Három spanyol intézmény közös kutatása bemutatja, hogy a hippokampusz bizonyos neuronjai megőrzik a korábbi emlékeket, még új adatok rögzítésekor is.
Képzeljen el például egy építkezést az Ön környékén. Az emberi agy képes három, ehhez kapcsolódó szakaszt is megőrizni: a felújítás előtti eredeti állapotot, magát a munkálatokat, valamint a befejezés utáni végső eredményt. De vajon, hogyan képes mindezt úgy megtenni, hogy a három emlék ne mosódjon össze?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Idegtudományi Intézet, a CSIC és a Miguel Hernández Egyetem által létrehozott állami kutatóközpont úgy véli, új tanulmányában azonosította ezt az idegi mechanizmust, amelyet a „PLOS Biology” folyóiratban publikáltak (forrás: spanyol).
A Neurális Hálózatok Plaszticitása laboratórium mögött álló kutatócsoport szerint az agy ehhez a hippokampusz egyik régióját, az úgynevezett gyrus dentatust használja, amely új emlékek létrehozására szakosodott. Ott egy speciális idegsejttípus gátolja más sejtek aktivitását, hogy elősegítse az új tapasztalatok beépülését.
Ennek bizonyítására a kutatók egereken vizsgálták a gátlás különböző mértékeit. „Amikor az átlagosnál alacsonyabb volt az idegsejtek gátló aktivitása, a viselkedésük jobban összhangban állt a memória hatékonyabb előhívásával és a részletesebb felidézéssel” – magyarázza Encarni Marcos, a tanulmány társvezetője, az IN CSIC–UMH ezen kutatási irányának felelőse.
Ugyanakkor nincsenek eleve jobb vagy rosszabb, mereven rögzített gátlási szintek a lehető legtöbb információ megőrzéséhez. A kísérlethez használt számítógépes modell azt mutatta, hogy kisebb memóriaterhelés mellett az alacsonyabb gátló aktivitás kedvező, ám ez nem így van, amikor az információ mennyisége jelentősen megnő.
A tanulmány azt sugallja, hogy az emlék típusától függően a hippokampusz gyrus dentatus régiója elősegítheti az új ingerek beépülését, vagy épp ellenkezőleg, stabilabban megőrizheti a meglévő emléket az új hatásokkal szemben; ez a kontextus jelentőségétől, illetve attól függ, amit a kutatócsoport »feladatigényeknek« nevez. „Az eredményekből arra következtetünk, hogy létezik egy mechanizmus, amely a gátlást felhasználva dinamikusan állítja be az agyműködés módját” – összegezte Marcos.