Az Európát sújtó júniusi hőhullám növelte az áramigényt és a nagykereskedelmi árakat, rámutatva, hogy a hűtési igények egyre jobban terhelik az energiarendszereket.
A szélsőséges hőség egyre nagyobb nyomást gyakorol Európa villamosenergia-hálózataira, mivel az emelkedő hőmérséklet növeli az otthonokban, irodákban és vállalkozásokban a légkondicionálás iránti igényt, ami felhajtja az áramfogyasztást, szűkíti az árampiac kínálatát, és egyes esetekben az áramkínálatot is csökkenti.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Bár a légkondicionáló berendezések Európában jóval kevésbé elterjedtek, mint a világ számos más részén, a készüléktulajdon nő, ahogy egyre gyakoribbá válnak a hőhullámok. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint jelenleg a háztartások mintegy 20 százalékában van klímaberendezés, és ahogy a kontinens melegszik, ez az arány várhatóan tovább emelkedik.
„Ahogy Európa melegszik, egyre többen gondolják újra a kérdést. Az elmúlt 10 évben körülbelül felével nőtt a klímaberendezések száma a háztartásokban, és az éves értékesítés ma mintegy 30 százalékkal magasabb, mint mindössze 5 évvel ezelőtt” – mondta az Euronewsnak Fabian Voswinkel, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) energiahatékonysági szakpolitikai elemzője.
Múlt héten Németország három egymást követő napon is rendkívül magas hőmérsékleteket mért, a keletnémet Coschen településen június 28-án 41,7 °C-ig emelkedett a hőmérséklet. Franciaország június 24-én jegyezte fel történetének legmelegebb júniusi napját, a nyugati Palluau-ban pedig 43,8 °C-ot mértek. Spanyolországban is június 23-án és 24-én dőlt meg a júniusi hőmérsékleti rekord.
Az IEA arra számít, hogy a hűtési igény egyre nagyobb szeletet hasít ki az áramfogyasztásból, bár valószínűtlen, hogy megelőzze más hajtóerőket, például az elektromos járműveket, az adatközpontokat vagy a hőszivattyúkat.
„A hűtés fontos, bár nem meghatározó tényezője az európai áramigény növekedésének” – fogalmazott Voswinkel.
Mennyivel nőtt az áramigény?
Még nem állnak rendelkezésre európai szintű adatok arra vonatkozóan, hogy a 2026. júniusi hőhullám idején pontosan mennyi villamos energia fogyott el kifejezetten hűtésre. Hatásának felméréséhez az Euronews Business a napi áramigényt vizsgálta az EU négy legnagyobb gazdaságában, a június eleji időszakban és a hónap legmelegebb napjai alatt.
Június első fele jó összehasonlítási alapot kínál, mivel a hónap végén érkező hőhullám ekkor még nem érintette a négy országot. Bár a hónap elején néhol átlagosnál melegebb időjárás volt, az áramfogyasztás összességében a szokásos szezonális mintázatot követte, így könnyebb összevetni a június végén mért hirtelen megugrással.
Az adatok azt mutatják, hogy ahogy erősödött a hőhullám, mind a négy nagy uniós gazdaságban nőtt az áramigény. Az Eurelectric szerint Németországban a napi fogyasztás június 11-én 1267 GWh-ról június 25-ére 1396 GWh-ra emelkedett. Franciaországban még nagyobb volt a növekedés: ugyanebben az időszakban 1048 GWh-ról 1255 GWh-ra, miközben Olaszországban és Spanyolországban is nőtt a kereslet. Bár az emelkedés mértéke országonként eltért, az összkép egyértelmű: a forróbb időjárás magasabb áramfogyasztást eredményezett.
A legnagyobb abszolút növekedést Franciaországban regisztrálták, ahol a napi áramigény közel 20 százalékkal emelkedett a két hét alatt. Németországban, Olaszországban és Spanyolországban is számottevő volt a bővülés, még ha különböző mértékben is.
A francia villamosenergia-hálózatot üzemeltető RTE szerint nagy hőség idején minden egyes Celsius-fokos emelkedés átlagosan 0,7–1 GW-tal növeli az energiafogyasztást (napszaktól függően), ami háromszor kisebb hatás, mint egy fokos lehűlésé télen. Nagyon valószínű tehát, hogy az elmúlt héten mért, napi átlagban 10–14 GW-os fogyasztásnövekedés jórészt a hűtési igényeknek volt köszönhető az azonos, de szezonális hőmérsékletű időszakhoz képest.
Megugrottak a nagykereskedelmi áramárak is
Az áram iránti kereslet növekedése, párosulva a szűkösebb kínálattal, a nagykereskedelmi villamosenergia-piacokon is visszaköszönt.
Ahogy a hőhullám idején nőtt a hűtési igény, meredeken emelkedtek a nagykereskedelmi áramárak Európa legnagyobb villamosenergia-piacain, bár a drágulás mértéke az egyes országok energiamixétől és piaci viszonyaitól függően eltért.
A nagykereskedelmi áramárak azok az árak, amelyeken a szolgáltatók megvásárolják az áramot, mielőtt továbbértékesítik a háztartásoknak és a vállalkozásoknak. Szinte azonnal reagálnak a kínálat és a kereslet változásaira, ezért széles körben az elektromosenergia-rendszer feszültségének egyik mutatójaként tekintenek rájuk. Bár az árkilengések közvetlenül többnyire nem érintik a fogyasztók többségét, akiket gyakran fix vagy szabályozott tarifák védenek, a tartós drágulás idővel a lakossági villanyszámlákban is megjelenhet, amikor a szolgáltatók újratárgyalják szerződéseiket vagy a szabályozó hatóságok módosítják a tarifákat.
Az Eurelectric adatai szerint a hőhullám idején Németországban, Franciaországban és Spanyolországban is jelentősen emelkedtek a nagykereskedelmi áramárak. Olaszországról nem állt rendelkezésre összehasonlítható adat. Mindhárom piacon június 23. és 24. között tetőztek az árak, éppen akkor, amikor az áramigény és a hőmérséklet is a legmagasabb volt.
Németország, amely Luxemburggal közös nagykereskedelmi árampiacon vásárol, jegyezte a legmagasabb árakat: ezek 200 euró/MWh fölé emelkedtek. Franciaországban is éles drágulást tapasztaltak, az árak majdnem elérték a 160 euró/MWh-t, míg Spanyolországban mérsékeltebb volt a növekedés, valamivel 110 euró/MWh feletti csúcsértékkel.
Az árrobbanásnak azonban nem csupán a megnövekedett áramigény volt az oka.
Északnyugat-Európa nagy részén a hőhullám csúcspontján meredeken visszaesett a németországi szélerőművek termelése, miközben a kereslet nőtt. Mivel kevesebb olcsó szélenergia állt rendelkezésre, a piacnak drágább gáz- és széntüzelésű erőművekre kellett támaszkodnia, amelyek végül meghatározták a nagykereskedelmi árakat.
Normális körülmények között Franciaország jelenti Németország számára a viszonylag olcsó importáram fő forrását. Most azonban Franciaország kénytelen volt visszafogni nukleáris áramtermelését. Az országos áramszolgáltató, az EDF 4,1 GW-tal csökkentette a nukleáris termelést – ez nagyjából Franciaország akkori áramigényének 7 százalékának felel meg –, mivel a folyók vízhőmérséklete túl magasra emelkedett, így korlátozta a reaktorok biztonságos hűtésére alkalmas víz rendelkezésre állását.
A hűtés egyre nagyobb szerepet kap Európa energiafelhasználásában
A kereslet és az árak növekedése akkor következik be, amikor a hűtés már jóval nagyobb hányadot képvisel Európa energiafelhasználásán belül.
Az Eurostat adatai szerint 2015 óta az EU-ban nagyjából megduplázódott a háztartások kifejezetten hűtésre fordított éves energiafogyasztása, és Franciaországban, Németországban, Olaszországban, valamint Spanyolországban is jelentős növekedést mértek az elmúlt évtizedben.
A tendencia egy olyan évtizeddel esik egybe, amelyet visszatérő szélsőséges hőhullámok jellemeztek. Európa 2022-ben élte át történetének egyik legforróbb nyarát, a pusztító 2003-as hőhullám után, míg Délkelet-Európában 2024-ben jegyezték fel a valaha volt leghosszabb hőhullámot.
Ennek ellenére a hűtés 2024-ben még mindig csak az EU végső energiafelhasználásának 0,8 százalékát tette ki, ami jól mutatja, hogy a légkondicionálás messze nem olyan elterjedt, mint például az Egyesült Államokban vagy Japánban.
Fel van készülve Európa a gyakoribb hőhullámokra?
Fabian Voswinkel, a Nemzetközi Energiaügynökség energiahatékonysági szakpolitikai elemzője szerint Európa villamosenergia-rendszerei alapvetően képesek kezelni a növekvő hűtési igényt, bár a hatások országonként eltérőek lesznek.
„Ennek a növekedésnek a kezelése elsősorban a hatékonyságtól és a rugalmasságtól függ majd. A hűtőberendezések teljesítményének javítása jelentősen csökkentheti a többletáram-igényt, különösen annak fényében, hogy sok piacon még mindig kevésbé hatékony hordozható készülékeket használnak” – magyarázta Voswinkel.
Voswinkel azt is hangsúlyozta, hogy a napenergia szerepe egyre fontosabbá válik, mivel a hűtési igény nappal a legnagyobb, amikor a napenergia-termelés is csúcson van. Így a többletigény nagy része viszonylag alacsony karbonintenzitású árammal elégíthető ki, ami csökkenti az extra tárolókapacitás iránti szükségletet.
A jövőbeli áramigény ugyanakkor nem pusztán az emelkedő hőmérséklettől függ majd. A gyakoribb hőhullámok hatása attól is függ, hogy mennyire elterjedt a légkondicionálás, mennyire hatékonyak az épületek, és mennyire képesek az elektromosenergia-rendszerek rugalmasan áthelyezni a fogyasztást és tárolni a megújuló energiát. Ahogy Európa melegszik, a légkondicionálás egyre kevésbé pusztán komfortkérdés, és egyre inkább közegészségügyi és biztonsági tényező, ami rámutat arra, hogy a villamosenergia-rendszereknek képesnek kell lenniük a növekvő hűtési igény kielégítésére.