Ausztriát, és Európa több területét is Németországhoz sorolta az AfD ifjúsági szervezetének egyik vezetője. A Sopront is érintő térkép magyar kormánypárt tiltakozását is kiváltotta.
Európa több országának határait is átrajzolta az a „Nagy-Németország”-térkép, amelyet a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért, az AfD ifjúsági szervezetének egyik vezetőségi tagja osztott meg a közösségi médiában. A politikust a német lapok Luca Maurice Straufként azonosítják; az interneten a Helmut Strauf nevet használta. A Generation Deutschland országos elnökségéhez tartozott, tisztségéről azóta lemondott.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A bejegyzés október 3-án, a német újraegyesítés ünnepén jelent meg. Strauf arról írt, hogy a német egység az egész német nép egyetlen államban történő egyesítését jelenti, az 1990-es újraegyesítést pedig az ehhez vezető út egyik közbülső győzelmeként jellemezte. Később törölte a posztot, és azzal magyarázta, hogy Németország és Ausztria közös történelmére kívánt utalni. Az AfD országos vezetése elhatárolódott a bejegyzéstől, történelmi térképfantáziának minősítve azt. A térkép ezért nem tekinthető a párt hivatalosan elfogadott területi programjának. Azért sem, mert egybeesik azzal a náci ideológiával, hogy az a terület, ahol németek élnek, az német.
„Sopron Magyarország. Pont.”
Magyarországon Hallerné Nagy Anikó, Sopron és térsége tiszás országgyűlési képviselője, az Országgyűlés alelnöke reagált az ügyre. „Sopron Magyarország. Pont.” – írta közösségi oldalán. A politikus a huszadik század pusztító tapasztalataira hivatkozva figyelmeztetett a szomszédos országok területeit újraosztó elképzelések veszélyére.
Hallerné a magyar pártpolitikai kapcsolatokat is szóvá tette: a Mi Hazánk európai parlamenti frakciótársaként, a Fidesz politikai szövetségeseként említette az AfD-t, és elhatárolódást sürgetett a két párttól. Sopron 1921-es népszavazására utalva azt hangsúlyozta, hogy a város akkor a hűség városa lett, és ma is az.
A Magyarországot érintő részen a térkép Sopront és környékét is német területként ábrázolja. A lap további dunántúli, egykor és részben ma is svábok lakta területek megjelölését is felvetette, ezek pontos kiterjedését azonban maga is bizonytalanul értelmezte.
Sopronban egyszer már eldöntötték
A politikusnő, aki egyben Sopron és környékének országgyűlési képviselője is, a közösségi médiában közölte, hogy "Felháborító, amit ma olvastam: az AfD egyik vezetője olyan térképet tett közzé, amelyen Sopron is Németországhoz tartozik. Ugyanaz az AfD, amelyet a Mi Hazánk európai parlamenti frakció társként, a Fidesz pedig politikai szövetségesként kezel. Ez nem egy rossz vicc. A 20. század története megmutatta, hová vezet az ilyesfajta térképrajzolgatás és a szomszédok iránti gyanakvás. A harmincas években is térképekkel és 'történelmi igazságtétellel' kezdődött, és Európa végül romokban hevert. Ezt nem szabad elfelejteni, és nem szabad legyinteni rá.
A nyugat-magyarországi Sopron esetében különösen erős történelmi visszhangja van az ügynek. Az első világháborút lezáró békerendezés a terület és az egész ország hatalmas részeiből Ausztriának is juttatott, ebből alakult ki Burgenland. Sopron és nyolc környező település hovatartozásáról azonban végül népszavazást tartottak 1921. december 14–16-án. A választás Magyarország és Ausztria között zajlott, Németország nem szerepelt a lehetőségek között.
Az érvényes szavazatok mintegy 65 százalékát Magyarország kapta: 15 334-en a maradásra, 8227-en az Ausztriához csatlakozásra voksoltak. Sopronban több mint 72 százalék támogatta Magyarországot, miközben több környező faluban Ausztria mellett alakult ki többség. Az összesített eredmény alapján az egész népszavazási terület Magyarország része maradt.
A történet egyik fontos tanulsága, hogy a nyelv és az állami hovatartozás nem feltétlenül esik egybe. Sopron jelentős német anyanyelvű lakossága mellett is a Magyarországhoz tartozás kapott többséget. A város a népszavazás emlékére nyerte el a Civitas fidelissima, vagyis a leghűségesebb város címet. Egy település német neve, német kulturális öröksége vagy lakóinak anyanyelve önmagában nem dönti el, melyik országhoz kell tartoznia.
Ausztria, Svájc és Franciaország is érintett
A közzétett térkép messze túllépett a magyar határvidéken. A beszámolók szerint Ausztriát és Luxemburgot egészében, Svájc jelentős részét pedig szintén a kibővített Németországhoz sorolta. A vízió Franciaország, Olaszország, Belgium és Lengyelország területeit is érintette.
A svájci Watson részletesebb ismertetése a német nyelvű Svájcot, Elzászt és Lotaringiát, valamint az olaszországi Dél-Tirolt is felsorolta, továbbá lengyelországi, szlovákiai és romániai területeket említett. Az elképzelés így mai német nyelvterületeket és egykor németek lakta vidékeket is egyetlen államhoz rendelne.
Ez a gondolatmenet összemossa a kulturális közösséget az állami hovatartozással. A svájci németek németül beszélnek, de ebből nem következik, hogy Németországhoz kívánnának tartozni. Ugyanez igaz az osztrákokra vagy a dél-tiroli német nyelvű lakosságra: a közös nyelv önmagában nem jelent közös államot, és nem ad jogcímet egy másik ország területének megszerzésére.
Az Anschluss tilalma ma is hatályos
Ausztria Németországhoz csatolásának különösen súlyos történelmi előzménye van. A német csapatok 1938. március 12-én vonultak be Ausztriába, majd a náci rendszer felszámolta az ország önállóságát. Az Anschlussnak nevezett bekebelezést követő áprilisi szavazás már a diktatúra körülményei között zajlott, a megszállás és az egyesítés után. A drámai esetet kancellárgyilkosság és a náci párt széleskörű ausztriai kiépítése előzte meg, ellenállás nélkül zajlott. Mussolini vonakodása ellenére náci helytartó lett az osztrák köztársaság helyi vezetője Arthur Seyss-Inquart ügyvéd személyében, akit a háború után a nürnbergi perekben bűnösnek találtak és kivégeztek.
A helyreállított osztrák függetlenség jogi biztosítékai közé kifejezetten bekerült az Anschluss tilalma
Az 1955-ös osztrák államszerződés 4. cikke megtiltja Ausztria és Németország politikai vagy gazdasági egyesülését. Ausztria szövetségi törvényben vállalta, hogy nem tesz olyan lépéseket, amelyek közvetlenül vagy közvetve elősegítenék ezt, illetve sértenék területi épségét és függetlenségét.
A rendelkezés az egyesülést célzó szervezetek és az azt támogató nagynémet propaganda ausztriai működésének megakadályozását is előírja. A tilalom ma is szerepel az osztrák joganyagban, és alkotmányos rangú rendelkezés. Egy újabb német–osztrák államegyesítés tehát a fennálló nemzetközi kötelezettségekkel is szembe menne.
Németország is lemondott a területi követelésekről
Az ügy másik történelmi iróniája, hogy Strauf éppen annak az újraegyesítésnek az ünnepét használta fel további határváltozások felvetésére, amelynek nemzetközi rendezése rögzítette Németország végleges határait.
Az 1990 szeptemberében aláírt, úgynevezett kettő plusz négy szerződésben a két német állam és a második világháború négy győztes nagyhatalma rendezte az egységes Németország helyzetét. A megállapodás kimondta, hogy az egyesült ország területét az akkori NSZK, NDK és egész Berlin alkotja, külső határai véglegesek. Németország azt is vállalta, hogy más államokkal szemben nincs területi követelése, és a jövőben sem támaszt ilyet.
A most megjelentetett térképnek ezért nem lehet jogi ereje. Politikai jelentősége abban áll, hogy a német egységet ismét a határokon túl élő, németnek tekintett közösségek egy államba gyűjtéseként mutatja be.