„Az új EU KIDS ACT megtiltja a közösségi média használatát a 13 év alattiaknak, a 13–15 éveseknek pedig csak miniprofilokat engedélyez, végtelen görgetés, push értesítések és idegenek megkeresése nélkül. A videojátékoknak, AI-chatbotoknak és appboltoknak már tervezéskor biztonságosnak kell lenniük.”
Az Európai Bizottság javaslatának célja a gyermekek online biztonságának erősítése, hogy javuljon a fiatalok testi és lelki jólléte. Egységes, az egész EU-ra kiterjedő alsó korhatárt állapít meg közösségimédia-fiókok nyitásához, és megtiltja a 13 év alatti gyermekek számára a saját fiók létrehozását. Megszünteti a profilalkotáson alapuló ajánlórendszereket és a függőséget okozó funkciókat, valamint előírja, hogy a szolgáltatók bizonyítsák: szolgáltatásaik „már tervezésükben biztonságosak”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A jogszabálytervezet a gyermekvédelmi különbizottság munkájára épül; ez a testület 2026 júliusában tette közzé „Gyermekvédelem az online térben” című jelentését, amelyben azt javasolta, hogy korlátozzák az általa „közösségi médiának” nevezett szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
A javaslattal az EU egységes szabályokat kíván bevezetni, amelyek Európa-szerte minden gyermeket egyformán védenek, és áthidalják a széttagolt, országonként eltérő szabályozást. Ahhoz, hogy hatályba léphessen, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is el kell fogadnia.
Miért van rá szükség?
Az új, 2026-os Eurobarometer-felmérés kimutatta, hogy a korai közösségimédia-használat hosszabb képernyőidővel jár együtt. Azok a gyerekek, akik 10 éves koruk előtt kezdtek el közösségi médiát használni, hétvégén átlagosan 7,5 órát töltenek képernyő előtt, míg azok, akik csak 14 éves koruk után, 5,7 órát. Hétköznapokon a 13 és 18 év közötti tinédzserek átlagosan 4,5 órát, hétvégén pedig 6,1 órát töltenek a digitális eszközök előtt.
Azonban a probléma nem merül ki a képernyőidőben, hanem a platformok felépítéséhez is kapcsolódik. „A közösségi oldalak már nem azok a szolgáltatások, mint amik voltak, amikor létrejöttek. Sokuk az egyszerű kapcsolatteremtésre épülő felületekből rendkívül kifinomult rendszerekké fejlődött, amelyek célja a figyelem megragadása és pénzzé tétele” – mondta Francesca Pisanu, az Eurochild vezető szakpolitikai munkatársa.
Ezeknek a szolgáltatásoknak a hirdetésközpontú üzleti modellje, az ajánlórendszerek és a függőséget okozó funkciók – például a végtelen görgetés, az automatikus lejátszás és a felugró értesítések – túlzott használathoz vagy akár függőséghez vezethetnek a gyermekeknél. A korlátlan hozzáférés a káros online tartalmakhoz testi és mentális egészségüket veszélyezteti, és fokozza a káros társadalmi viselkedésformákat.
Az Eurobarometer szerint a kiskorúak mintegy 33 százaléka érzi magát stresszesnek vagy szomorúnak, és 90 százalékuk számol be olyan negatív tünetekről, mint a depresszió, a koncentrációs problémák vagy az étkezési zavarok. A kibertérben zajló zaklatás miatt egyre gyakoribb a szorongás és a magányérzet. A 9–16 éves gyerekek körülbelül 5 százaléka válik havonta online zaklatás áldozatává, így ez lett a leggyakoribb ok a Biztonságos Internet Központok segélyvonalaira érkező hívásoknál.
Korlátozások kiskorúaknak és szülői felügyelet
Az EU Kids Act uniós szinten egységes szabályokat vezetne be annak érdekében, hogy minden online szolgáltatás – így a közösségi média, a videómegosztó platformok, a videojátékok, az alkalmazásboltok és az MI-alapú társak – esetében védjék a kiskorúakat.
A tervezet minimum életkori határértékeket állapít meg a közösségi oldalak eléréséhez, beleértve a TikTokot, az Instagramot és a YouTube-ot is. A 3 és 13 év közötti gyermekeknek nem lehet saját fiókjuk, de használhatnak szülő által kezelt fiókot, amelyen csak életkoruknak megfelelő tartalmakhoz férhetnek hozzá. A szülők a 13–15 éves korosztály számára úgynevezett „minifiókokat” hozhatnak létre, amelyeknél korlátozni lehet a társas kapcsolatokat, és a képernyőidő napi legfeljebb egy órára állítható be.
A szülők folyamatosan felügyelhetik gyermekeiket. A platformoknak olyan eszközöket kell biztosítaniuk, amelyekkel nyomon követhető és korlátozható a képernyőidő, megtekinthetők és jóváhagyhatók a kapcsolatok, kezelhetők a beállítások, bejelenthető a káros tartalom, valamint ellenőrizhető az eszközhasználat, hogy a gyermekek kizárólag számukra biztonságos szolgáltatásokat vehessenek igénybe.
Az Eurochild szerint a szülői felügyelet elengedhetetlen, de – Pisanu szavaival élve – „kiegészíteniük kell, nem pedig helyettesíteniük azokat az erős védelmi intézkedéseket, amelyek automatikusan minden gyermekre vonatkoznak”.
„A szülői felügyeletre való túlzott támaszkodás indokolatlan terhet ró a gondozókra, és azt feltételezi, hogy minden gyermek mögött ott állnak támogató, digitálisan felkészült és ráérő felnőttek. Ez azonban nem minden gyermek valósága, így például a nevelőszülőknél vagy intézményben élő gyerekeké, illetve azoké sem, akik családi konfliktusokkal vagy elhanyagolással küzdenek […]” – tette hozzá.
Korhatár-ellenőrzés és adatvédelem
A jövőben nem lesz elegendő az életkort saját bevallás alapján megadni egy születési dátumot kérő mezőben, hanem a szolgáltatónak elenőriznie kell azt. A platformok most nem kérik be, és nem ellenőrzik a személyazonosító okmányokat, és nem ismerik a felhasználók személyazonosságát az online szolgáltatások igénybevételekor. A jövőben viszont az EU Age Verification alkalmazást, az Európai Digitális Személyazonossági Tárcát vagy engedélyezett harmadik fél rendszereit használják majd annak megállapítására, hogy a gyermekek a minimum életkor felett vagy alatt vannak, anélkül, hogy személyes adatokat tárolnának, tartózkodási helyüket rögzítenék vagy nyomon követnék őket.
A szabályok hatálybalépését követő hat hónapon belül a szolgáltatóknak ellenőrizniük kell, hogy a meglévő felhasználói fiókok tulajdonosai közül ki 15 év alatti, és deaktiválniuk kell azoknak a személyeknek a fiókját, akik nem érik el ezt a korhatárt, vagy akiknél az életkor nem állapítható meg egyértelműen.
A nagy technológiai vállalatok kötelezettségei
Minden online szolgáltatásnak – a közösségi médiától a videómegosztáson és az online videojátékokon át az MI-alapú társakig és a chatbotokig – „már tervezésében biztonságosnak” kell lennie.
A szolgáltatók nem ösztönözhetik kényszeres vagy túlzott használatra a felhasználókat olyan funkciókkal, mint a végtelen automatikus lejátszás, az infinite scroll vagy a posztolásért járó jutalmak. Időkorlátokat és szüneteket kell beépíteniük, és többé nem követhetik, illetve nem oszthatják meg a kiskorúak valós idejű tartózkodási helyét, valamint nem kapcsolhatják be a mikrofont és a kamerát, kivéve, ha azt maguk a kiskorúak aktiválják. Tiltottá válnak azok az ajánlórendszerek is, amelyek az online viselkedés alapján javasolnak tartalmat.
Pisanu szerint „a gyerekeknek lényegesen biztonságosabb hírfolyamot kellene látniuk. Az elköteleződésen alapuló ajánlások alapértelmezés szerint kikapcsolva maradnának, így a platformok nem formálhatnák elsősorban az alapján a gyerekek hírfolyamát, hogy mi tartja őket folyamatos görgetésben. A gyermekek választhatnának nem profilozott hírfolyamot, módosíthatnák beállításaikat, és törölhetnék azokat az érdeklődési köröket, amelyeket a rendszer feltételez róluk”.
Az MI-alapú chatbotokra vonatkozó előírások azonban Pisanu szerint nem elég szigorúak. „Szeretnénk, ha újragondolnák az önálló hozzáférés minimum korhatárát […]. További, konkrétabb garanciákra is szükség lehet, például az emberihez hasonló, hízelgő megszólalásra építő tervezés, a rejtett reklámok és a kereskedelmi befolyás korlátozására”.
Az online játékoknak és alkalmazásoknak is „gyermekbiztosnak” kell lenniük: a szolgáltatóknak korosztály-besorolást kell készíteniük, és meg kell akadályozniuk, hogy a gyerekek életkoruknak nem megfelelő online tartalmakhoz férjenek hozzá, illetve ilyeneket vásároljanak.
A „bizonyítási kötelezettség” a nagyon nagy online platformokra (VLOP) hárul, nekik kell igazolniuk az Európai Bizottság és független auditorok felé, hogy szolgáltatásaik biztonságosak. A szabályok megsértése akár az éves, globális árbevétel 6 százalékáig terjedő bírsággal járhat.
Hogyan védi már most is az EU a kiskorúakat az online térben?
Az uniós országok már most is erős jogi kerettel rendelkeznek a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) és az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (AVMSD) révén.
A DSA egyfajta digitális alkotmányként működik: előírja, hogy a nagy online platformok a kiskorúak számára biztonsági, adatvédelmi és magánélet-védelmi beállításokat tartsanak fenn, és megtiltja a gyermekekre irányuló, viselkedési profilalkotáson alapuló célzott hirdetéseket. Az AVMSD ezt egészíti ki azzal, hogy a videómegosztó és streamingplatformok számára kötelezővé teszi tartalom-besorolási rendszerek és szülői felügyeleti eszközök bevezetését, hogy megvédjék a gyermekeket az erőszaktól, a gyűlöletbeszédtől és a felnőtt tartalmaktól.
A korhatárra vonatkozó szabályok érvényesítésére, a magánszféra védelme mellett, az EU kidolgozta az EU Age Verification alkalmazást. Ez a nemzeti digitális személyi azonosító tárcákkal összekapcsolva, biztonságos „igen/nem” adattokenekkel teszi lehetővé az életkor ellenőrzését. Így a platformok korlátozhatják a tartalmak elérését és a fióknyitást anélkül, hogy olyan dokumentumokat gyűjtenének vagy tárolnának, mint az útlevél vagy a születési anyakönyvi kivonat.
A Kibertérben zajló zaklatás elleni cselekvési terv egységesíti az online zaklatás fogalmát és kezelését az unióban, és előírja, hogy a platformoknak biztonsági eszközöket kell biztosítaniuk a felhasználók számára.
Az EU a „Better Internet for Kids (BIK+)” stratégiát is működteti, amely finanszírozza a Biztonságos Internet Központok hálózatát minden tagállamban. Ezek többnyelvű segélyvonalakat, digitális kompetenciafejlesztő eszköztárakat, biztonsági útmutatókat és oktatási anyagokat kínálnak a szülőknek, a tanároknak és a gyermekeknek.
„A legfontosabb tanulság az, hogy a korhatárra vonatkozó szabályokat önmagukban nagyon nehéz hatékonyan érvényesíteni. Felmérésünk azt mutatja, hogy a korlátozásokat már most is széles körben megkerülik. Sok tinédzser a hivatalos minimum korhatár előtt kezdte el használni a platformokat, és a közösségi média felhasználóinak 30 százaléka állította, hogy hamis életkort adott meg a regisztrációkor” – közölte az Euronewsnak a fogyasztói jogokkal foglalkozó Euroconsumers szervezet.
Nemzeti jogszabályok
A tagállamok egy magcsoportja határozottan támogatja a Kids Act elfogadását. Az ügyet legerőteljesebben Franciaország és Dánia képviseli Görögország, Spanyolország és Ausztria támogatásával. Úgy vélik, hogy a széttagolt nemzeti megközelítések nem elegendőek az olyan globális platformokkal szemben, mint a Meta.
Számos ország párhuzamosan az uniós jogszabállyal saját szabályozást is bevezet. A 27 tagállamból 23-ban már készülnek, vitáznak vagy elfogadnak olyan nemzeti törvényeket, amelyek korlátozzák vagy tiltják a kiskorúak hozzáférését a közösségi médiához.
Emmanuel Macron francia elnök volt a leghangosabb szószólója egy európai tiltásnak: arra szólította fel a Bizottságot, hogy vezessen be uniós szintű korlátozást a 15 év alattiak számára. A francia parlament már korábban elfogadott egy mérföldkőnek számító törvényt, amely 15 éves korra teszi a „digitális nagykorúság” határát.
Miután az Alkotmánytanács 2026 augusztusában a véleménynyilvánítás szabadságával és az adatvédelemmel kapcsolatos aggályok miatt elutasította az eredeti, teljes körű tiltást, Franciaország irányt váltott. 2026. szeptember 14-én módosított javaslatot nyújtott be az EU-nak, amely a teljes tiltás helyett szigorú funkciókorlátozásokat és szülői felügyeleti előírásokat vezetne be a 13–15 éves korosztály számára.
Dánia elfogadott egy nemzeti jogszabályt, amely megtiltja a közösségi média használatát a 15 év alattiaknak, és csak korlátozott szülői engedményeket tesz lehetővé a 13 és 14 évesek számára. A dán törvényhozók szerint a lépést a térségben növekvő ifjúsági szorongás és depresszió indokolja.
Spanyolország, Olaszország, Portugália és Lengyelország tervezett jogszabályai szigorú korhatár-ellenőrzési kötelezettséget írnak elő. A román szenátus már jóváhagyott egy, a fiatalok közösségimédia-használatát korlátozó törvényjavaslatot, amely jelenleg a képviselőház előtt van. Görögország a növekvő kibertérbeli zaklatásra válaszul határozottan támogatja az EU Kids Actet, és Ausztriával együtt a globális bevételhez kötött bírságokat szorgalmazza az előírásokat megszegő technológiai vállalatok számára.
Ugyanakkor több ország túlzott szabályozásnak tartja a tervezett lépéseket. Csehország és Észtország elutasította az általános közösségimédia-tilalmat, azzal érvelve, hogy az korlátozza a digitális szabadságot, és a kötelező igazolvány-ellenőrzések révén adatvédelmi kockázatokat teremt. Észtország Belgiummal együtt azt sem írta alá, hogy csatlakozik a Jütlandi Nyilatkozathoz – egy, a függőséget okozó formatervezési megoldások visszaszorítását célzó nemzetközi politikai vállaláshoz –, mert a kormányzati ellenőrzés alatt álló internethozzáférés helyett a meglévő adatvédelmi szabályok alkalmazását részesíti előnyben.