Az ECFR új tanulmánya szerint az európaiak többsége továbbra is erősebb, egységesebb Európát akar, ám kétli, hogy mindez elérhető. 68%-uk hanyatlást, nem megújulást lát.
Az Unió helyzetéről szóló beszédében Ursula von der Leyen egy „narratívák közötti harcra” figyelmeztetett, amelynek célja Európába vetett bizalom gyengítése.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy új tanulmány, 'Future Nostalgia: Europe's Unfinished Song', amelyet az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) és az Európai Kulturális Alapítvány (ECF) tett közzé, arra utal, hogy a bizalmi probléma nagyon is valós. A szerzők ezt „képzeleti szakadéknak” nevezik: a legtöbb európai továbbra is egy erősebb, egységesebb kontinensre vágyik, de a többség kételkedik abban, hogy Európa valaha eljut idáig.
A közel hatezer, hat országban készült interjún alapuló eredmények azt a képet rajzolják meg, hogy a közvélemény nem fordult el az európai projektől, de nagyrészt elveszítette a hitét abban, hogy az képes kézzelfogható eredményeket felmutatni.
Visszaesésre készül a kontinens
Átlagosan a válaszadók 68%-a „általános romlásként vagy a normalitás elvesztéseként” írja le Európa jelenlegi helyzetét. Mindössze 12% tekinti ezt „felébredésnek vagy megújulásnak”. A borúlátás mértéke országonként változik: Franciaországban a legjelentősebb, több mint 80%, míg az Egyesült Királyságban a legkevésbé elterjedt, ahol így is a többség érzi így, de kisebb különbséggel.
Amikor arra kérték a válaszadókat, nevezzék meg Európa legnagyobb kihívásait, a háború és a biztonság került a lista élére 43%-kal; Lengyelországban és az Egyesült Királyságban ez az arány 47%, ahol az Európa határain zajló háború és annak következményei különösen erősen befolyásolják a közvéleményt.
Ezt követi a gazdasági nyomás 33%-kal, de a súlya országonként jelentősen eltér: az olaszok 41%-a ezt tartja Európa fő kihívásának, míg Lengyelországban és Hollandiában mindössze 23% gondolja így.
Bármi legyen is az aggodalom oka, az EU válaszáról kimondott ítélet kíméletlen: 74% szerint az unió rosszul kezeli a kihívásait, és 56% úgy véli, hogy a jövője valóban „veszélyben van”, szemben a 21%-kal, akik ezzel nem értenek egyet.
Az álom még él
A pesszimizmus ellenére a tanulmány alig mutat ki vágyat a visszavonulásra. A válaszadók mintegy 73%-a továbbra is rendelkezik azzal, amit a kutatók Európa jövőjére vonatkozó „pozitív víziónak” minősítenek, miközben 14%-uknak negatív, 13%-uknak pedig nincs határozott elképzelése.
Amikor azt kérdezték tőlük, milyen reményeket fűznek Európához húsz év múlva, a válaszadók leggyakrabban nagyobb egységet és politikai integrációt említettek, majd a békét és biztonságot, valamint a jólétet és a megosztott jól-létet.
A jelentés középpontjában álló paradoxon az, hogy az európaiak nem mondtak le az erősebb, összetartóbb Európa eszményéről.
Még azok is, akik a leginkább aggódnak a kontinens jövőbeli iránya miatt, inkább ragaszkodnak az európai projekthez, mintsem elfordulnának tőle. Nem magában a vízióban veszítették el a hitüket, hanem abban, hogy megvalósítható-e.
Miért csökken a bizalom?
A tanulmány konkrét, visszatérő okokat azonosít a kétely mögött.
A válaszadók csaknem egyharmada (32%) úgy látja, hogy Európa túl lassan cselekszik; ez a panasz Németországban és Hollandiában 40% fölé emelkedik, ahol a kérdés a belpolitikai viták egyik visszatérő témájává vált.
Von der Leyen maga is mintha számított volna erre a bírálatra: beszédében azt mondta a képviselőknek, hogy „a mai gazdaságban a gyorsaság létfontosságú”, miközben az adminisztratív terhek csökkentését célzó egyszerűsítési programját hirdette.
Majdnem ugyanennyien (30%) tartják Európát következetlennek, amely nem él azoknak az értékeknek megfelelően, amelyeket képviselni állít.
Talán a legbeszédesebb adat, hogy a válaszadók 44%-a, vagyis közel a fele, egyetlen friss példát sem tudott említeni arra, amikor a közös európai fellépés jól sült el. A kutatók szerint a látható „sikerek” hiánya kulcsszerepet játszik abban, hogy a közvélemény nehezen tudja elképzelni, miként vezethet út a mai Európából ahhoz, amelyre vágyik.
Képzeleti szakadék, nem legitimációs válság
Pawel Zerka, az ECFR vezető munkatársa, a tanulmány fő szerzője szerint az eredményeket nem szabad erősödő euroszkepticizmus jeleként félreérteni. Még a leginkább szorongó társadalmi csoportok körében is erős marad a kötődés az európai projekthez; a gond a hitelességgel van, nem az elköteleződéssel.
„Sok megkérdezett számára nem az a probléma, hogy már nem akarnak erősebb Európát, hanem az, hogy már nem hiszik el, hogy ez elérhető” – mondta Zerka. „Az emberek el tudják képzelni, milyen Európát szeretnének látni, de nehezen tudnak maguk elé képzelni egy hiteles utat a mai állapottól odáig, ahol lenni szeretnék.”
A jelentés szerint a szakadék áthidalásához kevesebb nagyívű ígéretre és sokkal több kézzelfogható bizonyítékra lesz szükség arra, hogy az európai együttműködés valódi, a mindennapokban is érzékelhető eredményeket tud hozni.
Von der Leyen beszédében arra szólította fel az európaiakat, hogy „álljanak ellen” azoknak az erőknek, amelyek igyekeznek megosztani az uniót és aláásni az európai projektbe vetett bizalmat. A tanulmány szerint ezt a küzdelmet végül kevésbé a retorika, mint inkább a bizonyítékok fogják eldönteni.