A társult tagság részletei jogilag még képlékenyek.
A vámok, az exportkorlátozások és a politika miatt a kereskedelem egyre inkább geopolitikai eszközzé válik, az EU pedig olyan partnereket keres, amelyekre támaszkodhat. Kanada, amelynek gazdasági modellje hasonló, és amelyet már most szabadkereskedelmi megállapodás köt össze az unióval, igyekszik magát ilyen partnerként pozicionálni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az október végére tervezett EU–Kanada csúcs előtt a felek a CETA-n túlmutató partnerségről tárgyalnak.
Mark Carney miniszterelnök egy integrált pénzügyi szolgáltatási piac lehetőségét vetette fel, a fizetések, a stratégiai nyersanyagok, az energia, a mesterséges intelligencia és a védelmi termelés terén folytatandó együttműködés mellett. A pénzügyi útlevelekről, az engedélyek kölcsönös elismeréséről vagy a bankok hozzáféréséről még semmilyen megállapodás nem született.
Fabian Zuleeg, az Európai Politikai Központ vezérigazgatója és vezető közgazdásza szerint a csúcsnak többet kell nyújtania puszta szavaknál. „Mire eljutunk a csúcstalálkozóig, valóban konkrét eredményekre lenne szükség” – mondta.
Nyomás alatt a kereskedelmi rend
Az EU gondja a függőség. Technológiában és biztonságban az Egyesült Államokra támaszkodik, kritikus beszállítói láncokban Kínára, energiában pedig külső szállítókra, miközben a piacra jutás lehetőségét egyre gyakrabban használják politikai nyomásgyakorlásra.
Kanada gazdasági előnyöket kínál – mondja Zuleeg –, például a pénzügyi piacok és olyan technológiák terén, amelyeket a CETA nem fed le teljes körűen. „A fontosabb érv azonban politikai, pontosabban geopolitikai.”
A jelenlegi EU–Kanada partnerség alapja a CETA, amelyet 2017 óta ideiglenesen alkalmaznak. A megállapodás a vámtételek 98 százalékát azonnal eltörölte, ami 2024-re 99 százalékra emelkedett. Az áruk és szolgáltatások kereskedelme 2025-ben elérte a 130 milliárd eurót, szemben a 2016-os 72,1 milliárddal, ami 80 százalékos növekedés az Európai Bizottság adatai szerint.
Ez a modell azonban kifulladt. Erik van de Merel, az Európai Központ a Nemzetközi Politikai Gazdaságtanért (ECIPE) vezető közgazdásza és a Brüsseli Szabadegyetem (Université libre de Bruxelles) docense rámutat, hogy „a fejlett országok között, így Kanadában és az Európai Unióban is, a vámok meglehetősen alacsonyak”.
A további nyereség máshol keresendő – „a szolgáltatások, a technológiai együttműködés, vagyis azokban az immateriális tevékenységekben, amelyek a jövőbeli növekedés szempontjából kulcsfontosságúak” – teszi hozzá. A digitális kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások 2026 márciusában kezdődtek.
Mit akar a két fél
Az EU számára az ellátásbiztonság a legfőbb vonzerő. Kanada szerint több mint 34 kritikus nyersanyag lelőhelye felett rendelkezik, és tíz olyan nyersanyag vezető termelője, amelyeket az energiaátmenethez elengedhetetlennek tartanak. Európának akkumulátorokhoz, hálózatokhoz és a védelemhez van szüksége ezekre.
„Jelenleg különösen Kínától függünk nagyon erősen” – mondja Zuleeg. A függés mérséklése szerinte nem elsősorban az árakról szól, hanem arról, hogy egy geopolitikai konfliktus idején is működni tudjon az európai ipar. Szerinte az olcsóbb energia sem kizárt, de nem egyik napról a másikra valósulna meg.
Ottawa számára a cél a diverzifikáció. Az Egyesült Államok a kanadai export mintegy hét tizedét szívja fel, miközben az EU 2024-ben Kanada második legnagyobb árukereskedelmi partnere volt, a globális áruforgalom 7,9 százalékával. Kanada emellett könnyebb hozzáférést szeretne az európai ügyfelekhez és befektetőkhöz tisztaenergia-, bányászati, mesterségesintelligencia- és védelmi vállalatai számára. A kanadai nyugdíjalapok a nyersanyag-feldolgozó és infrastrukturális beruházások társtámogatóivá válhatnának.
A védelem máris próbaként szolgál. Kanada 2026 júniusában az első nem európai országként került be az EU 150 milliárd eurós SAFE védelmi eszközébe, amely mintát adhat az ágazatonkénti integrációhoz.
A szabálykövető szerep kérdése
A legnehezebb kérdés a szabályozás. Kanada jobb hozzáférést szeretne az európai bankpiacokhoz, a biztosítási szektorhoz, valamint olyan szakmai szolgáltatásokhoz, mint a jog, a könyvvizsgálat és az építészet.
Van de Merel arra számít, hogy az EU cserébe engedményeket kér majd. „Azokat az új szabályokat, amelyeket most kidolgozunk, bizonyos mértékig át kellene vennie” – mondja. Ha Kanada a bankokra és szakmai szolgáltatásokra vonatkozó saját szabályokat akarja meghatározni európai felügyelet vagy harmonizáció nélkül, szerinte újra kell gondolnia ezt, mert a mélyebb piaci integráció az EU egyik alapvető célja.
Úgy véli, az összehangoltság bizonyítja majd, működik-e a projekt. „Elengedhetetlen bizonyos fokú szabályozási harmonizáció, és szerintem ez lesz az egyik kulcskérdés, amelyen eldől, sikeres lesz-e az együttműködés vagy sem” – teszi hozzá. Gyors eredményre azonban nem lehet számítani: az EU egységes szolgáltatási piaca évtizedek óta befejezetlen, így egy új partnernek, amely hasonló előnyöket szeretne, hosszú felzárkózási szakaszra kell felkészülnie.
Zuleeg kevésbé tart attól, hogy Kanada puszta szabálykövetővé válna. Izland például azért követi az egységes piac szabályait, mert az Európai Gazdasági Térség része – jegyzi meg –, Kanada ugyanakkor nem csatlakozna az egységes piachoz. Szerinte Kanada megőrizné önálló hangját, például a külpolitika terén. Kétli, hogy a megállapodás szerződésmódosítást igényelne, és a „társult tagság” kifejezést félrevezetőnek tartja. Valószínűbbnek látja egy, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikke alapján kötött, egyedi társulási megállapodást.
A gyakorlati lépések már megkezdődtek. 2026 márciusában az EU és Kanada közös bizottsága megállapodott abban, hogy a gépjárművekre és a megfelelőségértékelésre vonatkozó szabályozások összehangolásán dolgozik, és kiterjeszti a gyógyszeriparban alkalmazott kölcsönös elismerést.
A politika azonban még közbeszólhat. Ottawában az a kérdés, mennyi uniós szabályozást tud Kanada elfogadni anélkül, hogy beleszólása lenne az uniós intézmények döntéseibe. Brüsszelben pedig a csatlakozásra váró, évek óta átfogó reformokat végrehajtó országok kérdezhetik meg, miért kaphatna Kanada kivételezett hozzáférést. Van de Merel az Egyesült Királyság reakcióját is figyeli, amely tiltakozhat, ha Kanada olyan feltételeket ér el, amelyekkel az EU-ból való kilépése után sosem rendelkezett.
Korlátok és kockázatok
Az elképzelést nem szabad túlértékelni. Kanada nem tudja átvenni Kína szerepét a feldolgozóiparban és a nyersanyag-feldolgozásban, sem az Egyesült Államok gazdaságának méretét. Bányák, finomítók és kikötők felépítése éveket vesz igénybe, ráadásul az Atlanti-óceán logisztikai akadályt jelent. Mivel Kanada erősen ki van téve Washington döntéseinek, egy amerikai–kanadai válság kihatna termelésére és beruházásaira is.
És ott van maga a CETA. 2026 szeptemberének közepéig tíz tagállam – köztük Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Belgium és Írország – még nem ratifikálta a megállapodást, így a befektetésvédelmi rendelkezések nem léptek hatályba. Az EU példátlanul új partnerségi szintet vitat meg, miközben Kanada zászlóshajó kereskedelmi egyezménye továbbra is csak részben érvényes.
Van de Merel arra figyelmeztet, hogy intézményi háttér nélkül a kezdeményezés kifulladhat. „Ellenkező esetben ez csak egy ötlet marad, amelynek erős a szimbolikus üzenete, de nincs mögötte semmilyen politikai vagy intézményi következmény” – mondja.