hízott volna, vagyis majdnem a kilencszeresére.
Hogyan áll össze a Pelé-index
Az index 18 európai futballklubot tartalmaz, amelyek részvényeivel nyilvános tőzsdén kereskednek, és a tagokat piaci értékük szerint súlyozza, így a legnagyobb nevek dominálnak.
A legnagyobb súllyal, 25%-kal a Manchester United szerepel, ezt követi a Juventus és a török Fenerbahçe SK.
A mezőny kilenc bajnokságot ölel fel, a világszerte ismert kluboktól egészen azokig, amelyeket hazai városukon kívül alig ismernek.
A gigászok mellett ott van a skót Celtic FC, a portugál SL Benfica és az FC Porto, a francia Olympique Lyonnais, a német Borussia Dortmund, valamint kisebb dán klubok, például a Brøndby IF és a Silkeborg IF.
Együttes piaci értékük nagyjából 7,1 milliárd euró.
Egy ország hiánya azonban különösen szembetűnő: Spanyolország. Noha a sportág két legnagyobb klubja is itt székel, a LaLiga nincs képviselve, mivel egyetlen spanyol klub sem szerepel a tőzsdén.
Miért rossz befektetés a futball
Arra a kérdésre, hogy miért maradnak a futballrészvények tartósan el a szélesebb piacoktól, Jordy Hermanns, az Aegon Asset Management portfóliómenedzsere és befektetési stratégája nem egy-egy rossz idényt emel ki, hanem azt, ahogyan a klubok felépülnek.
Egy átlagos tőzsdei vállalat célja a részvényesi érték maximalizálása. Egy futballklub célja, hogy meccseket nyerjen, gólokat szerezzen, és lázba hozza a szurkolóit.
„Ezek a célok nemcsak különböznek egymástól, gyakran kifejezetten ütköznek is” – mondta Hermanns.
A gyakorlatban a klub legfontosabb döntéseit, az átigazolásokat, a béreket vagy a stadionberuházásokat elsősorban a trófeák hajszolása vezérli, nem pedig a pénzügyi fegyelem vagy a tőkehatékonyság.
Szerinte ez a szerkezeti ellentmondás magyarázza a hosszú távú alulteljesítést, sokkal inkább, mint bármelyik szezon vagy pechsorozat.
Felülírhatnák-e a trendet a nagyobb klubok vagy a gazdagabb bajnokságokban szereplők? Hermanns szerint még itt is kevés vigaszt nyújtanak az adatok.
Az index 18 klubot foglal magában kilenc európai bajnokságból, a világszerte ismert Manchester Unitedtől és Juventustól a kis dán Brøndby IF-ig, mégsem látszik, hogy a méret, a márka ereje vagy a földrajzi elhelyezkedés tartósan magyarázná a hozamok alakulását.
„A futball megérdemli a szívét, de a befektetési portfóliója az eszét” – mondta Hermanns az Euronewsnak.
A Juventus esete intő példa
A vizsgált időszak egyik legtanulságosabb története a Juventusé.
Amikor Cristiano Ronaldo 2018-ban a klubhoz szerződött, a részvényárfolyam rövid időre 10 euró fölé emelkedett, a mezeladások és az európai sikerek reményében.
Ma a részvények alig 2 euró alatt forognak, és az aktuális szezonban 35%-ot estek azután, hogy a klub csak a hatodik helyen végzett a Serie A-ban.
Vagyis még a futball történetének egyik legnagyobb visszhangot kiváltó átigazolása sem hozott tartós nyereséget a részvényeseknek.
Képesek lehetnek a klubok kitörni a csapdából?
Hermanns nem túl derűlátó.
Úgy véli, a mintázat megtöréséhez valódi fordulatra lenne szükség: erősebb fókuszra a hozamokon, a vezetés olyan ösztönzőire, amelyek a részvényesi érdekekhez kötődnek, valamint fenntarthatóbb egyensúlyra a pályán mutatott ambíciók és a pályán kívüli fegyelem között.
Mindeközben a szurkolók, a média és az ellenfelek felől érkező nyomás állandóan az ellenkező irányba húz.
„Ez nem pusztán ciklikus, hanem szerkezeti probléma” – mondta. A futballklubok pótolhatatlan kulturális intézmények, tette hozzá, de ritkán bizonyultak jó befektetésnek.
Közel három évtized adatai mutatnak ugyanabba az irányba: a futballklubok hűséget és rajongást váltanak ki a pályán, de a tőkepiacon csak ritkán jutalmazták a befektetőket.