Noha Európa egyre több pénzt áldoz Ukrajna védelmére, az amerikai hírszerzést és technológiát nem tudja kiváltani vagy helyettesíteni. Ezért Trump és Zelenszkij újabb konfliktusai - a korábbi kibékülések ellenére is - közvetlen veszélyt jelenthetnek Kijev hadviselési képességeire.
Címlapképünk alig egy hónapja készült, amikor a két elnök találkozóján még nyoma sem volt egy közelgő újabb csattanásnak kettejük között.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Most az amerikai elnök az orosz olajfinomítók elleni ukrán támadásokat is felelőssé teszi a magas hazai és globális üzemanyagárakért, az ukrán államfő viszont nem akar lemondani ezekről a csapásokról, miközben Oroszország tovább támadja országa energetikai infrastruktúráját.
Trump október 9-én jelentette be, hogy megállapodott Vlagyimir Putyinnal az orosz üzemanyagokat sújtó szankciók átmeneti feloldásáról és orosz dízel vásárlásáról. Zelenszkij szerint ez újabb bevételhez juttatja Moszkvát a háború folytatásához. Az amerikai elnök közben olyan energetikai tűzszünetről beszélt, amelynek részleteit az ukrán fél a bejelentéskor még nem ismerte.
Kijev később az orosz támadások folytatódására hivatkozva közölte, hogy újra csapásokat mér a finomítókra.
Az összecsapásnak amerikai belpolitikai tétje is van
A november eleji időközi választás előtt a drága üzemanyag a republikánusok esélyeit rontja. A Reuters által idézett szakértők ugyanakkor az energiaárak emelkedésének fő okát sokkal inkább az iráni háborúban és a Hormuzi-szoros forgalmának súlyos zavaraiban látják. Az ukrán finomítótámadásokra helyezett hangsúly így politikai felelősségáthárítást is szolgálhat, azaz elterelheti a figyelmet az iráni fiaskóról, de nem nagy mértékben.
Az orosz dízelalkutól aligha várható érdemi árcsökkenés. A Reuters piaci kommentárja szerint a megállapodásban szereplő mennyiség hozzávetőleg fél nap globális dízelfelhasználásának felel meg, így a választásokig hátralévő hetekben várhatóan nem hoz számottevő könnyebbséget az amerikai kutakon. Az alku politikai jelentősége ezért jóval nagyobb lehet a fogyasztók számára érzékelhető gazdasági hasznánál.
A kamerák előtt szakadt el a cérna
A két vezető legemlékezetesebb összecsapása 2025. február 28-án, amikor Zelenszkij látogatása zajlott Trump második elnöki ciklusa első hetében. Az emlékezetes és botrányos találkozó eredetileg az amerikai–ukrán ásványkincs-megállapodás aláírását készítette volna elő, de a sajtó jelenlétében nyílt veszekedésbe fordult.
Zelenszkij azt kérdőjelezte meg, hogy az oroszokkal folytatott diplomácia önmagában megvédheti-e Ukrajnát. JD Vance alelnök tiszteletlenséggel vádolta, és a köszönetnyilvánítást kérte számon rajta, Trump pedig azzal támadta, hogy milliók életével és egy harmadik világháborúval játszik. A látogatás idő előtt véget ért, a megállapodást pedig nem írták alá.
A diplomáciai botrányt kézzelfogható nyomásgyakorlás követte: Washington felfüggesztette a katonai segítséget és a hírszerzési információk megosztását. Enyhe fordulat március 11-én, a szaúd-arábiai Dzsiddában tartott tárgyalásokon következett be. Ukrajna elfogadta egy harmincnapos tűzszünet amerikai javaslatát, Washington pedig bejelentette a támogatás helyreállítását. A tűzszünet tartós megvalósulásához azonban Oroszország beleegyezése is kellett volna, amit nem sikerült megszerezni.
Ez a válság már mutatta a kapcsolat működését: a személyes összecsapás után a háttérben tovább folytak az egyeztetések, és létrejött egy gyakorlati kompromisszum. Az alapvető nézetkülönbség azonban megmaradt arról, milyen feltételekkel lehet tartós békét kötni.
A vatikáni közeledés és az ásványkincsalku
A személyes viszony rendezésének látványos pillanata volt a 2025. április 26-i vatikáni találkozó. Ferenc pápa temetése előtt Trump és Zelenszkij négyszemközt beszélt a Szent Péter-bazilikában. A februári veszekedés óta ekkor találkoztak először újra személyesen. A Fehér Ház eredményesnek nevezte az egyeztetést, Trump pedig utána Putyinnal szemben is keményebb hangot ütött meg.
Április 30-án megszületett az amerikai–ukrán újjáépítési befektetési alapról szóló megállapodás is. Az alku amerikai gazdasági érdekeltséget teremtett Ukrajna ásványkincseinek kiaknázásában és újjáépítésében, miközben az ország megtartotta természeti erőforrásai feletti rendelkezését. A korábbi amerikai segítséget nem alakították visszafizetendő ukrán adóssággá, de a szerződés közvetlen katonai biztonsági garanciát sem adott.
Kijev számára az egyezség politikai értéke abban állt, hogy az amerikai jelenlétet üzleti érdekekkel is megerősíthette. Ugyanakkor önmagában ez nem biztosíthatta, hogy Washington egy következő konfliktusban is változatlanul támogatja Ukrajnát.
Európa közvetítőként is odaállt Zelenszkij mellé
Az európai vezetők fokozatosan diplomáciai védőhálót is építettek az ukrán elnök köré. Ennek különösen látványos megnyilvánulása volt a 2025. augusztus 18-i washingtoni találkozó, amelyre Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Finnország vezetői, valamint az Európai Bizottság és a NATO első embere is elkísérte Zelenszkijt.
A találkozót az a félelem előzte meg, hogy Trump Kijevre próbálhat ráerőltetni egy Moszkvának kedvező rendezést. Az európai jelenlét ezt a kockázatot igyekezett csökkenteni, és az egyeztetés ezúttal udvarias légkörben zajlott. Trump arról beszélt, hogy az Egyesült Államok segítene Európának Ukrajna biztonságának garantálásában egy békemegállapodás részeként. A vállalás gyakorlati tartalmáról azonban számos kérdés nyitva maradt. Az európai vezetők elégedetten jöttek haza Washingtonból, mert sikerült a legrosszabbat elkerülni, ami az USA kiszállása lett volna Ukrajna védelméből.
A veszély pénzre váltották át: az amerikai fegyvert egyre inkább Európa fizeti
A politikai közvetítés mellett a finanszírozásban is új munkamegosztás alakult ki. A NATO PURL nevű mechanizmusa lehetővé teszi, hogy a szövetségesek és partnereik amerikai fegyvereket és lőszereket vásároljanak Ukrajnának úgy, hogy Washington szállítóként vesz részt, a számlát pedig más országok állják.
Ez részleges kompromisszumot kínált Trump és az európai szövetségesek között: Ukrajna tovább kaphat amerikai haditechnikát, miközben annak költsége kevésbé terheli az amerikai költségvetést. Mark Rutte NATO-főtitkár szeptember 8-án közölte, hogy a szövetségesek az előző évben több mint tízmilliárd dollárt különítettek el Ukrajna számára a PURL és az amerikai kormányközi fegyverértékesítés keretében. Ebben 3,5 milliárd dollárnyi uniós hitelforrás is szerepelt.
Az európai szerepvállalás fokozatosan szélesedett, és az Unió 90 milliárd eurós hitelről állapodott meg Ukrajna 2026-os és 2027-es szükségleteinek jelentős részére. Már most felmerült azonban további finanszírozás szükségessége is. Kristen Michal észt miniszterelnök a Reutersnek arról beszélt, hogy az uniónak valószínűleg újabb hitelt kell biztosítania a következő év hiányának fedezésére. A kulcsfontosságú Németországban nem garantált az európai támogatás folytonossága. Alice Weidel, a szélsőjobboldali AfD társelnöke az Economistnak adott interjújában Ukrajna támogatásának leállítása mellett érvelt: szerinte helytelen tovább finanszírozni egy általa már elveszítettnek tekintett háborút, amire országa már 100 milliárd eurót költött el. Ugyancsak kérdéses, hogy Franciaországban, a Nemzeti Front elnökválasztási sikere esetén milyen új Ukrajna-stratégia születhet.
Több pénzzel sem lehet minden amerikai képességet kiváltani
A mostani válság az új munkamegosztás korlátait mutatja meg. Az európai államok kifizethetik az amerikai fegyvereket, de ettől még Washington dönt az amerikai hírszerzési adatok átadásáról és egyes kulcsfontosságú szolgáltatások hozzáféréséről. Az ukrán hadsereg által használt Starshield műholdas rendszer fennakadása ezért az egész támogatási kapcsolat sebezhetőségére figyelmeztetett. A Reuters forrásai szerint a korlátozást a Fehér Házból kezdeményezték; a szolgáltatást később részben helyreállították.
A hírszerzési együttműködés állapotáról eközben eltérő nyilatkozatok hangzottak el. Trump szerint az információmegosztás folytatódik, Zelenszkij viszont amerikai figyelmeztetésekről beszélt, amelyek annak csökkentését vagy leállítását helyezték kilátásba. A teljes megszakítást ezért nem lehet kész tényként kezelni, de már a bizonytalanság is nehezíti az ukrán katonai tervezést.
A korábbi kibékülések alapján most is elkerülhető a tartós szakítás. Kijev a nyilvános bírálatok mellett továbbra is tárgyalni akar Trump küldötteivel, Európa pedig egyre nagyobb összegekkel igyekszik fenntartani Ukrajna ellenállását. A megoldatlan kérdés az, hogy ez a pénzügyi szerepvállalás elegendő politikai befolyást is ad-e ahhoz, hogy egy újabb washingtoni fordulat ne veszélyeztesse az ukrán védelmet.