Spanyolország háromszor annyit költ hadseregére, és fölényben van légierőben, haditengerészetben. Marokkó viszont több katonával és rakéta-tüzérséggel rendelkezik; amerikai támogatású fegyverkezése csökkenti lemaradását. Cikkünkben összevetjük erejüket.
A Marokkói Királyi Légierő első F-16 Block 72-es gépe október 6-án hajtotta végre első repülését a dél-karolinai Greenville-ben a Lockheed Martin közlése szerint, és már zajlanak a leszállítás előtti tesztek, miután a programban volt némi késés. Ez a fegyverkezés leglátványosabb eleme, amelyet Spanyolországban nagy figyelemmel követnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
De ha a számokat nézzük, mekkora súlya van ma Marokkó haderejének a spanyolhoz képest? Spanyolország költségvetésben továbbra is messze előrébb jár, és magabiztosan uralja a tengert. Rabat viszont több katonával rendelkezik, és olyan rakéta-tüzérséggel, amellyel a spanyol hadsereg már 15 éve nem rendelkezik.
Védelmi kiadások: több mint hat az egyhez
A legmarkánsabb különbség a pénztárcában mutatkozik. A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (Sipri) legfrissebb jelentése szerint Spanyolország 2025-ben mintegy 34 287 millió eurót fordított a védelemre, ami 50 százalékkal több az előző évnél, és a katonai terhelést a GDP 2,1 százalékára emelte. Marokkó 5 645 millió eurónál állt meg, szemben a 2024-es 4 920 millióval. A növekedésnek köszönhetően továbbra is Afrika második legnagyobb katonai beruházója Algéria mögött, amely 22 660 milliót költött.
A háttérben az egyes gazdaságok mérete áll. Marokkó 2025-öt 138 668 millió eurós GDP-vel zárta a Világbank adatai szerint, miközben a spanyol gazdaság nagyjából 1,69 billió euró körül mozgott – tizenkétszer akkora.
Valóban a GDP 10%-át költi Marokkó védelemre?
Ez az egyik legtöbbet idézett adat, amely azonban nem illeszkedik a Sipri idősoraihoz. Magának az Intézetnek a számításai szerint Marokkó 2025-ös katonai kiadásai a GDP 3,54%-át tették ki. A 10% inkább egy másik mutatóra hasonlít: a védelem súlyára az állami kiadásokon belül, amelyet a Sipri 2025-re 10,28%-ra tesz.
Pénzügyi értelemben hasonló a helyzet. A marokkói 2026-os pénzügyi törvény 157 170 millió dirham, mintegy 14 700 millió euró értékű jövőbeni kiadási kötelezettséget engedélyezett a Nemzeti Védelmi Adminisztráció számára – ez egy többéves keret, amelyet gyakran úgy mutatnak be, mintha egyetlen év költése lenne. Ami ténylegesen 2026-ban kifizetésre kerül, vagyis a fizetési előirányzatok, 55 300 millió dirhamot (5 157 millió eurót) tesznek ki.
Spanyolország eközben 2025-ben elérte a GDP 2%-át, és arra törekszik, hogy 2026-ban tartóssá tegye ezt a szintet, jóllehet továbbra is az egyetlen szövetséges, amely elutasította a 2035-re kitűzött 5%-os cél vállalását.
Élő erő: több katona a szoros déli oldalán
Itt az egyensúly a másik oldalra billen. Több forrás is egybehangzóan állítja, hogy Marrokkónak 195 000 és 200 000 közötti aktív szolgálatot teljesítő katonája és mintegy 150 000 tartalékosa van. Ráadásul, Spanyolországtól eltérően, Marokkó fenntartja a 2019-ben visszaállított kötelező sorkatonai szolgálatot. Élő erőben Marokkó hadereje jócskán felülmúlja a spanyolt.
Éppen ezért érdemes fenntartásokkal kezelni a 400 000 fős létszámot, amely több médiumban vált virálissá. Az adat a Global Firepower 2026. január 21-én frissített adatlapjáról származik, amely emellett körülbelül 250 000 tartalékost is tulajdonít az afrikai országnak, ám e sorok lezárásakor ezt egyetlen más, független nyilvántartás sem támasztja alá.
A spanyol hadseregnek létszámproblémákkal kell szembenéznie. 2025. január 1-jén 116 739 katona teljesített aktív szolgálatot, ami elmarad a Katonai Pályafutásról szóló törvényben rögzített 130 000 fős jogszabályi minimumtól, és az év 832 fővel alacsonyabb létszámmal zárult. A tartalék még gyengébb: 2024 elején 3 091 önkéntes tartalékos szerepelt az állományban.
Légierő: Eurofighter az F-16 Viperrel szemben
Spanyolország több géppel repül, de hosszú távon egy fontos kérdőjel lebeg fölötte. A FlightGlobal World Air Forces 2026 című kiadványa 81 EF-18 Hornetet és 67 Eurofightert tulajdonít neki, további 45 példány megrendelés alatt áll. Az első Halcón, egy kétüléses változat, június 1-jén gördült ki a getafei üzemből, és a második szállítmány átadása 2030-ban kezdődik.
A gond a következő lépésnél jelentkezik. Spanyolország 2025 augusztusában félretette az F-35-ös beszerzését, hogy európai gépet vásároljon, majd 2026 júniusában szétzilálódott Francia és Németország között az a program, amelyben bízott, az FCAS vadászgép fejlesztése. Párizs saját gépét ezentúl önállóan fogja kifejleszteni.
Marokkó egészen más utat választott. Washington 2019-ben jóváhagyta 25 F-16 Block 72-es vadászgép eladását mintegy 3 380 millió euró értékben, amelyhez 23 korszerűsítési készlet társul a már szolgálatban lévő F-16-osok modernizálására.
És mi a helyzet az F-35-össel? Vannak jelei előrehaladott tárgyalásoknak, de az ügylet továbbra is csak lehetőségként létezik, és végleges jóváhagyást igényelne az amerikai kormányzattól és a Kongresszustól. Szaklapok körülbelül 32 gépről írnak, nagyjából 13 500 millió euró értékben, 45 évre elosztva, a karbantartással együtt – hivatalos megerősítés nélkül.
Helikopterekből Rabat már megkapta a megrendelt 24 AH-64E Apache közül 12-t, a többi fokozatosan, 2026 és 2027 között érkezik. Spanyolország modernizálja 18 Tigre helikopterét az MKIII szabványra. Marokkó emellett befejezte az izraeli Barak MX rendszer átvételét is, három üteggel és a SIPRI adatbázisa szerint 225 elfogó rakétával, amelyek hatótávolsága legfeljebb 70 kilométer.
Szárazföldi erők: itt szorít Rabat
A szárazföldön közelíti meg leginkább Marokkó hadereje a spanyolt. Rabat amerikai M1A2 Abrams harckocsikat üzemeltet, és bár az átláthatóság hiánya miatt pontos számlálás nem lehetséges, nagyjából 200 működő egységre és további 150 megrendelt példányra becsülik a flottát. Spanyolország 220 Leopardo 2E és mintegy ötven 2A4 harckocsival rendelkezik, és tervezi azok 2A8 szabványra történő korszerűsítését.
A legszembetűnőbb aszimmetria a rakéta-sorozatvetőknél mutatkozik. A Global Firepower Marokkónak 185 ilyen rendszert tulajdonít, Spanyolországnak viszont egyet sem; a szárazföldi hadsereg e képességét 2011-ben veszítette el a Teruel rendszer kivonásával. Marokkó ezzel szemben kínai rendszereket kombinál a már hadrendben álló izraeli PULS-szal, és várja az amerikai HIMARS érkezését, amelyből Washington 18 indítószerkezet eladását hagyta jóvá.
Paradox helyzet alakult ki. A spanyol Silam program éppen a PULS rendszerre épült volna, ám a szerződést a kormány által elrendelt izraeli katonai technológiai embargó miatt felbontották; 2025. december 30-án az Escribano és a Rheinmetall Expal hazai alternatívát mutatott be a védelmi tárcának. Eközben a marokkói hadsereg már átveszi a belföldön összeszerelt 8x8 WhAP páncélozott járműveket.
A tengeren óriási a különbség
A haditengerészet jelenti Spanyolország számára a nagy védelmi tartalékot. Gerincét az Álvaro de Bazán osztályba tartozó öt F-100-as fregatt alkotja, míg Rabatnak zászlóshajóként egyetlen FREMM fregattja van. Ehhez járul a Juan Carlos I nevű LHD, amely kvázi repülőgéphordozóként szolgál, és a Galicia osztály két partraszálló hajója.
A víz alatt gyakorlatilag nincs összehasonlítási alap, mivel a tengeralattjáró-képesség Marokkó egyik történelmi hiányossága. Az S-81 Isaac Peral 2023 novembere óta áll szolgálatban, az S-82 Narciso Monturiol pedig a nyár óta végzi kikötői és tengeri próbáit, átadását az év utolsó negyedévére tervezik; ez lesz az első olyan egység, amely gyárilag kap levegőtől független meghajtást. A felszínen az F-111 Bonifaz fregatt, az új sorozat első hajója 2028-ban kerül a flottához.
Washington szerepe Marokkó haderejének erősítésében
2026-ban a beszerzések mögötti politikai támogatás változott meg érdemben. Marokkó és az Egyesült Államok a Pentagonban írta alá a 2026–2036-ra szóló katonai együttműködési menetrendet, és februárra a Királyi Fegyveres Erők már kipróbálták a Link-16 taktikai kommunikációs rendszert, amely eddig kizárólag a NATO-tagok számára volt fenntartva.
Az amerikai szenátus ennél is tovább ment: a védelmi törvény egyik záradéka arra utasítja a Pentagont, hogy 180 napon belül dolgozzon ki egy tízéves tervet, amely Marokkót Afrika legütőképesebb amerikai katonai partnerévé teszi. Az Egyesült Államok már most a marokkói fegyverimportok mintegy 60%-át adja.
Rabat emellett belföldi gyártásra törekszik. A kormány tíz védelmi ipari projektet hagyott jóvá mintegy 231 millió eurónyi beruházással, és egy szándéknyilatkozat értelmében az országban fejlesztenének ki egy Irifi nevű, nagy hatótávolságú autonóm csapásmérő rendszert, amelynek bejelentett hatósugara mintegy 2 000 kilométer.
Spanyolország más erősségekre támaszkodik. Ipari bázisa a kevés olyan ország közé emeli, amely képes saját hagyományos támadó tengeralattjárókat tervezni és építeni, és tagja a NATO-nak, jóllehet a washingtoni szerződés 6. cikke által meghatározott földrajzi hatály kifejezetten nem terjed ki Ceutára és Melillára.
Amit a rangsorok nem mérnek
A 2026-os Global Firepower rangsorban Spanyolország a 145 ország közül a 18. helyen áll, Marokkó hadereje pedig az 56. Ez a lista a leggyakrabban idézett, ám nem tesz közzé ellenőrizhető módszertant, és maga is elismeri, hogy a CIA World Factbookra és meg nem nevezett forrásokra támaszkodik.
A tendencia mindenesetre emelkedő. Marokkó hadereje a 2025-ös kiadásban még az 59., a 2024-esben pedig a 61. helyen állt. A rangsor a szállítások ütemét sem követi pontosan: Spanyolországnak zéró légi utántöltő gépet tulajdonít, miközben a légierő idén veszi át harmadik A330 MRTT-jét.
A két ország közötti valódi feszültség ráadásul nem a vadászgépek vagy a páncélosok miatt robbant ki. Július végén a Ceutába érkező migránsokból tömeges belépés alakult ki tengeren és a határgáton keresztül, ami a 2021 óta legsúlyosabb válságot jelentette a két állam viszonyában.
A következő adat, amelyet Madridban nagyítóval fognak vizsgálni, hamarosan megérkezik. VI. Mohamed szombaton Rabatban elnökölt azon a Minisztertanácson, amely jóváhagyta a 2027-es költségvetés fő irányait, és a védelmi fejezet nagysága akkor válik ismertté, amikor a tervezet a parlament elé kerül.