A Kongói Demokratikus Köztársaságban továbbra is terjed az ebola-járvány, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint egyelőre nincs jele annak, hogy a fertőzés stabilizálódna.
A szervezet úgy fogalmazott: a járvány még mindig a „terjedési szakaszban” van, amit a lakosság intenzív mozgása, a túlterhelt egészségügyi rendszer és a térség biztonsági problémái egyaránt súlyosbítanak. Eddig 1561 laboratóriumilag igazolt megbetegedést és 506 halálesetet regisztráltak. Ez minden idők legsúlyosabb kitörése a ritka Bundibugyo-vírusváltozat miatt, amely ellen jelenleg sem engedélyezett vakcina, sem bizonyítottan hatékony célzott kezelés nem áll rendelkezésre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A WHO kongói képviselője, Anne Ancia szerint különösen aggasztó, hogy sok fertőzött nem marad a kezelőközpontokban, hanem más településekre utazik – különösen a bányászvárosként ismert Mongbwalu térségéből –, ami új gócpontok kialakulásához vezethet. Eközben több ebolakezelő központ már csaknem teljes kapacitással működik.
A nemzetközi szervezetek közben igyekeznek felgyorsítani a védekezést. A WHO és partnerei tíz laboratóriumot állítottak munkába, bővítették a kezelőhelyek számát, és újabb kórházi ágyakat készítenek elő. Emellett a napokban elindult az első klinikai vizsgálat is, amelyben több kísérleti gyógyszer – köztük a remdesivir és egy új antitestkezelés – hatékonyságát tesztelik a Bundibugyo-vírus ellen.
Nem először küzd Kongó az ebolával
A Kongói Demokratikus Köztársaság az ebolajárványok egyik legfontosabb gócpontja. Az első ismert kitörést még 1976-ban azonosították az ország északi részén, az Ebola folyó közelében, amelyről a vírus később a nevét is kapta. Azóta az országban több mint másfél tucat járványt regisztráltak, közülük a 2018–2020-as kelet-kongói kitörés volt a második legnagyobb a világon: több mint 3400 ember fertőződött meg, és mintegy 2300-an haltak meg. Akkor már rendelkezésre állt hatékony vakcina, amely jelentősen segítette a járvány megfékezését.
A mostani helyzetet azonban nehezíti, hogy a Bundibugyo-vírus ritkább változat, amelyre még nem létezik engedélyezett oltóanyag. Ezért a védekezés továbbra is elsősorban a fertőzöttek gyors azonosítására, elkülönítésére, a kontaktkutatásra, valamint a biztonságos temetési eljárásokra épül.
Nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi válság is
A WHO szerint a járvány elleni küzdelmet nem csupán az orvosi kihívások nehezítik. Kelet-Kongóban évek óta fegyveres csoportok működnek, sok település nehezen megközelíthető, miközben a lakosság jelentős része a bányászatból vagy a határokon átnyúló kereskedelemből él. Emiatt rendkívül nehéz nyomon követni a fertőzési láncokat, és előfordul, hogy a betegek csak későn, vagy egyáltalán nem kerülnek egészségügyi ellátásba.
A szakértők szerint a következő hetek kulcsfontosságúak lesznek: ha sikerül növelni a kezelőkapacitást, felgyorsítani a kontaktkutatást és eredményesnek bizonyulnak a kísérleti gyógyszerek, a járvány növekedése lassítható lehet. Egyelőre azonban a WHO szerint még korai lenne azt állítani, hogy a kitörés elérte volna a tetőpontját.
Mekkora veszély ez az egész világra?
A WHO és a járványügyi szakemberek jelenlegi értékelése szerint a globális kockázat továbbra is alacsony, a régióra és a szomszédos országokra nézve azonban közepes vagy magas lehet. Az ebola ugyanis egészen másképp terjed, mint például az influenza vagy a Covid–19: nem levegőben terjedő vírus, hanem fertőzött emberek vagy állatok vérével, testnedveivel, illetve szennyezett tárgyakkal való közvetlen érintkezés útján fertőz. Ez jelentősen csökkenti annak esélyét, hogy rövid idő alatt világjárvánnyá váljon.
Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy a veszély elhanyagolható. A nemzetközi légi közlekedés miatt előfordulhatnak úgynevezett importált esetek, amikor egy fertőzött utazó egy másik országban betegszik meg. Erre korábban már több példa is akadt Európában és az Egyesült Államokban, de ezekből nem alakult ki széles körű járvány, mert a betegeket gyorsan elkülönítették, a kontaktjaikat felkutatták, és szigorú járványügyi intézkedéseket vezettek be.
A mostani kongói kitörés ugyanakkor azért kap kiemelt figyelmet, mert a Bundibugyo-vírus ellen jelenleg nincs engedélyezett vakcina, így a hatóságoknak kizárólag a klasszikus járványügyi módszerekre – a fertőzöttek felkutatására, elkülönítésére és a kontaktkutatásra – kell támaszkodniuk. Minél tovább marad ellenőrizetlen a járvány egy olyan térségben, ahol a lakosság sokat mozog, annál nagyobb az esélye annak is, hogy a vírus újabb területekre jut el.
A legtöbb szakértő ezért úgy látja, hogy a valódi veszély jelenleg nem egy újabb világjárvány, hanem az, hogy a járvány tartósan fennmarad Közép-Afrikában, ahol az egészségügyi infrastruktúra gyengesége, a fegyveres konfliktusok és a nehezen megközelíthető térségek miatt rendkívül nehéz teljesen megszakítani a fertőzési láncokat. Ez pedig hosszabb távon növeli a vírus további terjedésének és esetleges alkalmazkodásának kockázatát.