Human Rights Watch-alelnök: „Ez a kormány nyitott az együttműködésre, de a puding próbája az evés”

Federico Borello, a Human Rights Watch elnökhelyettese és programigazgatója Budapestre látogatott, hogy közvetlen kapcsolatot alakítson ki a 2026 áprilisában felállt új magyar kormánnyal. A látogatás egyúttal fordulatot is jelez, mivel az előző Fidesz-kormányoknak kifejezetten feszült viszonyuk volt a nemzetközi emberi jogvédő szervezetekkel, és elzárkóztak a hasonló jellegű hivatalos egyeztetésektől.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Shenouda Nóra, Euronews:

–Ha visszatekintünk az elmúlt hat hónapra, véleménye szerint milyen mértékben sikerült az új magyar kormánynak helyreállítania a jogállamiságot? Mely intézkedéseket tartja érdemi előrelépésnek és vannak-e olyan döntések, amelyek aggodalomra adhatnak okot?

Federico Borello, a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogvédő szervezet elnökhelyettese és programigazgatója:

– Kétségtelen, hogy változás történt – jelentős változás az előző kormány gyakorlatához képest. A jogállamiság területén a magyar kormány határozott lépéseket tesz, hiszen – mint tudjuk – ennek állapota 16 éven át folyamatosan romlott, és számos intézmény függetlensége megkérdőjeleződött. A kormány gyorsan lépett az első szakaszban a bíróságok és a média függetlenségének helyreállítása terén – márpedig ez két rendkívül fontos terület. Ezt mindenképpen biztatónak tartjuk. Ami az aggodalomra okot adó kérdéseket illeti: kormányváltáskor – különösen egy ilyen jelentős, 16 év után bekövetkező váltásnál – természetes, hogy személycserék történnek az intézményekben. Fontos azonban, hogy minden változtatás és kinevezés a jogállamiság elveinek megfelelően, világos és átlátható kritériumok alapján történjen.

–Hogyan értékeli az itteni tisztségviselőkkel folytatott megbeszéléseit? Lát-e arra lehetőséget, hogy a hatóságok mostantól jobban együttműködjenek a Human Rights Watch szervezettel?

– Igen, mindenképpen. Hosszú évek óta nem volt ilyen magas szintű látogatásunk itt, mivel az előző kormány részéről nem volt erre nyitottság. Őket valójában nem érdekelte, hogy emberi jogi kérdésekről párbeszédet folytassanak a Human Rights Watch-csal vagy más szervezetekkel. Ez a kormány nyitott az együttműködésre, érdeklődést mutat, fogadott minket, és meghallgatta az aggályainkat; kifejezték, hogy érdekeltnek tartják magukat a párbeszédben – de persze a puding próbája az evés. Lássuk meg, mit hoznak a következő hónapok! Budapesten van egy vezető kutatónk, aki rendszeres kapcsolatot tud tartani a kormánnyal. A lényeg pedig nem csupán az, hogy a kormány párbeszédet folytasson a Human Rights Watch-csal vagy más szervezetekkel, hanem az, hogy ténylegesen előmozdítsák azokat a reformokat, amelyek szükségesek az emberi jogok tiszteletben tartásához minden magyar állampolgár számára.

–Milyen reformokra gondol? Úgy tudom, aggályaik vannak például az LMBT-jogokat érintő jogszabályokkal, illetve a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban.

– Igen. Ami az LMBT-jogokat illeti, tapasztaltunk némi előrelépést. A gyermekvédelmi törvény bizonyos, korábban rendkívül problémásnak ítélt rendelkezésein változtattak, és megtartották a Pride-felvonulásokat is. Ugyanakkor két kérdés továbbra is aggályos. Az egyik a Pride-demonstrációk: ezek jelenleg csak azért valósulhatnak meg, mert a kormány úgy döntött, hogy engedélyezi őket, nem pedig azért, mert törvény garantálná a megtartásukat. Ezen fontos lenne változtatni. A másik probléma, hogy a nemi identitás jogi elismerése (gender) terén semmilyen előrelépés nem történt – pedig ez kulcsfontosságú kérdés –, és egyelőre semmi jelét nem látjuk annak, hogy a kormány nyitott lenne a rendezésére. Tehát az LMBT-jogok területe aggodalomra ad okot. Szintén aggályos a migráció kérdésköre; talán ez az a terület, ahol egyáltalán nem, vagy a legkevésbé történt előrelépés – különösen a migráció és a menedékkérés fogalmainak érdemi megkülönböztetése terén. A menedékjog az erőszak és üldöztetés elől menekülők védelmét szolgálja, amelyet nemzetközi egyezmények is garantálnak, biztosítása pedig a magyar kormány kötelezettsége. Magyarországon pedig nincs mód azoknak a védelmére, akik valóban menedéket keresnek itt.

–Magyar Péter a hét végén tett közzé egy bejegyzést a Facebook-oldalán, amelyben kifejtette, hogy úgymond a Franciaországban zajló rombolást és erőszakot látva, talán már mindenki számára érthető, hogy Magyarország miért képviseli a lehető legszigorúbb fellépést a migráció kapcsán. Ön szerint indokolt a migráció fogalmát összemosni a jelenleg ott zajló vandalizmussal?

– Ez egy nagyon szerencsétlen megjegyzés, bárcsak ne tette volna a miniszterelnök! Egyrészt azért, mert semmi sem bizonyítja, hogy a Franciaországban történteket – a súlyos erőszakot és rongálást – migránsok vagy menekültek okozták volna. Tehát egy súlyos problémát összekapcsolni egy konkrét közösséggel... bárcsak ne fogalmazott volna így! Ez rossz üzenetet közvetít a magyar emberek és a magyar kormány partnerei felé.

–Ott van továbbá a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet meghosszabbításának kérdése is...

– Ez egy másik probléma, amelyet szóba hoztunk. Azt a választ kaptuk, hogy azért hosszabbították meg az év végéig ezt a válsághelyzetet, mert még vizsgálják azokat a jogszabályokat, amelyek összhangban lennének az európai normákkal. Ám a jogszabályokon való munka idejére egyáltalán nem szükséges fenntartani a válsághelyzetet. Megtehették volna – sőt, meg is kellett volna tenniük –, hogy megszüntetik azt, és inkább olyan reformokon dolgoznak, amelyek tiszteletben tartják az Európai Bíróság ítéleteit és az európai jogszabályokat. Azt állítják, hogy ezeket a reformokat novemberben és decemberben meg lehet majd vizsgálni, hogy valóban teljesítik-e a kötelezettségeket.

– A világ más részein mindeközben súlyos konfliktusok sora zajlik. Az egyik legborzalmasabb humanitárius szempontból a szudáni konfliktus - ez a probléma háttérbe szorul a nemzetközi napirenden, mivel jelenleg olyan sürgető ügyekkel foglalkoznak a világ vezetői, mint a Hormuzi-szorost érő támadások, a Gázai övezeti válság vagy az Ukrajna területén dúló háború. Ön szerint tesz-e eleget a nemzetközi közösség a Szudánban zajló szörnyű atrocitások megakadályozása érdekében, és lát-e okot az optimizmusra e téren?

– Egy nagyon érzékeny pontra tapintott rá; a válságok közül, amelyekre nem érkezett megfelelő válasz, Szudán áll az élen. Mi, a Human Rights Watchnál évek óta kongatjuk a vészharangot, és arra kértük az ENSZ-főtitkárt, hozzon létre egy, a civilek védelmét szolgáló missziót Szudánban. Ám süket fülekre találtunk. Semmilyen lépés nem történt. Van egy olyan kormány, amely szítja ezeket a bombázásokat. Az Egyesült Arab Emírségekről van szó, amely támogatja a Gyorsreagálású Erőket (RSF). (Az Egyesült Arab Emírségek (UAE) bizonyítottan és rendszerszinten támogatja pénzzel, fegyverekkel és logisztikával a szudáni Gyorsreagálású Erőket (RSF). Bár Abu-Dzabi hivatalosan következetesen tagadja a vádakat, az ENSZ szakértői jelentései, a Human Rights Watch és független oknyomozó csoportok részletes bizonyítékokat tártak fel a támogatás működéséről - a szerk.)

Nemrég részt vettünk egy ENSZ-ülésen – ahol ügyvezető igazgatónk is jelen volt –, amelyen mindenki arról beszélt, milyen szörnyű a helyzet, és hogy a regionális szereplőknek konstruktív szerepet kellene vállalniuk. De senki sem említette az "elefántot a szobában". Mi viszont megtettük. Azt mondtuk: ha előrelépést akarunk elérni ebben a válságban, szankcionálni kell azokat az egyéneket, akik részt vesznek az erőszak támogatásában, és létre kell hozni egy, a civilek védelmét szolgáló mechanizmust. Sajnos – ahogy Ön is említette – annyi más sürgető ügy verseng a figyelemért, hogy ez lecsúszott az ENSZ, a tagállamok és a Biztonsági Tanács napirendjéről. Így az erőszak folytatódik, a finanszírozás pedig tovább áramlik.

– Az emberek többnyire nem is tudnak róla, milyen szörnyűségek zajlanak Szudánban, mondhatni, hogy ez egy „elfeledett válság”. Ön szerint tehát az ENSZ tehetetlen ebben a kérdésben?

– Úgy fogalmaznék: szándékosan választja a tehetetlenséget. Határozottabban is felléphetne; persze a tagállamok erre mondhatnának nemet, de akkor a felelősség már egyértelműen őket terhelné. Ők jelennének meg úgy, mint akik gátolják a szükséges lépéseket. Ha az ENSZ nem javasol semmilyen lépést, és nem mozdul előre, akkor bizony tehetetlenné válik. Pedig nemzetközi közösségként sokkal többet is tehetnénk.

Az Egyesült Arab Emírségeknek számos országgal vannak kapcsolatai világszerte; ezek a kormányok nyomást gyakorolhatnának szövetségesükre, hogy hagyja abba a beavatkozást. Ez hatalmas előrelépést jelentene, hiszen az egyik legkegyetlenebb fegyveres erőről (RSF) van szó, amely az elmúlt évtizedben Afrikában tevékenykedett.

Nagyon erős csapatunk dolgozik Szudánban. Sokat publikálunk, és igyekszünk eljutni az Európai Unióhoz, az ENSZ-hez, illetve Genfbe is. Sajnos azonban a válaszreakciók nem voltak megfelelőek.

– És mi a helyzet a gázai tűzszünettel? Ön szerint megfelelően betartják?

– Nem. Ezt a magyar kormánnyal is megvitattuk, felhívtuk rá a figyelmüket, mert úgy véljük, cselekvésre van szükség. A gázai tűzszünet óta legalább 1400 ember vesztette életét – többségükben civilek, akiket az izraeli erők öltek meg –, és katonai műveletek is zajlanak. A „sárga vonalak” folyamatosan eltolódnak. A humanitárius segélyek bejutását súlyosan korlátozzák, a gázai lakosság egészségügyi helyzete pedig katasztrofális. Eközben Ciszjordániában nap mint nap zajlanak kitelepítések, a telepesek erőszakos cselekményei pedig példátlan mértéket öltöttek. Dél-Libanonban számos falu teljesen megsemmisült, a terület földig rombolva. A helyzet tehát továbbra is válságos; arra ösztönöztük a magyar kormányt, hogy az EU keretein belül lépjen fel határozottan.

A fellépés pedig fegyverembargót jelentene. Magyarország ugyan nem ad el fegyvereket Izraelnek, de más európai országok igen – például Németország vagy Olaszország. Emellett ott van a telepekkel folytatott kereskedelem kérdése is: a Nemzetközi Bíróság döntése értelmében ezek a telepek illegálisak, és semmilyen együttműködést nem szabadna folytatni velük. Az EU mégis folytatja a kereskedelmet. Meg kellene szüntetni Izrael számára a kedvezményes kereskedelmi feltételeket. Ráadásul egy olyan országnak, amely az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértője, nem lenne szabad különleges megállapodásokból profitálnia az Európai Unióval és annak értékközösségével. Szóval valójában rengeteg mindent lehetne tenni, ha meglenne hozzá a politikai akarat.

- Vajon Magyarországnak kellene fellépnie, vagy az egész tömbnek közösen?

– A tömbnek, nem pusztán Magyarországnak. Az új kormány révén ugyanakkor a hazája most fontos szereplővé vált az EU-ban; mindenki rá figyel. Szóval nem arról van szó, hogy Magyarországnak egyedül kellene ezt véghezvinnie, de jelezheti támogatását a kezdeményezések iránt, és ösztönözheti a többi kormányt is, hogy tegyenek ugyanígy.

- Azt, hogy az ország tagja maradt a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC), előremutatóként értékeli?

- Erről beszéltünk is a kormánnyal, és elismerésünket fejeztük ki, amiért ez az első döntéseik közé tartozott. Úgy tudom, két napjuk maradt addig, amíg a kivonulás hatályba lépett volna. Rendkívül határozott üzenet volt. Arra is ösztönöztük a magyar kormányt, hogy az Egyesült Államok által a Nemzetközi Büntetőbíróság ellen bevezetett szankciók, valamint azon nyomás fényében, amelyet a magyar kormányra gyakorolnak, lépjenek tovább.

Szorgalmazzuk az úgynevezett „blokkoló rendelet” (blocking statute) életbe léptetését. Ez egy olyan jogszabály, amely lényegében kimondja az összes európai vállalat számára, hogy az EU-ban nem alkalmazhatók olyan szankciók, amelyeket egy másik kormány fogadott el. (Az Amerikai Egyesült Államoknak van egy olyan egyedi jogi gyakorlata, hogy úgynevezett másodlagos szankciókat vet ki, ami azt jelenti, hogy ha az USA szankcionál egy országot (pl. Kubát vagy Iránt), akkor nemcsak az amerikai cégeknek tiltja meg a velük való üzletelést, hanem bárki másnak a világon. - a szerk.) Ezt eredetileg az Oroszországgal szembeni megszorító intézkedések miatt hozták létre, most pedig az amerikai szankciók esetében kellene alkalmazni. Az EU azonban még mindig vonakodik; egyelőre nem lépnek. Ez egzisztenciális próbatétel a bíróság (ICC) számára is. Ha nem történik határozott fellépés, előfordulhat, hogy a tesület nem éli túl ezt a helyzetet.