Euronews Farsi exkluzív riportja bemutatja, hogyan bénítja meg Irán kereskedelmét az ismét bevezetett amerikai tengeri blokád, 70%-os inflációt idézve elő és családokat túlélésre kényszerítve. A veszteglő rakománytól az üres asztalokig irániak szólnak az egyre súlyosabb humanitárius válságról.
Közel fél évvel azután, hogy megkezdődtek a katonai összecsapások az Egyesült Államok, Izrael és az Iszlám Köztársaság részvételével, az Egyesült Államok Irán déli partjai előtt újra bevezetett tengeri blokádja gyakorlatilag teljesen megbénította az ország legfontosabb kereskedelmi ütőereit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az iszlámabádi memorandumot követő rövid, egyhónapos szünet után július közepén újraindult a tengeri ellenőrzés. Azóta a Perzsa-öbölre ránehezedő szorítás Irán nagy tömegű importja és nem olajalapú exportja több mint 80 százalékát zavarta meg.
A hivatalos infláció már közelíti a 70 százalékot, az évről évre mért élelmiszerár-infláció pedig a közelmúltban példa nélküli, 128 százalékos szintre ugrott, miközben a nem olajhoz kötődő külkereskedelem közel 40 százalékkal esett vissza a háború előtti szinthez képest – a súlyos anyagi terhek így a hétköznapi állampolgárok vállát nyomják.
Euronews Farsi exkluzív interjúsorozatában különböző ágazatokban dolgozó iráni állampolgárok számoltak be arról, hogy a blokád miként tette tönkre megélhetésüket, kényszerítette takarékoskodásra a háztartásokat, és formálta át a mindennapi életet.
Veszteglő szállítmányok és az egekbe szökő fuvardíjak
A tengeri blokád romba döntötte azokat a logisztikai hálózatokat, amelyek a déli kikötőkre, például Bandar Abbasra támaszkodnak. Gisoo, egy Teheránban élő, 45 éves nemzetközi szállítmányozási szakember közvetlenül a konténerforgalommal foglalkozik.
„A háború kezdete óta nagyjából tízből legfeljebb egy teherszállító hajó jut el Kínából Iránba” – mondta Gisoo az Euronewsnak.
„Azok a konténerek, amelyek korábban 35 nap alatt értek ide, ma hónapokra Hongkongban, Karacsiban vagy Dzsabel Aliban rekednek. Az emirátusi kikötők már nem engedik, hogy iráni dhow hajók kikössenek” – tette hozzá.
A tengeri fuvardíjak konténerenként 3000 dollárról csaknem 10 000 dollárra emelkedtek, a Kínából érkező szárazföldi szállítás pedig ma már legalább 16 000 dollárba kerül. Az, hogy az árut a törökországi Mersinen keresztül kell átirányítani, hatalmas torlódásokat okoz: a szállítmányok hetekig vesztegelnek, miközben egyre csak gyűlnek a raktározási díjak.
A szárazföldi útvonalak többszöri rakodást igényelnek, ami gyakran megrongálja az érzékeny árukat.
Mivel Gisoo jövedelme a sikeresen teljesített szállítmányok után járó jutalékoktól függ, bevételei drámaian visszaestek – mondta.
A politikai következményekről szólva Gisoo úgy fogalmazott, hogy nem vár hirtelen rendszerszintű változást, mivel a korábbi megtorló akciók okozta félelem a legtöbb embert visszatartja attól, hogy az utcára vonuljon.
Sivatagi határátkelők és káosz a járműkarbantartásban
Mivel Bandar Abbasban a napi több ezer kamionrakományból mára alig maradt forgalom, a sofőrök kénytelenek rosszul felszerelt szárazföldi határátkelőkre, például a pakisztáni határon fekvő Rimdanra támaszkodni.
Aras, egy 60 éves, távolsági fuvarozással foglalkozó kamionsofőr Kermansahból, gyakorlatilag törvényen kívülinek írta le a rimdani határt.
„Bandar Abbas halott. A Pakisztánból érkező áruk most Rimdanon keresztül lépnek be az országba, de ezen a határon még az alapvető infrastruktúra is hiányzik – nincsenek létesítmények, nincs porvédelem, csak elviselhetetlen hőség” – mondta Aras az Euronews Farsinak.
„Egy rakomány Rimdanból Teheránba szállításáért nagyjából 250 millió toman (1086 euró) jár, de kevés sofőr vállalja az utat” – tette hozzá.
Aras arról is beszámolt, hogy a járművek üzemeltetési költségei a blokád idején az egekbe szöktek. Egy pár nehéz-teherautó-gumiabroncs például a háború előtt 35 millió tomanba (152 euró) került, ma viszont már 250 millió tomanba (1086 euró) – mondta.
A rendszeres karbantartás hasonlóan megfizethetetlenné vált: egy egyszerű olajcsere 6 millió tomanról (26 euró) 21 millió tomanra (91 euró) drágult, az újabb teherautómodellek szervizelése pedig alkalmanként már akár 70 millió tomanba (304 euró) kerül – tette hozzá.
A korszerű teherautókhoz szükséges pótalkatrészek gyakorlatilag eltűntek a piacról, így a meghibásodott járművek teljesen üzemképtelenné válnak – figyelmeztetett.
Ha a blokád még további két hónapig fennmarad, elkerülhetetlenek lesznek az országon belüli súlyos hiányok – mondta. Úgy véli, ha a gazdasági nyomás a családokat az éhezés szélére sodorja, a tömeges tiltakozások végül megtörhetik a status quót.
Kiürülő piacok és egyre szűkülő étkezések
A blokád hullámhatása súlyosan rontotta a mindennapi fogyasztók vásárlóerejét, drágította az alapvető élelmiszereket és a létfontosságú gyógyszereket.
Mansour, egy 40 éves autószerelő, kétgyermekes apa Teheránból, az Euronews Farsinak elmondta, hogy a helyi élelmiszerboltokban szemmel láthatóan visszaesett a forgalom. Szerinte az emberek kénytelenek minden nem létfontosságú kiadást megnyirbálni, csak hogy valahogy kijöjjenek a pénzükből.
Mint mondta, saját családja is felhagyott azzal, hogy érdemi mennyiségben vásároljon húst, csirkét vagy rizst, és inkább kenyéralapú ételekre álltak át.
Műhelyében az alapvető motorolaj ára 1,8 millióról 2,8 millió tomanra (12 euróra) emelkedett, így az elmúlt két hétben szinte egyetlen ügyfele sem volt – tette hozzá.
Mansour arra számít, hogy a blokád újabb tömegtüntetéseket vált ki, ugyanakkor erős biztonsági fellépésre is készül.
Hamid, egy 46 éves cipőárus Teheránban, azt mondta, hogy a kereskedelem leállása szinte azonnal éreztette hatását.
„A blokád hatása totális. A létfontosságú gyógyászati eszközök, például a hemofíliás betegek kezelései gyakorlatilag beszerezhetetlenné váltak” – mondta Hamid az Euronews Farsinak.
„Az üzemanyag- és fuvarköltségek megugrása milliókat sújt, akik olyan fuvarszervező alkalmazásokból, mint a Snapp, próbálják eltartani a családjukat.”
„Amikor a munkásosztály már kenyeret sem tud venni a gyerekeinek, a feszültség kezelhetetlenné válik.” – mondta Hamid az Euronewsnak.
A Teherán utcáin is jól látható, széles körű szegénység mélyen megviseli Hamidot. Bár retteg a blokádok elhúzódása okozta további nélkülözéstől, úgy véli, a rendszerszintű stagnálásból hosszú távon csak alapvető változással lehet kilépni.
Csőd szélére sodródó kisvállalkozások
Még a belföldi, hazai termékekre támaszkodó vállalkozásokat is szorítja az ellátási lánc közvetett sokkja.
Mohammad, egy 40 éves étteremtulajdonos Teherán környékéről, az Euronews Farsinak elmondta, hogy a háború és a blokád kezdete óta vendégeinek mintegy 60 százalékát elveszítette.
Mivel az importált marhahús és rizs eltűnt a piacról, a belföldön előállított hús és alapvető élelmiszerek ára természetes módon megugrott – magyarázta.
Ezzel párhuzamosan a műanyag drágulása felhajtotta az italok árait, étterme havi rezsiköltsége pedig már eléri a 10 millió tomant (43,40 eurót).
Megmaradt vendégei megtartása érdekében egy adag marhahúsos kebab, azaz koobideh tálat 500 000 tomanért (2,17 euróért) árul – ami gyakorlatilag semmilyen haszonkulcsot nem hagy számára, ismerte el.
Elmondása szerint több közeli vendéglő már be is zárt, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat és az áramot.
Ha a blokád év végéig fennmarad, a független vendéglátóhelyek teljes csődhelyzettel néznek szembe – figyelmeztetett Mohammad, aki úgy jósolja, hogy a költségek további emelkedése hónapokon belül újabb civil megmozdulásokhoz vezethet.