Az ítéletet kedden mondta ki egy bíróság a vádlott távollétében, többek között gyilkosságok, kínzások és önkényes letartóztatások miatt, amelyek az ország közel 14 éves polgárháborúja alatt történtek. A volt elnök fivérét is halálra ítélték.
Ez az első ítélet Aszád ellen, akit 2024 decemberében egy lázadó offenzíva során buktattak meg, ami véget vetett családja évtizedekig tartó vasökölű uralmának Szíriában, és a brutális háborúnak, ami több százezer szíriai halálát okozta.
Aszád közel két évvel ezelőtt menekült el Damaszkuszból, a lázadók közeledtével, és jelenleg Moszkvában tartózkodik.
Kedden a volt kormánytisztviselők elleni perben egy bíró halálos ítéletet szabott ki Aszádra „egynél több személy és gyermekek előre kitervelt és szándékos meggyilkolása, kínzás, önkényes letartóztatás és emberiség elleni bűncselekmények” miatt. Atef Najib biztonsági tisztviselőt szintén halálra ítélték.
Az 1965-ben született Aszád 2000-ben lett elnök, miután apja, Háfiz meghalt. Fenntartotta a család uralmát és alavita szektájuk dominanciáját a szunnita muszlim többségű országban, valamint Szíria státuszát, mint Izraellel és az Egyesült Államokkal ellenséges iráni szövetséges és csatlós, aki lehetővé tette iráni támogatású milíciák tartózkodását országában, és hadianyag átszállítását elsősorban Libanonba, a Hezbollah terrorhadsereg számára.
Asszad uralmát korai éveiben az iraki háború és a libanoni válság formálta, majd a polgárháború határozta meg, amely a 2011-es arab tavaszból eredt. Akkor a demokráciát követelő szíriaiak utcára vonultak, ahol halálos erőszak fogadta őket.
Mi lett azóta Aszáddal?
Az elnök 2024. december 8-án, rendszerének összeomlásakor menekült el Szíriából. A Reuters későbbi rekonstrukciója szerint távozása meglehetősen kaotikus volt: még közvetlen környezetének és rokonainak egy részét sem tájékoztatta terveiről, miközben felesége, Aszma és három gyermekük már Moszkvában várta. Oroszország menedékjogot adott a családnak, Aszád pedig azóta – legalábbis hivatalosan – az orosz fővárosban él.
Életéről azonban feltűnően kevés hiteles információ kerül nyilvánosságra. Orosz források szerint menedékjogának egyik feltétele, hogy ne folytasson politikai tevékenységet és ne szerepeljen a sajtóban. Ez magyarázhatja, hogy a korábban szinte folyamatosan kamerák előtt álló szíriai elnök a bukása óta gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosság elől.
Több beszámoló szerint a Kreml számára politikailag is sokat veszített értékéből: Moszkva immár az új damaszkuszi vezetéssel próbál működőképes kapcsolatot kialakítani, hogy megőrizze kulcsfontosságú haditengerészeti és légi bázisait az országban.
A család anyagi helyzete ettől még aligha nevezhető nehéznek. Több nyugati és közel-keleti beszámoló szerint Aszádék rendkívül jó körülmények között élnek Moszkva elitnegyedeiben. Évek óta visszatérő állítás, hogy a család jelentős oroszországi ingatlanvagyonnal rendelkezik; egyes jelentések mintegy húsz moszkvai lakást említenek.
Ezek pontos tulajdonosi viszonyait nehéz függetlenül ellenőrizni, de az biztos, hogy az Aszád család már jóval a rendszer bukása előtt jelentős vagyonokat menekített külföldre. A rezsim utolsó napjaiban temérdek készpénzt, értékeket és a családi üzleti hálózatra vonatkozó dokumentumokat szállítottak ki Szíriából.
A száműzetés különös részletei közé tartozik, hogy egyes források szerint Aszád oroszul tanul és ismét foglalkozik eredeti szakmájával, a szemészettel. A damaszkuszi diktátor ugyanis eredetileg orvosnak készült, Londonban is szemészeti továbbképzésen vett részt, mielőtt bátyja halála után apja kijelölte politikai örökösének. A hírek szerint most ismét orvosi ismereteit frissíti, bár arra nincs megbízható bizonyíték, hogy ténylegesen praktizálna.
A moszkvai hallgatás természetesen pletykákat is termel. Többször felröppent például, hogy Aszádot megmérgezték vagy merényletet kíséreltek meg ellene; 2025 őszén olyan hírek is megjelentek, hogy kórházi kezelésre szorult. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter később kifejezetten cáfolta, hogy Aszádot megmérgezték volna. Az viszont nyilvános, hogy az új damaszkuszi rezsim szeretné, ha Moszkva kiadná neki a gyűlölt diktátort, hogy odahaza büntessék meg gaztettei miatt.
Hasonlóan megalapozatlannak bizonyultak azok a korábbi hírek is, amelyek szerint Aszma el-Aszád válni akart és elhagyni Oroszországot. A kevés biztos információ alapján ezért egyelőre az rajzolódik ki, hogy a valaha a Közel-Kelet egyik legfontosabb vezetőjének számító Aszád ma tehetős, szigorúan őrzött, de politikailag szinte teljesen jelentéktelenné vált száműzöttként él Moszkvában.