Egy izraeli katonai elemző félbillió dollárra becsüli a júniusi konfrontációt követő kárrendezés költségeit.
HIRDETÉS
A 500 milliárd dollár elsőre túlzottnak is érezhető, de Dr. Moshe Elad biztonságpolitikai szakértő és nyugalmazott izraeli ezredes becslései figyelembe veszik az iráni rezsimmel szembeni létező szankciókat, a tőkemenekülést, a befektetők hiányát is, és több további tényezőt is.
Elad elmondta, hogy csak az Iránnak okozott közvetlen háborús károk több tízmilliárdot tesznek ki. A veszteségek főként az energia- és infrastrukturális szektorban keletkeztek, de az izraeli légicsapások és kibertámadások nukleáris dúsító létesítményeket, lakótornyokat, erőműveket és kulcsfontosságú üzemeket is megsemmisítettek vagy lebénítottak.
Csupán az internet kiesése mintegy félmilliárd dollár pluszköltséget jelentett a teheráni kormánynak, miként beszámítható kárnak tekinthető a biztosítási piac összeomlása is. Veszteségnek kell tekinteni a szakértő rétegben meghalt vagy az országból elmenekült embereket is.
Már a háború során elhangzottak figyelmeztetések és előrejelzések arról, hogy a csapások milyen állapotban találják Iránt és milyen következményekkel járhatnak, miközben az Izraelre mért ellencsapások a saját károk 1 százalékát sem tették ki.
Kényszerintézkedések szükségesek, mert közben erősödik az amerikai nyomás is
Teheránnak éppen erre az 500 milliárd dollárnyi külföldi befektetésre lenne szüksége az elöregedett utak, hálózatok és kikötők korszerűsítéséhez, de most "ezeknek a forrásoknak a jelentős részét az újjáépítésre kell fordítania, arra kényszerítve a kormányt, hogy elhalassza vagy visszafogja a nagyobb fejlesztési terveket" - mondja az izraeli elemző.
A 12 napos háború gyökeresen megváltoztatta Teherán prioritásait és gyengítette törekvéseit. Nemrég még hatalmas energiaüzleteket tervezett Indiával, Kínával és Oroszországgal, és törekedett 70 milliárd dollárnyi külföldi vagyona felszabadítására, de ambíciói most kényszerpályára kerültek.
Az Egyesült Államok az iráni olajexportra gyakorolt fokozott nyomás részeként kiterjedt szankciókat vetett ki Ali Khamenei vallási vezető fiának tengerészeti flottájára. Mohammad Hossein Shamkhani (a képen), több mint 50 tankert és konténerhajót irányít, amelyek iráni és orosz olajtermékek szállításában vesznek részt, és több tízmilliárd dollárnyi nyereséget termelnek - áll az amerikai pénzügyminisztérium közleményében.
Teherán kőolajexportjának döntő többsége (85–90% ) tankhajókon zajlik. Irán rendelkezik ugyan néhány regionális kőolaj- vagy gázvezetékkel (Irak és Törökország felé), de ezek volumene elenyésző a tengeri szállításhoz képest. A közúti szállítás – tartálykocsikkal – korlátozott szerepet játszik, inkább csak a határ menti tranzitforgalomban, főként Afganisztán vagy Irak irányába, de nem is mérhető a tengeri exporthoz.
Ezért ha Irán tankhajóflottája károsodik vagy blokád alá kerül, az drasztikus bevételkiesést jelentene. Mivel a gazdaság súlyosan függ az olajexportból devizabevételeitől, amelyek jelentős része Kínából, Szíriából vagy más keleti vevőktől érkezik, naponta akár többszáz millió dolláros kiesésről is szó lehet.
A Nemzeti Iráni Tanker Társaság (NITC) flottája régóta célpontja a szankcióknak, de ha még fizikai támadás, baleset vagy útvonalelzárás történik, az Irán számára stratégiai és gazdasági szinten is súlyos csapás lenne.
A nyomás növekedésével az iszlám köztársaság a regionális szövetségeseivel, például a Pakisztánnal való kapcsolatok erősítése felé halad: Maszúd Peszeskian iráni elnök vasárnap bejelentette, hogy 10 milliárd dolláros kereskedelmi volument kíván elérni az országgal, és kifejtette, hogy "Irán a legsötétebb időkben is mindig maga mellett érezhette Pakisztánt".